Nem telt el úgy nap, hogy ne vett volna el tőlünk valamit a háború
2021. június 20. – 07:33
Egy modell, egy légiutas-kísérő gyakornok, egy szakács, egy mérnökhallgató és egy gazdasági szakon tanuló egyetemista, aki nem mellesleg dj is. Huszonéves fiatalok, akik beutaznák a világot, spanyolországi nyaralásról meg gondtalanságról álmodoznak, és az elektronikus zenébe menekülnek a hétköznapok elől. Ha csak ennyit tudnánk az alábbi képekről, talán be sem tudnánk azonosítani, hogy pontosan mi is az a hétköznapi valóság, amiből elvágyódnak: egy évtizedes háborús övezet, Szíria.
Szíriában 2011 márciusa óta polgárháború dúl, a több mint egy évtizede tartó háborús állapot napjaink legnagyobb menekült- és kitelepítési válságát okozza a világon. A konfliktusba – amely a BBC szerint már több mint 380 ezer halálos áldozattal járt, de más források akár ennél is több halottról számolnak be – terrorszervezetek és külföldi hatalmak is beavatkoztak, de az Oroszország és Irán által támogatott Bassár el-Aszad kormánya mostanra az ország nagy része felett visszaszerezte az irányítást, a vele szembenállókat pedig brutálisan leverte.
Bár Szíriában a háború előtt is diktatúra volt, össze sem lehet hasonlítani az akkori nehézségeket a maiakkal. A konfliktus szétzilálta a gazdaságot, és a lakosságnak ma már több mint 80 százaléka szegénységben él. Az elmúlt évtizedben körülbelül 6,6 millió ember menekült el Szíriából, további 6,2 millió pedig, bár az országon belül maradt, de az eredeti lakhelyének elhagyására kényszerült. Ezt a helyzetet a koronavírus-járvány tovább súlyosbította: a háború áldozatai közül a Világbank decemberi jelentése szerint legalább további 1,1 millió szír (menekült és Szíriában hontalanná vált) embert sodor szegénységbe.
Miközben a szíriai kórházak és egészségügyi intézmények alig fele képes csak teljes körű ellátást nyújtani, több mint 8 millió embernek nincs hozzáférése tiszta vízhez, és becslések szerint nagyjából 2,4 millió gyerek marad ki az iskolából, az, hogy néhány fiatal értelmiségi és művész nem tanulhat, utazhat vagy dolgozhat szabadon, nagyon-nagyon sokadrangú problémának tűnhet.
Pedig nemcsak világmegváltó vágyaik és konkrét háborús traumáik lehetnek azoknak, akik számára a tinédzserkor nagy részét és a felnőtté válás meghatározó éveit a háborús mindennapok tették ki. A világ hivatalosan is legélhetetlenebbnek nyilvánított városában, Damaszkuszban lakva is vágyhatnak utazásra, bulizásra. Fájhat nekik mindemellett az is, hogy az az évtized, ami életük legszebb, leggondtalanabb időszaka lehetett volna, arról szólt hogy
„nem telt el úgy nap, hogy ne vett volna el tőlünk valamit a háború”.
Erről szól egy fiatal damaszkuszi fotós, Yamam al Shaar Generációs válság: fiatal szírek, akik a konfliktus évtizede alatt válnak nagykorúvá című sorozata, amit a Reuters tett közzé.
Roleen 25 éves modell, és a fenti, idén februárban készült képen épp egy damaszkuszi after buliba tart. Azt mondja, örül annak, hogy növekszik az a szíriai elektronikus zenei szcéna, amelynek ő is tagja, hogy egyre több ember táncol és próbálja meg elengedni a háborút és az erőszakot. Szerinte nagyon nehéz a szíriai helyzetről kívülállóknak beszélnie, mert sokan csak furán néznek rá, azt gondolják, hogy eltúlozza vagy túldramatizálja a helyzetet.
„Szeretném, ha tudnának a Szíriában élő emberekről, arról, hogy a szír emberek mennyire szeretik az életet, és hogy mennyire jól tud állni nekik a boldogság.”
Ghenwa 21 éves, légiutas-kísérőnek tanul. A Szíria déli részén lévő Sweida városában született, mióta onnan elkerült, a legkülönfélébb munkái voltak. Dolgozott rákos gyerekekkel és modellként is, egy időben pedig építésznek tanult. Azért hagyta ott az egyetemet, mert az utazás jelentené számára a szabadságot, de erre szír állampolgárként csak akkor van esélye, ha olyan munkát kap, amihez utaznia kell. Ezért készül most stewardessnek.
A 24 éves Ali és a 23 éves Jawad is egyetemista. Ezen a tavaly októberben készült fotón együtt alapoznak Jawad otthonában egy damaszkuszi buli előtt.
Ali mérnökhallgató, és azt mondja, napokig tudna mesélni arról, hogyan hatott rá a háború. Tőle származik a bevezetőben kiemelt idézet is, miszerint az elmúlt tíz évben minden egyes nap újabb és újabb veszteségekkel járt.
„Rossz tapasztalat volt”
– így összegzi, hogy hogyan élte meg egy háborús övezetben a felnőtté válást. Szerinte épp azt az évtizedet határozták meg ezek az élmények, amelynek az élete legszebb, leggondtalanabb időszakának kellett volna lennie.
Jawad közgazdaságot tanul, emellett dj-zik is, a fenti, februárban készült képen otthonról dolgozik épp a barátai társaságában. Ő az elmúlt évtized nagy részét biztonságban töltötte, ugyanis Dubajban élt, csak 2019-ben tért vissza szülőhazájába. Amit ekkor tapasztalt, az viszont sokkolta.
„Nagy megrázkódtatás volt. Minden világítás nélkül, nem volt áram, de az emberek kimerültsége és szomorúsága ellenére reménykedünk abban, hogy minden rendbe jön.”
Azt mondja, hogy ő a zenébe menekül annak az országnak a rideg valósága elől, amelybe vissza kellett térnie.
Ghenwa 2021 áprilisában. Arról beszélt, hogy légiutas-kísérőként érezheti egyedül a határok szabadságát.
Ali cigizik a barátaival egy bulin, amit damaszkuszi otthonában rendezett 2021 márciusának elején.
Aya 24 éves, szakács. Ezen a márciusi képen egy barátja damaszkuszi otthonában tetoválják épp a nyakát.
Jawad azt mondja, hogy a zene mellett a menekülés egy másik formája számára az, hogy nem néz híreket, helyette Spanyolországról szóló dokumentumfilmekben merül el, azon ábrándozva, hogy milyen lenne, ha egyszer ott nyaralhatna. Arról álmodik, hogy bejárja a világot, de szír állampolgárként semmi esélye sincs arra, hogy például egy európai országba beutazási vízumot kapjon.
Ghenwa és a 25 éves Souna, aki értékesítési pozícióban dolgozik. Souna tavaly októberben arról beszélt, hogy utazni akar, világot látni, aztán visszatérni Szíriába. „Őszintén szólva Szíriában élni nehéz és nagyon fárasztó, de időnként élvezem a nehézségeket. A dolgok nagyon lassan haladnak, de az a jó érzés, hogy láthatom a szeretteimet, kompenzál a nehézségekért.”
Ali március elején Damaszkuszban.