Úgy érzem magam fizikálisan, mint a 91 éves anyukám

Az 55 éves Teresa Dominguez a heti bevásárlást intézte otthonától nem messze, a Madridtól északra található Collado Villalbában, amikor ráébredt, hogy céltalanul kering a bevásárlóközpont polcai között. Elveszettnek érezte magát, és azt sem tudta hirtelen, hogy milyen élelmiszereket keres egyáltalán. Kifizette, amit már a kosarába rakott, és távozott a boltból.

Az agyköd, ami miatt képtelen koncentrálni és krónikus fáradtság gyötri minden egyszerű feladat elvégzése után, 2020 márciusa óta kínozza, amikor koronavírus-fertőzése után elkezdtek rajta mutatkozni a poszt-Covid szindróma, azaz a hosszú Covid tünetei. „Úgy érzem magam fizikálisan, mint a 91 éves anyukám”, mondta a Reutersnek a kétgyermekes, szociális munkásként dolgozó Dominguez, aki november óta van betegszabadságon.

A hosszú Covidról mi is részletesen írtunk néhány hónappal ezelőtt. Hiába épülnek fel a legtöbben a betegségből, sokan hosszú távú szövődményekre panaszkodnak. A hosszú Covidnak egyik jellegzetessége a már említett agyköd és az azzal járó krónikus fáradtság. Ezek egyelőre láthatatlan, nehezen vizsgálható tünetek, így nem könnyen találhat segítséget az, aki a fertőzés miatt például memóriazavarban szenved.

A többi gyakori tünet a hosszú Covidnál a nehéz légzés, a nem múló köhögés, ízületi fájdalom, izomfájdalom, hallási és látási nehézségek, ízlelés és/vagy szaglás elvesztése, fejfájás, valamint a szív, tüdő vagy bélrendszer roncsolódása. Mentális problémák is előfordulhatnak, mint például szorongás, depresszió vagy az említett gondolkodási, összpontosítási nehézségek. Ezek a tünetek nem csak azoknál fordulnak elő, akik súlyos Covid-19-ben szenvedtek vagy lélegeztetőre kerültek.

A 44 éves, általános iskolai tanárként dolgozó Susana Matarranz elérzékenyül, miközben arról beszél, hogy mennyire hiányoznak neki a diákjai. Matarranz 2020. március 1-jén fertőződött meg. Először csak annyit érzékelt, hogy elvesztette a szaglását és az ízlelését, azonban nem sokkal később komoly hasi problémák és akut ízületi fájdalom is gyötörni kezdte.

„A jobb kulcscsontom feldagadt, alig tudom felemelni a karom. Olyan, mintha idő előtt megöregedtem volna”, mondja Matarranz. A tanárnő szeptemberben állt újra munkába, azonban novemberben újra megfertőződött, és azóta sem tudta folytatni a tanítást.

„Az a részem, amit a hivatásom jelent, teljesen üres. Mint a tábla az iskolában. A szívem egy darabja, ami a diákjaim, akiket mindennél jobban szeretek, üres. És úgy érzem, hogy jelen pillanatban semmit sem tudok tenni, hogy megtöltsem.”

A Spanyol Háziorvosok Szövetségének felmérése szerint a tipikus poszt-Covid szindrómában szenvedő beteg 43 éves, nő, és átlagosan 36 tünete van. Míg főleg a férfiaknál alakul ki súlyos koronavírus-fertőzés, addig a felmérés szerint a hosszú Covid sokkal több nőt érint, mint férfit. A Leicesteri és a Glasgow-i Egyetem kutatói is hasonló következtetésre jutottak.

Krónikus fáradtság, naponta jelentkező láz, ízületi és izomfájdalom, álmatlanság és rendszeres emlékezetkiesések akadályozzák a 42 éves, óvónőként dolgozó Amaia Articát, hogy szeretett munkáját végezze, mióta a járvány első hullámában elkapta a koronavírust.

„A háziorvosom végig nagyon segítőkész volt a megpróbáltatásaim alatt, de nem minden orvos volt ilyen megértő. Egy szakorvos például azt tanácsolta, hogy inkább ne is mérjem meg a lázamat, mert ha nem foglalkozom vele, akkor le fog menni, hiszen az egészet csak beképzelem magamnak.”

A 44 éves Jorge Martin, aki egy felsőoktatási szervezet vezetője, több mint egy éve van távol a munkájától a hosszú Covid miatt. A férfi kétoldali tüdőgyulladást kapott, amikor a járvány elején megfertőződött, és azóta is kognitív nehézségekkel és egy sor fizikai problémával küzd.

„Nem tudtam volna elképzelni, hogy ebben az életkorban rehabilitációs eszközöket fogok igénybe venni, de örömmel használom őket, mert segítenek leküzdeni a fizikai fájdalmaimat, és enyhítik a gyötrelmet, amit minden egyes alkalommal érzek, amikor ránézek a naptárra, és átfut az agyamon, hogy eltelt egy év, és még mindig nem sikerült felépülnöm.”

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 10 betegből nagyjából egynek vannak még tünetei 12 héttel a megfertőződés után is, sokaknak pedig még jóval később is. A brit statisztikai hivatal (ONS) felmérése szerint minden ötödik betegnek vannak tünetei 5 hét után, 12 hét után pedig minden hetediknek.

A felmérés szerint az Egyesült Királyságban körülbelül 1,1 millió embert érintett a hosszú Covid idén februárban. A betegek ötöde pedig úgy nyilatkozott, hogy a tüneteik jelentősen hátráltatják őket a mindennapi teendőikben.

Az 51 éves Beatriz Perez mérnök-informatikus, de napi rendszerességgel tart online tudatosjelenlét-órákat hosszú Covidtól szenvedő embereknek. A vírus előtt rendszeresen járt túrázni hétvégenként, most viszont már az is komoly megpróbáltatás neki, hogy lejusson a földszintre nyolcadik emeleti lakásából, a feljutásról nem is beszélve. „Ha nem lenne a meditáció, már rég antidepresszánsokat szednék. Az egyik nap le akartam menni a lépcsőn, de csak két szinttel sikerült lejjebb jutnom. Nagyon nagy fájdalmaim voltak. Nagyon csalódott voltam. Képes leszek egyszer újra normális életet élni?”

A 23 éves Shalini Arias is azok közé tartozik, akiknek a tüneteit kezdetben nem vették komolyan az orvosok, és szinte hipochondernek nézték. Ő a barátaira támaszkodva próbálja leküzdeni a megpróbáltatásokat. „Ők nem ítélkeznek, és segítettek megtanulni a lehető legjobb módon élni a körülményeimhez képest”, mondja az antropológus. Arias kérésére az egyik barátja tervezett neki egy tetoválást, ami támogató családtagok, barátok és munkatársak fontosságára emlékeztetheti őt.

„A növekedést és a szeretetet szimbolizálja. A szeretetet és támogatást, amit azoktól az emberektől kapok, akik segítenek átvészelni ezeket a nehéz időket.”

A hosszú Covid következtében a betegek hónapokig nem tudnak dolgozni, esetleg a munkájukat is elveszítik. Sok munkaadó nem tud vagy nem akar megértő lenni, hiába ismert már, hogy sok gyógyult munkavégzési képessége megváltozik. Ráadásul sok orvos nem szakít vagy nem tud időt szakítani arra, hogy rendesen kivizsgálja a beteget, mint arról a korábban említett Amaia is beszámolt. Ilyen körülmények között pedig igazán felértékelődik a családtagok, barátok segítsége.

A 43 éves Maria Eugenia Diez nővérként dolgozik, de 20 évnyi tapasztalata ellenére időnként kezdőnek érzi magát a munkahelyén. A nőnek külön gyakorlatokat kellett kitalálnia, hogy megjegyezhesse azokat a feladatokat, amelyeket a vírus előtt automatikusan végzett. Úgy érzi, hogy elveszítette identitása egy részét, ám ennek ellenére próbál pozitív maradni.

„Az első alkalommal nagyon próbára tett, amikor úszni próbáltam a medencémben, gondolva, hogy az majd segíteni fog a tüneteimen. Minél jobban belemerültem a vízbe, annál jobban kellett levegő után kapkodnom. Le kellett ülnöm a medence lépcsőjére, hogy a víz ne legyen magasabban a mellkasomnál, hogy visszanyerjem a légzésemet.”

A 44 éves, futárszolgálatot üzemeltető Nuria Sepulveda 2020. március 12-én fertőződött meg. Több alkalommal is intenzív osztályra került a fertőzés okozta kétoldali tüdőgyulladás, bélvérzés és húgyúti fertőzés miatt. Novemberben megpróbált visszatérni a munkába, de olyan fáradékonyság tört rá, hogy „3 óra munka olyan érzés volt, mint egy 12 órás munkanap”.

„Amikor végre javult a hónapok óta rám nehezedő fáradtság, elővettem a kerékpáromat. Szeptember 28. volt. Sosem fogom elfelejteni. Ez volt az első nap, amikor újra sportolni tudtam. Nem tudtam abbahagyni a sírást.”

Sepulveda azt vallja, hogy mindenkinek két élete van. A második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy csak egy életünk van.

A Leicesteri Egyetem kutatása szerint a kórházban kezelt koronavírus-fertőzöttek csupán 29 százaléka épült fel teljesen. A legtöbb beteg pedig még 5 hónappal azután is szenved tünetektől, hogy kiengedték a kórházból. A leggyakoribb tünetek a krónikus fáradtság, ízületi és izomfájdalom, légszomj, rövid távú emlékezetkiesés és az agyköd voltak ebben a kutatásban is. Bár hosszú Covidban túlnyomórészt középkorú nők szenvednek, az agyköd főleg a férfiak körében jellemző a leicesteri kutatók szerint.

Az 56 éves Pedro Sanchez-Vicente, aki rendezvényszervezőként dolgozik, 100 napot töltött lélegeztetőgépen egy intenzív osztályon, miután elkapta a vírust 2020 márciusában. Miután végre kiengedték a kórházból, rajta is elkezdtek jelentkezni a hosszú Covid tünetei.

„Nem vagyok a tipikus hosszú covidos beteg, mivel a legtöbben nem szorultak olyan hosszú kórházi kezelésre, mint én. De a többiekhez hasonlóan nálam is jelentkezett az agyköd, paresztézia, hallási problémák, kötőhártya-gyulladás és a szemherpesz. Fogalmazhatunk úgy, hogy egy hibrid vagyok”, mondja a férfi.

„Amikor hazatértem a kórházból, megláttam azt a fotelt, amit a családom vett nekem meglepetésként. Az elmúlt egy évet gyakorlatilag abban a fotelben éltem le. Még most is néha azt veszem észre, hogy órákat alszom benne éjszakánként, mivel az ágyban előjönnek a légzési problémák.”

Az 51 éves Anna Kempnek fel kellett hagynia a táncolással, az úszással és a napi hosszú sétáival a krónikus fáradtsága miatt. „Az első alkalommal, amikor sikerült elsétálnom a házam melletti parkig, úgy éreztem magam, mintha repülnék. Csak néhány métert sétáltam, le kellett ülnöm pihenni, de úgy éreztem, mintha az egész világ kitárulna előttem. A koronavírus előtt mindig mindenhova gyalog mentem, és ez olyan volt, mintha megint mennék valahova. Úgy tűnt, mintha közel lenne a felépülés, ám később rá kellett ébrednem, hogy nem ez a helyzet.”

Ő britként közel 30 éve él Spanyolországban, de a hosszú Covid miatt nehezebben tudja kifejezni magát spanyolul, és már nem néz bonyolultabb tévésorozokat, mert nem tudja követni a cselekményt.