Kamu magyar milliárdosként örökítette meg a luxust

2021. február 28. – 23:21

Kamu magyar milliárdosként örökítette meg a luxust
Central Park északról, a 432 Park Avenue egyik lakásának hálószobájából – Fotó: Schmied Andi

Másolás

Vágólapra másolva

Létezik az Egyesült Államokban egy mondás, a „Fake it, till you make it!”, ami nagyjából annyit tesz, hogy kamuzz addig, amíg össze nem jön, amit akarsz. És természetesen megint ott tartunk, hogy egy magyar ember iskolázott le egy egész országot azzal, hogy bemutatta ennek a csúcsminőségű kivitelezését.

Az építészként végzett Schmied Andi ugyanis végigjárta New York legmagasabb, legdrágább felhőkarcolóit úgy, hogy mesés vagyonnal rendelkező milliárdosnak adta ki magát, amivel olyan helyekre is eljutott, ahová halandó nem teheti be a lábát. Maximum akkor, ha éppen melós egy felhőkarcoló építésén – mert neki még oda is sikerült bekamuznia magát.

Schmiedet – aki korábban már fotózott kínai luxus-szellemvárosokat is – állítása szerint akkor nyűgözte le a kilátás, amikor 2016-ban felment New Yorkban az Empire State Building tetejére. A látvány ültette el a gondolatot benne, hogy fel kellene mennie ezekbe az óriási épületekbe. A probléma ezzel csak annyi volt, hogy oda nemigen lehet feljutni, magyar turistaként pedig végképp nem.

Schmied akkor kitalált magának egy alteregót, középső nevét megtette a keresztnevévé, és megszületett Schmied Gabriella, a magyar milliárdos, aki szétnéz a világ legexkluzívabb lakóingatlanaiban Manhattanben, és aki egyszer sem bukott le az évek alatt, amíg ez a projekt tartott. Schmied kitalált magának egy képzeletbeli asszisztenst, aki egyáltalán nem létezett, egy képzeletbeli férjet, aki viszont amúgy létezett, csak nem a férje volt, de a Google pont elég releváns találatot adott a nevére – így meg is nyílt a művész előtt a milliárdosok utcája.

A látogatások során kiderült, hogy az ingatlanosok annyira nem vitték túlzásba az ellenőrzését, rendszeresen csak a férje nevét kérdezték meg, és itt meg is állt a dolog. Schmied nagyon sok kérdést el tudott ütni azzal, hogy magyar. Ha valaki rákérdezett az ékszereire, csak azt válaszolta, hogy egy magyar tervezőtől van, a filmes kameráját pedig maximum egy bohókás kis apróságnak tartották, amit a nemlétező férje kedvéért használ.

Az ezekből az alkalmakból összeálló, évek alatt készített sorozat 2020 decemberében jelent meg könyv formájában Private Views: A High-Rise Panorama of Manhattan címmel a prágai VI PER Galéria gondozásában, egy sikeres közösségi finanszírozási kampány után. A könyvet itt lehet megrendelni.

Schmied Andi mint Gabriella Schmied, a milliárdos magyar – Fotó: Schmied Andi

Lehet, hogy ezért a művész agyoncsapna, de a képekről nekem a Borat jutott eszembe azonnal, mármint nem esztétikailag, hanem a megközelítésében. A Private Views elkészülése hasonlóan működik, mint Sacha Baron Cohen komédiája: az álcázás és túlzás segítségével rávilágít olyan dolgokra a világ egyes szegletében, ami egy átlagembernek nem biztos, hogy sikerülne. Az már részletkérdés, hogy mindegyikőjüknek egy kelet-európai figura kellett ehhez.

De Schmied képeiben az igazán érdekes az, ahogy elkészültek és amit ábrázolnak. Nem feltételül az esztétikai értékük miatt, hiszen egy újabb agyoncsapós mondattal élve, ezeket a képeket készíthette volna egy különösen jó szemmel és kompozíciós készséggel megáldott ingatlanos is. Hanem amiatt, hogy ezeket a kiváltságos helyeket tömegével, egymás után mutatják be, és gyakorlatilag ezzel megkülönböztethetetlenek lesznek.

A legtöbb lakásbelső nem igazi lakás, egy modellotthon a potenciális vevőknek, egy steril, majdnem laborszerű, lakáskultúra-magazinokból előlépő, közhelyes berendezéssel. Ezt Schmied is elmondta a Curbed-nek adott interjújában. Hogy szinte az összes lakásnak ugyanaz volt az elrendezése, megvan, hogy melyik szobából a legjobb a kilátás, melyikben a második legjobb, és így tovább, ezek pedig mindig ugyanazok voltak.

Bár biztos erősen szubjektív dolog, de a kilátás mindenhol lenyűgöző. Nem csoda, hiszen ez a legtöbb, amit ezek az épületek adnak, olyan kilátások, amik nincsenek máshol. Egymás mögé rakva viszont amennyire is gyönyörűek, kezdenek ugyanolyanok lenni: fém és üveg és beton, különböző magasságokban. Még a Central Parkra rálátó Park Avenue épületeiből is úgy tűnik a város, mintha szeretné körbefalazni ezt a hatalmas zöld területet. De az is igaz, hogy ezt csak fentről látni igazán.

Szöveg: Klág Dávid; Képszerkesztő: Barakonyi Szabolcs