Temetőkben járva jött az ötlet: fotózzuk végig egész Debrecent!

2021. január 31. – 20:55

Temetőkben járva jött az ötlet: fotózzuk végig egész Debrecent!
Fotó: Löki Viktor – Mikepércsi út (Boldogfalvikert), 2020. január 12. Utca első megjelenése: 1879

Másolás

Vágólapra másolva

A streetsofdebrecen az egyik legjobb dolog, ami az Instagrammal történhet, gondoltam pár éve, amikor felfedeztem Löki Viktor fantasztikus sorozatát. Azóta már azt is gondolom, hogy ez a legjobb dolog, ami Debrecennel történhet – még ha a kálvinista Róma, az ország jelenlegi második legnagyobb városa bámulatos fejlődésen is ment keresztül az elmúlt húsz évben. Én a kilencvenes évek végéig jártam ott rendszeresen, majd pár éve ismét, és tényleg elképesztő a különbség (nem csak azért, mert időközben megduplázódott a villamosok száma – haha, ezt csináld utánuk, Karácsony Gergely!).

A Löki Viktor által művészeti projektnek hívott, de valójában szociológiai szempontból is nagyon értékes kezdeményezés nem több – de persze így is elég sok –, mint az, hogy végigfotózza Debrecen minden utcáját. Jó, jó, ezt megcsinálta már a Google is, mondhatnánk, de mekkorát tévednénk! Mert egyrészt a Street View-ban a város nem minden utcája érhető el – a fontosabb utcák persze igen, de a látványosság és a fontosság nem mindig esik egybe –, másrészt mennyivel másabb egy szubjektív, nem minden utcakövet megörökítő, de minden utcából mégis valami lényegeset megmutató sorozat.

Amiben egyébként az a legviccesebb, hogy honnan indult. Egy temetőből. „Amikor a doktori kutatásaim folytak, ahol a temetők élővilágát, elsősorban orchideáit és más veszélyeztetett növényeit kutattuk, akkor jött meg a »bátorság« egy ilyen több éves projekthez” – idézte fel Viktor a kérdésünkre a kezdeteket. A tematikus megközelítést is a temetős kutatásaik inspirálták, az, „ahogy terepi időszakban temetőről-temetőre jártunk, és hat év alatt megnéztük 12 ország több mint 2600 temetőjét”. Később ezt a „mindent látni akarok” jellegű mohóságot rávetítette a lakóhelyére, Debrecenre. Az ötletet az apjának – aki ma már az oldal egyik legnagyobb rajongója – hónapokig nem is merte elmondani, hiszen „már a növényekkel való matatást is nehezen vette be évekkel azelőtt a gyomra, anyám viszont egész életemben bármilyen baromságban támogatott, szóval ennek is pont úgy örült, mint mikor a »hőskorban« meglepetésszerűen bejelentettem, hogy akkor jövő héten eltűnök három hétre török temetőkben orchideákat keresni”.

2017-ben kezdett el gondolkozni a fotósorozaton, 2018 március elsején csinálta meg a projekt Facebook-oldalát, akkor jelent meg a sorozat első képe (az Instagramon 2018 augusztásban indult el egy tízéves, Kálvin téri fotóval). A sorozathoz tudatosan a Dóczy József utcában, 2017. október 24-én készítette az első képet. „Állt egy néni a buszmegállóban, és őt fotóztam le a túloldalról, miközben gyalogoltam hazafelé. Ekkor már hónapok óta gondolkoztam a sorozaton, és mivel nem tudtam »lebeszélni« róla magamat, és mivel ez a jelenet tetszett, lefotóztam, mert úgy voltam vele, hogy na akkor kezdjük. Viszont ha már ezzel az egy képpel elkezdtem a dolgot, akkor mielőtt hazamentem, még csináltam a közeli Nyulas városrészen 4-5 képet aznap, ahogy emlékszem.”

Bár az oldalt egyre többen ismerik a városban, „a legtöbben nyilván nem hallottak még a projektről, nekik sajnos az első gondolatuk általában valami olyasmi szokott lenni, hogy NAV-os vagyok, és jöttem a végrehajtás előtt fotózni”. A bizalmatlanság érzékeltetésére elmesélte, hogy amikor tavaly New Jerseyben két napot végigfotózott egy New Brunswick nevű településen – ami egyébként Debrecen testvérvárosa -, ott 10 megkérdezett emberből 7 azt mondta, hogy lefotózhatja. Debrecenben ez az arány nagyjából 3-4 ember a 10-ből.

Mióta csinált egy, a sorozat nevével fémjelzett névjegykártyát, azóta javult a helyzet, „ugyan még mindig nem értik, hogy mi történik, de azt legalább már látják, hogy nem NAV-os vagyok, csak nettó hülye” (persze volt olyan is, aki ügyvédkedni kezdett egy árnyékfotó miatt). Viszont előfordult vele már olyan is, hogy néha fényképező nélkül is megismerték a városban erre-arra járva. Az egyik legemlékezetesebb élménye, ami a sorozatnak köszönhető, egy nagyon személyes, családi történet, amelyről ebben a posztban írt, de volt olyan eset is, amikor valaki az egyik képen a már másfél éve halott édesapját fedezte fel.

A városban jelenleg 1858 utca van, de 2015-ben még csak 1519 volt – folyamatosan nevezik át a dűlőutakat, illetve csinálnak új utcákat szántóföldekre vagy az új ipari területekhez –, így Viktor szerint nem kizárt, hogy a projekt végére akár 2000 utca is lesz Debrecenben. Mostanra túl van az utcák több mint felének lefotózásán, a számításai – pontosabban egy, az adatbázisban lévő függvény – szerint 2024 áprilisában érhet az összes debreceni utca végére.

És hogy mi lesz utána? „Meglátjuk mennyire fáradok el, de jópofa lenne végiglőni mondjuk a megyém összes településének összes utcáját. Ez Debrecen nélkül 81 település, és egy tavalyi számolásom alapján 4586 utca. Ha munka mellett csinálnám, mint eddig, 10 év alatt szerintem meg is lennék vele, és akkor enyém lenne Kelet-Magyarország legnagyobb georeferált fényképes adatbázisa”. Igaz, őszintén bevallja: ebből a 81-ből „a mostani ismereteimmel tízet ha fel tudnék sorolni, és elhelyezni a térképen, sok településről fogalmam sincs, hogy merre van. Persze az elején Debrecen legtöbb utcájával is pont így volt.”

Szöveg: Haász János; Képszerkesztő: Barakonyi Szabolcs