Generációról generációra öröklődő szabály sok magyar családban, hogy amint eltüsszenti magát valaki, felteszünk főni egy húslevest. De nemcsak akkor, hanem akkor is, ha szomorú, ha vidám valaki, szóval voltaképpen bármikor, de betegségek esetén különösen. Angolul penicillinnek is szokták nevezni a csirkehúslevest, és megfázás esetén még az orvosok is javasolják, hogy szürcsölgessünk csontlevest, húslevest vagy ezek bármelyik természetes, házi készítésű rokonát. Hogy tényleg meggyógyulunk bármilyen betegségből egy tányér levestől, az viszont egyáltalán nem garantált.
Akkor miért érezzük annyira fontosnak, miért hisszük evidens válasznak a náthára, megfázásra meg úgy általában minden betegségre a húslevest? A legtöbb érvrendszer, ami a húslevesek gyógyhatásait kívánja igazolni, pszichológiai alapokon nyugszik. Először is jó érzés, ha valaki ad nekünk valamit, még jobb, ha saját maga készíti, ettől szeretettnek érezzük magunkat. Ha magunknak készítjük, akkor pedig arra emlékeztet minket, amikor gyerekkorunkban valaki más készített nekünk húslevest, és az jólesett nekünk. A megnyugtató hatás mindenképp valamilyen nosztalgiára vezethető vissza, akár betegen kaptuk, akár random vasárnapokon. Ennyi erővel viszont egy nagy szelet csokoládétortát is gyógyszernek minősíthetnének, hiszen az is tud nosztalgikus érzéseket ébreszteni.
Hogy a forró húsleves jó, azt már az orvos-rabbi Maimonidész is leírta a középkorban, még ha az érvei kissé nehezen értelmezhetőek is a mai tudományos elvek mentén. Azt írta, a csirkeleves helyreállítja a szervezetben a nedvek felborult egyensúlyát, csökkenti a fekete epe túlsúlyát, ami melankóliát okozhat.
Ennél a tudományoshoz valamivel közelebbi magyarázat a húsleves természetes umamitartalmához kapcsolódik. A glutamát nevű aminosavat nemcsak a szánkban, de a gyomrunkban is érzékeljük, ettől esik annyira jól a meleg leves betegen. Ez nemcsak megnyugtatásul vagy örömforrásként szolgál, de a betegségek során gyakori étvágytalanságon is segít. Egy korábbi cikkben egy neurobiológus szakértő beszélt arról, hogy ha ízlik nekünk egy étel, akkor hamarabb indul el annak emésztése is, erre mondja a köznyelv azt, hogy összefut a nyál a szánkban. Ez az érv is azt a feltevést támasztja alá, hogy a húsleves (már amennyiben szeretjük) serkentheti az emésztést, és növelheti az étvágyat.
A húsleves fogyasztásának kevésbé misztikus következményei közé tartozik, hogy a forró folyadék az orrunkba párolog, amelynek hatására felszabadulnak a náthától eldugult orrlukak, vagy legalábbis elindulhat belőlük kifelé, ami bennük van. Ugyanígy működik a torokfájást, köhögést csökkentő tulajdonsága is, bár azt gondolnánk, hogy ehhez elég lehet forró teát vagy vizet inni, nem, úgy tűnik, valóban hatásos a váladék feloldásában a húsleves. Azt pedig már említeni sem kell, hogy a folyadék betegen hasznos, a sok, forró folyadék még hasznosabb.
Bár az eddigiek csupán azt igazolják, hogy a forró húsleves enyhíti a megfázás tüneteit, létezik olyan tanulmány is, ami kedvenc ételünk gyulladáscsökkentő hatásairól számol be. Összességében mégis úgy tűnik, egyszerűen csak jólesik egy tál húsleves, ha betegek vagyunk, és akkor is, ha nem.
Ott van persze a másik oldal is: többen felhívják a figyelmet arra, hogy nem minden húsleves gyógyszer, a konzerv, levesporból, leveskockából készült változatokban ugyanis rengeteg só található, ami se betegen, se egészségesen nem tesz jót, ahogy az sem, ha a leves túlságosan zsíros. Attól viszont még hatásosabb lehet, ha sokféle zöldséget főzünk bele.
Bár szerintem speciel a hagyományos hazai húslevesek mind gyógyhatásúak, ha annak hisszük őket, az ázsiai változatok, különösen ha gyömbéresek, citromosak és/vagy csípősek, még hatásosabbak. Vírusa válogatja, hogy épp kókusztejes thai vagy csillagánizsos vietnámi levesre vágyik a szervezet, mindben van egy csomó olyan alapanyag, amiért több kört kell futni a szokásosnál. Erre az esetre ajánlom ezt a citromos-gyömbéres csirkelevest, amihez nem kell eljutni különlegesebb delikáteszekig. Aki valaha vett thai currypasztát, annak mindig van a hűtőjében, annyira nagyok a kiszerelések, ezért adtam hozzá a csípősség kedvéért, de simán működik nélküle is.
Gyömbéres-citromos csirkeleves
Alapanyagok:
- fél kg csirkecombfilé
- egy kiskanál olaj
- egy evőkanál currypaszta (elhagyható)
- egy liter kész csirkeleves (vagy víz)
- egy db biocitrom
- egy db kb. kétcentis friss gyömbér
- ízlés és kamrakészlet szerint: thai currypaszta
- egy db konzervkókusztej (kb. 2,5 dl)
- a tálaláshoz: citrom, friss gyömbér
A húst felkockázom, a húslevest (ha használok) előveszem a fagyasztóból. Egy nagy lábos aljába olajat öntök, a felkockázott húst megpirítom benne, és ha használok currypasztát, akkor azt is hozzáadom. Amikor a hús kifehéredik, megsózom, és felöntöm annyi vízzel, amennyi legalább kétujjnyira ellepi. A friss, felszeletelt gyömbért is hozzáadom. Lassan felforralom, és közben a fagyasztott csirkelevest is hozzáadom. (Ha ez nincs kéznél, akkor még egy liternyi vízzel öntöm fel.) Ha van kéznél, lehet hozzá zöldségeket, 1-1 darab répát, zellerszárat, hagymát, fokhagymát, pár szem gombát is adni, de ezek nélkül is működik. Amikor a hús megpuhult, hozzákeverem a kókusztejet, és forrón, további friss gyömbérrel, citrommal tálalom. Ha akad a közelben friss zöldfűszer, azt is szórok rá. Aki ennél tartalmasabbá tenné, főzzön bele rizstésztát vagy bármilyen más, könnyen nyelhető levestésztát.
