Bizonyára önök is hallottak már az ázsiai konyha egyik kedvenc zöldségéről, a bordáskelről, vagy eredeti nevén pak choiról, esetleg bok choyról, még eredetibb nevén a 白菜-ról, ami lefordítva konkrétan azt jelenti, hogy fehér zöldség. Nem ez az egyetlen zöldség, ami kínaiul hasonló nevet kapott, ott van például a saláta (生菜), amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy nyers zöldség. Így kapta a nevét a kínai holdújév hagyományos étele, a fat choy (发菜, tükörfordítva hajzöldség) is, amit osztrigára, esetleg sertéskörömre pakolva lehet megtalálni az asztalon, és onnan lehet megismerni, hogy nagyjából úgy néz ki, mint egy marék fekete haj.
A fat choy viszont a hasonlóan elnevezett társaival ellentétben igazából nem zöldség, és valójában azért népszerű, mert a neve pont úgy hangzik, mint egy kantoni újévi köszöntés.
Ha a fat choynak lenne öntudata, akkor jókora identitászavarral küszködne, mert nemcsak zöldségnek, hanem mohának, algának és hínárnak is szokták nevezni. Pedig a fat choy, ahogy mondani szokás, egy titokzatos harmadik dolog, jelen esetben konkrétan egy szárazföldi cianobaktérium, a tudományos neve Nostoc flagelliforme. Ettől még nem kell megijedni tőle, elvégre a baktériumok fogyasztása nagyon hasznos is lehet – elég csak a kimcshire gondolni, ami a mikroműanyagokat is ki tudja pucolni a szervezetünkből –, és ezeket a cianobaktériumokat a feljegyzések szerint már évezredekkel korábban is fogyasztották éhínségek idején.
Egy történet is fűződik hozzá. Egy, a Han-dinasztia idején a ma Oroszországhoz tartozó Bajkál-tóhoz száműzött diplomata, Szu Vu a legenda szerint állítólag ezt ette, hogy ne haljon éhen, miközben a rábízott kosokat őrizte a tónál. A legenda egyes verziói szerint a fat choy konkrétan miatta létezik, száműzetése során ugyanis végig ügyelt a birodalmi diplomaták által hordozott botját díszítő szőrszálakra, és amikor az utolsó is kihullott, a saját hajával pótolta azokat. A történet szerint később a hajszálak is kihullottak, majd a földben gyökeret vertek, és végül ezekből nőtt ki a fat choy, amit aztán Szu Vu megehetett.
A modern népszerűségét viszont nem ennek, hanem egy sokkal banálisabb dolognak köszönheti. A kínai holdújévkor amellett, hogy az emberek boldog újévet kívánnak egymásnak, azt is szokták mondani, hogy „恭喜發財”, angolos átírással „gung hey fat choy”, amit magyarra úgy lehet lefordítani, hogy, „jó szerencsét és gazdagságot”. Itt még lehetne rugózni azon, hogy így a kantoni nyelv(járás) szerint kell mondani, mandarinul kicsit máshogy hangzik, de ebbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy a fat choy egyszerre jelenti az ételt, és azt is, hogy „gazdagodj meg”, szóval logikus összekötni a holdújévvel, amikor amúgy is ilyesmiket kell mondani egymásnak.
Emiatt van az, hogy ez a fura, kinézetét és textúráját illetően is hajra emlékeztető cianobaktérium gyakran feltűnik Kínában, azon belül is főleg a kantoni konyhában, ha valami jeles eseményt kell ünnepelni. A népszerűségének voltak váratlan mellékhatásai is. A fat choy Kína északnyugati részének füves pusztáin, illetve például a Góbi sivatagban lelhető fel, és azt kell tudni róla, hogy a természetben rendkívül lassan nő, és nem is terem belőle sok egy adott területen, kínai források szerint 16 focipályányi területet kell megművelni 100 gramm terméshez. A kereslet növekedése miatt viszont egyre durvább megoldásokkal sajtolták ki a lehető legtöbb fat choyt a földből, ami súlyos károkat okozott, hozzájárult több régió elsivatagosodásához, sőt a homokviharok kialakulásának esélyét is megnövelte, még olyan, távolabbi városokban is, mint Peking vagy Sanghaj.
A kínai kormány emiatt 2000-ben be is tiltotta a fat choy betakarítását és eladását, majd egy évvel később a legmagasabb szintű védettség alá vonta a baktériumot. Ez jelentős áremelkedéshez vezetett, a South China Morning Post két éve arról írt, hogy kilójáért 125 dollárt, vagyis durván 39 ezer forintot is elkérnek. Kuangtung tartományban és a környező, kantoni konyhából inspirálódó helyeken ettől még ma is be lehet szerezni valódi fat choyt, de a természetes közegből származó fat choy gyakorlatilag teljesen eltűnt a piacról, és abba is könnyű belefutni, hogy valamit ilyen néven adnak el, de valójában színezett tészta van a zacskóban.
Emellett pedig egyre többen döntenek úgy, hogy elhagyják, vagy helyettesítik a fat choyt, egy hongkongi séf például hínárt kezdett el használni helyette, ami kinézetében és textúrájában is hasonlít rá. És nem mellesleg a termesztése is fenntartható, ami a fentiek fényében elég fontos előnynek tűnik.
(Források: South China Morning Post, Tasting Table, Quartz)
