Kivel nem fordult még elő, hogy annyira felbosszantotta magát valamin, hogy elkezdett azon agyalni, ezt sokkal jobban is meg lehetne csinálni, sőt akár helyettesíteni is lehetne valami mással? Az ember életében rendszeresek az ilyen fellángolások, de ritkán fordul elő, hogy foganatjuk is lesz. Példák persze vannak rá, egy német háziasszony így találta fel a papír kávéfiltert, Mark Twain meg a melltartópántot. Igen, a híres író, és igen, a melltartópántot, bár ezt ő akkor még nem tudta, mert melltartó akkoriban még nem létezett, a találmányt pedig a hózentrógerek gyűlölete inspirálta.
Mark Twaint, vagy polgári nevén Samuel Clemenst senkinek nem kell bemutatni. Az amerikai irodalom egyik legnagyobb ikonja, Ernest Hemingway szerint egyenesen a kiindulópontja, mert, mint egyszer mondta, a Huckleberry Finn előtt semmi nem volt az országban. Twain rendkívül termékeny, ismert és elismert író volt, ifjúsági regényei, mint a Koldus és királyfi, a Tom Sawyer kalandjai és a Huckleberry Finn kalandjai népszerűek voltak. Emellett imádta a macskákat – azt írta, hogy ha lehetne őket keresztezni az emberekkel, az csak az embereknek lenne előrelépés –, öregkorában pedig kissé nyugtalanító módon fiatal lányokból szervezett klubot maga köré,
de a rendelkezésre álló feljegyzések és levelek alapján tényleg csak azért, mert nem tudta elengedni a saját és a lányai fiatalságát, és unokákra, vagy legalábbis olyan fiatalokra vágyott, akik mentorként tekintenek rá.
Na de vissza a lényeghez: Twain nemcsak író, de feltaláló is volt, több szabadalmat bejegyzett élete során, ezekből volt az első az a pánt, ami később a melltartók miatt lett világszerte ismert. Twain állítólag nem szerette a vállra akasztható nadrágtartókat, más néven hózentrógereket, olyannyira nem, hogy 1871 decemberében bejegyeztetett egy szabadalmat, amiben bemutatott egy szerinte jobb opciót. Ez egy állítható, gumis pánt volt, Twain leírása szerint mellényekhez, nadrágokhoz és más ruhadarabokhoz való. Az író eléggé hitt benne, mert csak annyit fűzött hozzá, hogy „egy ilyen állítható, lekapcsolható rugalmas pánt előnyei annyira nyilvánvalók, hogy nem igényel magyarázatot”.
A leíráshoz mellékelt ábrákon az is látszik, hogy a pánt két végét kapcsokkal lehetett rögzíteni, így nézett ki a dolog:
Ha a kép láttán azt mondta, hogy jé, hát ez pont olyan, mint egy melltartó pántja, akkor nem hibáztatom, de Twain erről nem írt. Nehezen is írhatott volna, mert ekkor még nem létezett a modern melltartó, azt 1889-ben találta fel egy Herminie Cadolle nevű francia nő, az Egyesült Államokban pedig az 1910-es évek végére lett népszerű. Az évek során pedig úgy alakult, hogy míg Twain gumis pántját az általa kigondolt módokon gyakorlatilag senki sem használta, jóval a szabadalom lejárta, sőt, az író halála után a melltartóknál mégis ez a megoldás vált be leginkább, és terjedt el. A sikerét pedig jól jelzi, hogy a legtöbb melltartót a mai napig így kell összekapcsolni.
(Forrás: Smithsonian Magazine)
