A király melletti figura csak döcögött, míg a spanyolok harcos királynője fel nem tette magát a sakktáblára

Aki ismeri a sakkszabályokat, tudja, hogy a legfontosabb bábunak a király számít, azt kell minden áron megvédeni, ha valaki győzni akar. A király a legfontosabb ugyan, de a legsokoldalúbb, legerősebb bábu a táblán a királynő. Ezt egy igazi királynőnek, a spanyol I. Izabellának köszönhetjük, aki megváltoztatta a szabályokat.

A sakk őse, a csaturanga a mai India északi részén alakult ki, de a ma ismert és játszott változatának alapjait Perzsiában fektették le, és főként tudósok és nemesek körében vált népszerűvé. A 7. században Perzsiát muszlimok hódították meg, és aztán ők vitték magukkal a játékot. Így Európába is arab közvetítéssel, Észak-Afrikán át jutott el. A 11. század elejére Nyugat-Európa nagy részében ismertté is vált a táblás játék, amit elkezdtek a saját képükre formálni. Míg az indiai csaturangában például volt elefánt- és szekérfigura is, addig az európai változat az akkori feudális viszonyokat próbálta leképezni a táblán is. Így került fel a táblára a király és a püspök (ez nálunk a futó), és megszilárdult, hogy a figurák feketék és fehérek, míg korábban sokféle színváltozat létezett.

A muszlimok vagy mórok Európában az Ibériai-félszigeten tudták megvetni a lábukat, és évszázadokon át tartottak fenn kisebb-nagyobb birodalmakat, emirátusokat, amiket a 11. századtól kezdtek el felszámolni a félsziget északi területeire visszahúzódott katolikus királyságok. A visszafoglalás, a reconquista nagyon lassan, évszázadokra elnyúlóan haladt, csak 1492-ben, a Granadai Emirátus elfoglalásával fejeződött be, és nagyjából ekkorra tehető egy egységesebb Spanyol Királyság létrejötte is. Ennek fontos momentuma volt, amikor 1469-ben házasságot kötött Kasztília és Aragónia trónörököse, a későbbi I. Kasztíliai Izabella és II. Ferdinánd, majd mindkettejük trónra lépése után, 1479-ben a két királyság lényegében egyesült, megteremtve a Spanyol Királyság alapjait.

Az európai monarchiákban hagyományosan a királyé volt a vezető szerep, de Kasztília jóval nagyobb és gazdagabb volt Aragóniánál, és ez a királyi pár tagjai közötti hatalmi dinamikában is megjelent. Egy hagyományosan férfiközpontú társadalomban Izabella képes volt felrúgni a nemi normákat, és szuverén királynőként, de a férjével partnerségben uralkodott. Izabellát 1474-ben koronázták Kasztília királynőjévé, és hamar népszerű vezetővé vált. Harcos királynőként ismerték meg, a reconquista híveként gyakran jelent meg vértben a csatamezőkön is, javítva ezzel harcoló csapatai morálját.

Izabella nemcsak harcolni, hanem sakkozni is szeretett, és egy évvel megkoronázása után kezdték el emlegetni az új sakkot, amiben a királynő figurája jóval erősebbé vált. Míg a korábbi változatban a királyhoz hasonlóan a királynő is csak egy-egy mezőt léphetett, az új verzióban gyakorlatilag fel lehetett vele szántani a táblát. Történészek szerint egyértelműen Izabella ténykedése inspirálta ennek a változatnak a létrejöttét. Miután levezényelte a reconquistát, és Kolumbusz Kristóf révén megnyílt a tengeri út Amerika felé, ahonnan áramlani kezdtek legkülönbözőbb árucikkek, a királynő egész Európában az egyik leginkább tisztelt uralkodóvá vált, ami az új sakk terjedését is elősegítette. Az is közrejátszott az új szabályok népszerűvé válásában, hogy ekkorra már létezett a nyomtatás, és könnyebb volt hozzáférni ezekhez a dokumentumokhoz, mint a kéziratos szövegekhez. A nagy hatalmú Izabellától azért nem volt mindenki elájulva, és volt, aki csak az őrült nő sakkjaként nevezte az új sakkot.

Korábban a királynő vagy vezér megfelelője is egy férfifigura volt, spanyolul alferzának hívták, és nagyjából vezírnek vagy adjutánsnak, segédtisztnek volt megfeleltethető. Govert Westerveld sakktörténész szerint ez a férfifigura 1475 körül vált nőivé, majd 1495-től mozoghatott szabadabban a táblán, ugyanakkor találtak egy olyan, 1475-ben született verset is, ami már leírta az új sakk lépéseit. Az első ilyen figurák is reflektáltak Izabellára, karddal, jogarral, lóháton ülve ábrázolták a királynőt. Egy másik legenda szerint az új sakkban a királynő szerepe azután változott meg igazán, miután a spanyolok félévnyi ostrom után bevették Baza városát 1489-ben. Ezt is Izabella javára írják, mert II. Ferdinánd már az elvonuláson gondolkodott, amikor megjelent a táborban Izabella, és fellelkesítette az ostromló csapatokat, majd három héttel később a város megadta magát.

A nagyobb mozgásszabadsággal bíró, a bástya és a futó lépéseit ötvöző királynő az egész játékot átalakította, lazította a kezdéseket, változatosabbá tette a középjátékot, és a végjátékot is forradalmasította azzal, hogy egy gyalogból is válhatott királynő, ha azzal az utolsó mezőre léptek. Mindez gyorsabb sakk-matt helyzetek kialakítását is lehetővé tette.