A Nottingham Forest tündöklése után a nyolcvanas évek végén újabb európai kisvárosok csapatai mutatták meg a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK), hogy nem a méret a lényeg, és a kisebb klubok is magasra törhetnek. Ebben nyilván közrejátszhatott az is, hogy az angol csapatokat a Heysel-tragédia miatt öt évre kitiltotta a sorozatokból az európai szövetség, az UEFA.
Ha a címben feltett kérdésre rövid választ akarunk adni, akkor rávághatjuk: Eindhoven.
Most pedig árnyalhatjuk a képet. Egyrészt mert nem a legkönnyebb visszakeresni a pontos adatokat, hogy egy város a csapata nagy sikere idején mekkora népességű volt. Másrészt sokszor az agglomerációval együtt emlegetik a városokat, aminek például a fociban is szerepe van. Elég csak egyszerű magyar példát említeni: Budapest vonzáskörzetéből elsősorban a fővárosi klubokban fociznak.
Portót 200 ezres városként szokták emlegetni, emiatt annak idején vita alakult ki, hogy Porto vagy Eindhoven a kisebb. Pláne hogy előbbi 1987-ben, utóbbi 1988-ban nyerte meg a BEK-trófeát. A Macrotrends oldalán például 1950-től valamennyi korabeli adat visszakereshető. Az általuk használt adatbázisban azonban hozzávették a környéken élőket is – Portugália legnagyobb ipari térségéről van szó –, ezért fals az adat, mert így Porto lakossága meghaladja az egymilliót.
A Wikipédián idézett népszámlálási adatok viszont megerősítik, hogy a szűkebb, történelmi városrész 300 ezer körül mozgott a nyolcvanas évek végén, mostanra pedig 250 ezres lett – de még így is nagyobb, mint a hollandiai Eindhoven, aminek 1988-ban 200 ezer lakosa volt. Ezzel az ország ötödik legnépesebb városa, és csapata, a PSV a harmadik holland klub, ami megnyerte a BEK-et.
A PSV Eindhoven nem a semmiből jött, már tíz évvel korábban is volt egy ígéretes felfutása, a saját nevelésű Van de Kerkhof testvérek, René és Willy fémjelezte csapat megnyerte az UEFA-kupát 1978-ban. A testvérpár abban az évben vb-döntőt is játszhatott Argentínában, ahol a házigazdákkal szemben alulmaradtak Hollandiával.
Amikor egy kis csapat ilyen jellegű sikert ér el, mindig szüksége van nemcsak szerencsére, de azon túl is valamire, hogy a legjobbá válhasson. Ráadásul úgy, hogy a csapat legnagyobb sztárját, Ruud Gullitot rekordösszegért értékesítették a Milannak. Ez a stabil anyagi háttér volt, amit a Philips gyár adott.
A szerencse alatt pedig azt érthetjük, hogy kétszer is idegenbeli góllal jutottak tovább, előbb a Bordeaux, majd a Real Madrid ellen. A forgatókönyv ugyanaz volt, az idegenbeli 1-1 után hazai pályán fegyelmezett védekezéssel lehozták 0-0-val a visszavágót, és mivel akkor még az idegenben lőtt gólok számítottak, mindkétszer továbbmentek.
A döntőben aztán egy harmadik gól nélküli meccset játszottak a Benficával. Ezt a döntőt szokás a leggyengébb színvonalúnak tekinteni, a PSV érdemeiből ez persze semmit sem von le. Ahogy a meccs után egy hangzatos újságcím is megjegyezte, a stuttgarti döntőn egy 16 évvel korábbi seb gyógyult be, miután Münchenben az akkori topfavorit holland válogatott 2-1-re kikapott a németektől a vb-döntőben. Ráadásul néhány héttel később a PSV jó néhány játékosa épp Münchenben ünnepelhetett Európa-bajnoki aranyat, miután Hollandia 2-0-ra legyőzte a Szovjetuniót.
Sokatmondó tény, hogy a PSV BEK-győztes csapatából a legnagyobb karriert a középhátvéd, Ronald Koeman, valamint az edző, Guus Hiddink futotta be, aki erős csapategységet alakított ki, masszív védekezéssel.
A PSV a legkevesebb rúgott góllal, de egyben a legkevesebb kapott góllal nyerte meg a sorozatot.
Kilenc gólt lőttek a kilenc meccsen, ám mindössze ötöt kaptak, ebből az ötből kettőt mindjárt az első körben, a Galatasaray otthonában, ahová háromgólos előnnyel érkeztek, amiből kettő már az első félidőben eltűnt. Utána viszont sikerült stabilizálni a védekezést, ami a sorozat egészére kitartott.
A PSV már a klubtörténeti siker előtt leigazolta a brazil Romariót, aki a nyáron csatlakozott is a kerethez. Hat évvel később Ronaldo is itt játszott először Európában, de velük már nem értek el olyan magasságba, mint 1988-ban. A PSV-nek volt egy remek dél-amerikai scouthálózata, az elsők közt fedezték fel ennek a jelentőségét, később a perui Farfán is így került a kontinensre. Európát is folyamatosan figyelték, Dzsudzsák Balázs vagy a belga Dries Mertens is így került a klubhoz. A hálózat irányítója Piet de Visser volt, aki később az akkori Chelsea-tulaj Roman Abramovicsot is ellátta tanácsokkal.
A PSV-nél folyamatosan valamilyen újításon törik a fejüket, és ez a jelenben sincs másként. 2017 óta játékosan, 63 szempontot felhasználva egy szoftverrel mérik fel a gyerekek futballintelligenciáját – szórakozás közben. Agyi funkciót mérnek, miközben a tablet előtt ülnek: reakcióidőt, információfeldolgozási sebességet és előrelátást mérnek.
Ha már megnéztük a legkisebb, BL-trófeával büszkélkedő várost, érdekes a kérdést a másik oldalról is vizsgálni. A tradicionális európai metropoliszok (London, Párizs, Madrid, Róma, Milánó, Berlin) közül fociszempontból kilóg egy, aminek nincs patinás csapata: a német fővárosnak nincs állandó BL-szereplője, és a múltban sem sorjáztak a berlini csapatok kupasikerei. Legutóbb például nem a több rajongót felmutató Hertha, hanem a város keleti részében található Union jutott el a Bajnokok Ligájáig.
