Wyomingban jót röhögtek, amikor szavazati jogot adtak a nőknek, aztán emiatt nem akarták felvenni őket az USA-ba

Ugyan mostanában az úgynevezett manoszférában elő szokott kerülni az az elképzelés, hogy a nőknek talán mégsem kellene szavazniuk, a fejlett országokban élők nagy részének magától értetődő, hogy ez a jog a nőket is megilleti. Méghozzá elég régóta: Frízföldön már a 17. század végén volt erre lehetőség, Magyarországon egy 1919-es rendelet tette lehetővé, az Egyesült Államokban pedig Wyoming volt az első állam, ahol a nők szavazati jogot kaptak. Ez utóbbi 1869-ben történt, vagyis 21 évvel azelőtt, hogy Wyomingből állam lett volna. Bár az ezt megszavazó képviselők is röhögtek rajta, végül az USA-hoz csatlakozáskor nagyon makacsul ragaszkodtak hozzá.

Az amerikai nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmébe most részleteiben nem mennénk bele, de azt azért érdemes rögzíteni, hogy ez már az 1820-as években is zajlott. Az amerikai polgárháború előtt korlátozottan ugyan, de több államban is volt lehetősége szavazni a nőknek, például New Jerseyben is, mielőtt 1844-ben eltörölték volna ezt. Szövetségi szinten viszont nem nagyon foglalkoztak ezzel. Amikor 1869-ben elfogadták az alkotmány 15. kiegészítését, ami szavazati jogot adott a feketéknek, a nőkre nem gondoltak a kongresszusban. Az egyes államok viszont már ekkor is dönthettek úgy, hogy szavazati jogot adnak nekik.

Itt jön a képbe Észak-Amerika első transzkontinentális vasútvonala, ami miatt rengetegen mentek a kontinens nyugati felére, a népesség növekedésével pedig a kongresszus úgy döntött, hogy kiszakít egy-egy darabot Dakotából, Idahóból és Utahból, és létrehozza a Wyomingi Területet. Az első választást 1869 szeptemberében tartották, az ezután felállt törvényhozás az első ülésén már a nők szavazati jogával (is) foglalkozott. A frissen alapított területek és államok eleve hajlamosabbak voltak lazábban hozzáállni a szavazati jog kérdéséhez, és Wyoming esetében ilyen-olyan érdekek is fűződtek ahhoz, hogy azt a nőkre is kiterjesszék.

Volt, aki egyszerűen így gondolta helyesnek, volt, aki így akart kedveskedni valakinek, mások úgy gondolták, hogy így majd jókat írnak róluk az újságok, sőt, felmerült az az érv is, hogy emiatt többen költözhetnek Wyomingba. Olyan képviselő is volt, aki szerint az egész egy viccnek indult, és sokakat eleve nem is annyira érdekelt az egész, amit William H. Bright, a területi tanács vezetője, a javaslat benyújtója szépen ki is használt, és ennek szintén fontos szerepe volt abban, hogy a javaslat átment a törvényalkotó testületen. Bright úgy gondolta, hogy ha minden férfi szavazhat – ami, ugye, a 15. kiegészítéssel valósággá vált –,

akkor semmi okot nem lát arra, hogy az anyja vagy a felesége ne tehesse meg ugyanezt, és ennek érdekében szépen ki is játszotta a republikánusokat és a demokratákat egymás ellen.

A demokratáknak azt mondta, ha megszavazzák, aztán a republikánus kormányzó megvétózza, akkor következmények nélkül mutathatják meg a szabadelvűségüket, a republikánusoknak meg azt, hogy ha nem állnak be mögé, akkor lépéshátrányba kerülnek a demokratákkal szemben. Bright nem hitte, hogy a trükk működni fog, de működött, a javaslat csont nélkül átment a demokrata többségű testületen, majd a republikánus kormányzón is, így decemberben már szavazati joga volt a wyomingi nőknek. Susan B. Anthony polgárjogi aktivista úgy reagált, hogy Wyoming így tényleg a szabadok földje, és még Poroszországból is érkeztek gratuláló üzenetek ide.

A törvény értelmében a nők nemcsak szavazhattak, hanem politikai és bírósági tisztségeket is betölthettek. 1870 februárjában három nőt is kineveztek békebírónak, az esküdtszékek munkájában pedig márciustól vettek részt. 1871-ben viszont az újonnan kinevezett bírák gyorsan meg is szüntették ezt a gyakorlatot. A wyomingi nők először 1870 szeptemberében élhettek a szavazati jogukkal, és nagy számban részt is vettek a választáson, az akkor ott élő nagyjából ezer nőből a legtöbben elmentek szavazni. A demokraták ekkor elég sok képviselői széket buktak, amit meg is próbáltak rákenni a nők szavazati jogára, és ezen felbuzdulva eltörölni a törvényt, a kormányzó azonban megvétózta ezt, így nem jártak sikerrel.

A következő években Wyoming a nők jogaiért küzdő szervezetek példaképévé vált, az ott élő nők pedig folyamatosan éltek is a szavazati jogukkal, miközben egyre több hivatalos pozíciót tölthettek be. A Wyomingi Területnek 1890-re lett annyi lakosa, hogy hivatalosan is kérvényezhette, hogy az Egyesült Államok állama legyen, és ekkor egy olyan alkotmánnyal jelentkeztek oda, amelyben a nők szavazati joga is szerepelt. A kongresszus ebbe nem nagyon akart belemenni, konkrétan jelezte, hogy ez akadályt jelent, mire az állam későbbi kormányzója, Joseph M. Carey megírta nekik: ha kell, inkább még száz évig várnak, mint hogy elvegyék a nők szavazati jogát.

A kongresszus végül szűk többséggel, 139-127 arányban támogatta Wyoming felvételét, ami így a 44. állam lett, és az első olyan, ahol a nőknek teljes szavazati joga volt.

Szövetségi szinten végül az alkotmány 19. kiegészítésével kaptak szavazati jogot a nők 1920-ban, ezt megelőzően Wyomingon kívül 18 államban fogadtak el legalább részleges szavazati jogról szóló törvényt. Utah egyébként akár meg is előzhette volna Wyomingot, ott is volt már szavazati joga a nőknek 1869-ben, sőt, mivel előbb volt ott választás, ott előbb is szavaztak a nők, mint a szomszédban. 1887-ben viszont a kongresszus a mormonok befolyásától tartva lényegében megtiltotta, hogy Utahban szavazhassanak a nők, és ezt a jogot csak 1896-ban kapták vissza, amikor Utah is csatlakozott az Egyesült Államokhoz.

Forrás: National Geographic