A gazdasági világválság után évekig lóháton közlekedő könyvtárosok vitték házhoz az olvasnivalót Kentuckyban

A New York-i tőzsde 1929. októberi összeomlásával az Egyesült Államokban véget ért a gondtalanság évtizede. 1930 novembere és decembere során több mint hatszáz tengerentúli bank jelentett csődöt, és 550 millió dollárnyi betét veszett oda. Beköszöntött az ínség és a munkanélküliség kora, de a kilábalás idején egészen kreatív projektek is születtek – például az, amelyben lovasok szállítottak olvasnivalót a könyvtáraktól elvágott lakosságnak Kentucky államban.

Ébredés a beteljesületlen álmok után

A nélkülözés évei számos írónak biztosítottak munkát, illetve alapanyagot. John Steinbeck feladta újságírói állását a harmincas évek elején, és hosszú ideig alkalmi munkákból élt. Ezalatt számos olyan sodródó, az álmaikat feladni képtelen alakot ismert meg, mint az Egerek és emberek főhősei. Nathanael West Sáskajárása a kaliforniai álmot hiába kergetőkről mutat lidérces körképet, Erskine Caldwell Tobacco Road című művének középpontjában a déli államokban tapasztalható nélkülözés áll, John Dos Passos USA-trilógiájának befejező, Dől a pénz című kötete pedig az első világháború végétől követi nyomon az ártatlanság korából történelme legnagyobb gazdasági összeomlása felé menetelő Egyesült Államok történetét.

Herbert Hoover kormányának nem sikerült a válságot megfékeznie, így a demokrata Franklin Delano Roosevelt nemcsak a szesztilalmat oldotta fel az 1933-as beiktatása után, hanem új kezdetet ígért a társadalom perifériájára szorultak és a krízis által legsúlyosabban érintettek számára is.

New Deal névre keresztelt gazdasági programjának három, angolul r betűvel kezdődő szó, a relief, a recovery és a reform (azaz a segély, a helyreállítás és a megújulás) adta a sarokköveit.

A munkanélküliség felszámolása érdekében létrehozták a polgári tartalék hadtestet (CCC), ennek tagjai étkezés, szállás, egyenruha, valamint napi egydolláros fizetés fejében dolgoztak állami beruházásokon. Az ugyancsak a Roosevelt-adminisztráció jóvoltából megalakult, több millió amerikait foglalkoztató közmunkaügyi hivatal (WPA) égisze alatt pedig olyan beruházások készültek el, mint a Los Angeles-i Griffith Obszervatórium, a New York-i LaGuardia repülőtér vagy az oregoni állami könyvtár épülete. Voltak azonban a WPA-nek az említetteknél kevésbé reprezentatív, de hasonlóan fontos projektjei is. Ezek közé tartoztak a Kentucky elmaradott részein indított lovas, mozgó könyvtárak is.

Egyedülálló, bátor módszerek

A tőzsdekrach után több mint 15 millió amerikai veszítette el az állását. Nemcsak a bankok zártak be ugyanis, hanem a bányák és a gyárak is. A válság jókora nehézségek elé állította a magánvállalkozásokat, és mivel az állam egyre kevésbé tudta a tanárok fizetését előteremteni, több államban veszélybe került az iskolák, illetve a könyvtárak működése is. Az Amerikai Könyvtárszövetség 1936 májusában tartott tanácskozásán elhangzottak szerint akkoriban az amerikaiak körülbelül harmadának nem voltak hozzáférhetők a közkönyvtárak gyűjteményei.

A WPA 45 államban indított könyvtári projekteket, amelyek körülbelül 15 ezer embert foglalkoztattak. Bár csak módjával tudtak beszerezni új példányokat, módszeresen katalogizálták az állományukat, és 1938 februárjáig 30 millió könyvet restauráltak – köztük egy louisianai projektben látássérült olvasóknak készült Braille-írásos kiadványokat. A WPA keretéből megvalósult egy könyvtárbővítési program is, amelyben 3400 új olvasótermet építettek, és finanszíroztak nagyjából 5800 utazó könyvtárat is. Utóbbiak egyedülálló – és nem ritkán bátor – módszerekkel segítették könyvekkel ellátni az Egyesült Államok legtávolabbi közösségeit. Mississippi államban például egy WPA-könyvtáros hajóról osztott olvasnivalót a Yazoo folyó menti családoknak.

Kentucky keleti részén, az Appalache-hegység térségében eleve viszonylag kevés könyvtár működött. Ezért a gazdasági világválság előtt is voltak már arra alternatív kísérletek, hogy könyveket juttassanak el a régió lakóihoz. 1913-ban egy May Stafford nevű nő lovon vitte a helyieknek az olvasnivalót, az első világháború után pedig a Berea College nevű főiskola küldött a hegyekbe több lovas könyvszállító kocsit. De az ő programjuk is rég befejeződött már, amikor 1934-ben, Leslie megyében megalakult az első csomagszállító lovas könyvtár, amit a WPA támogatott.

Olvasás mint menekülés

Szükség is volt rá, a Louisville-i The Courier-Journal 1938. december 1-jén megjelent cikke szerint ugyanis a harmincas évek elején 63 megye maradt könyvtárak nélkül Kentuckyban. Ezen a vidéken ráadásul az oktatást sem volt egyszerű megoldani, hiszen a diákoknak jelentős távolságot kellett leküzdeniük, hogy eljussanak a suliba – már amikor egyáltalán nekiindultak, mert kevésszer tudták nélkülözni a segítségüket a farmokon.

George T. Blakey Hard Times and New Deal in Kentucky című könyvében az áll, hogy 1938 végén a WPA-projekt 274 új, lovas könyvtárost foglalkoztatott az állam területén. Az Atlas Obscura cikke szerint pedig 1935 és 1943 között a programban hozzávetőleg ezer könyvtáros dolgozott, zömmel nők. A nagyobb településeken 30, a kötetek tárolására alkalmas állomást alakítottak ki, ezek készletét havi rendszerességgel cserélték, és körülbelül 100 ezer lakost értek el. A lovas könyvtárosok hajnalban nyergeltek fel, hogy havas dombokon vagy sáros patakokon keljenek át, és olvasnivalót szállítsanak a hegyvidék elszigetelt lakóinak. Közülük sokan tanulni akartak – jegyzi meg a Smithsonian által idézett Donald C. Boyd. A történész azt írja, Kentuckyban az írástudást és az olvasást tekintették a gazdasági csapdából való menekülés kulcsainak.

1933-ra ugyanis az Appalache-hegységben a munkanélküliség 40 százalékra emelkedett, és bármilyen megdöbbentő, Kentucky lakosságának 31 százaléka írástudatlan volt akkoriban. A lóháton vagy öszvéren közlekedő könyvtárosok ezért nemcsak hozták-vitték a köteteket, hanem gyakran fel is olvastak a térség lakosainak.

A legjobban a Bibliának örültek az emberek, hiszen ismerték a történeteit, de szívesen fogadták Mark Twain könyveit, és a legnépszerűbb kötetek között volt William Defoe Robinson Crusoe-ja is. Kapósak voltak továbbá az egészségügyi és a családi magazinok, illetve a receptgyűjtemények. Valamint a gyerekkönyvek is, amelyekből sokszor a legkisebbek olvastak fel analfabéta szüleiknek. A rém- és a detektívregények, a szerelmi történetek és hasonló ponyvák terjesztését azonban nem támogatták túlságosan.

Hóban-fagyban és olykor gyalog

Az úttalan utakon szállított kiadványokat jellemzően a közösség jobb módú tagjai adományozták a programnak a saját könyveik közül (egy Kentuckyból Kaliforniába költözött férfi félezer könyvet küldött nekik). Ugyanők rendszeresen hozzájárultak a hordárkönyvtárosok ellátásához is. Erre szükség is lehetett, az 1934-ban szolgálatba állt Grace Caudill Lucas visszaemlékezése szerint ugyanis a WPA-től havonta mindössze 28 dollár fizetséget kapott. (Ez az inflációt figyelembe véve ma 687 dollárnak felel meg, amely mai árfolyamon forintban nagyjából 225 ezer.) Ráadásul munkatársa, a Bill nevű, szívós, fekete ló sem a sajátja volt. Napi 50 centért tudta bérbe venni őt egy farmertől, és az etetését is neki kellett megoldania.

A „könyves hölgyek”, ahogy nevezték őket akkoriban, akár heti 150-180 kilométert is megtettek, és körülbelül száz könyvet tudtak a nyeregtáskáikban szállítani. Egy alkalommal az egyiküknek 18 mérföldet kellett gyalogolnia, miután az öszvére útközben elpusztult.

A WPA egyik legkreatívabb projektje úgy ezer lovas könyvtárost foglalkoztatott működése szűk tíz éve alatt. A kormány 1943-ben állította le a finanszírozását, mert a háború miatt a munkanélküliséget addigra sikerült felszámolniuk. Az Appalache-hegység lakóinak a következő évtizedben könyves autók biztosították az olvasnivalót, az Egyesült Államoknak pedig egészen más jellegű nehézségekkel kellett szembenéznie.