Nyilván önökkel is előfordult már, hogy teljesen véletlenül a Koszovói Statisztikai Hivatal honlapjára tévedtek, és ha már ott voltak, elkezdtek olyan neveket írogatni a hivatal névkeresőjébe, hogy Tonibler meg Klinton. Így alighanem azt is tudják, hogy e szerint az országban hivatalosan 4 Tonibler és 30 Klinton él jelenleg, ami nem túl sok, de azért ott motoszkálhat az emberben, hogy ezek nem hangzanak túl albánnak, meg hogy nagyon emlékeztetnek valamire. És hát tényleg: a Toniblerek az egykori brit miniszterelnök, Tony Blair, a Klintonok pedig a volt amerikai elnök, Bill Clinton albánosított nevét viselik.
De miért?
– merül fel a kérdés, amire a nagyon rövid válasz az, hogy azért, mert a koszovóiak Tony Blairt és Bill Clintont tartották a két kulcsfigurának abban, hogy a NATO 1999 márciusában beszállt a koszovói háborúba, és elkezdte bombázni Jugoszláviát – ami ugye ekkoriban már csak Szerbiából és Montenegróból állt. A konkrét konfliktusnak az volt a lényege, hogy a szerbek a koszovói szeparatisták támadásaira válaszul 1998-ban elkezdték erőszakkal kitelepíteni a koszovói albánokat a tartományból, 1999 tavaszán pedig még durvábban felpörgették a kampányukat.
A NATO 1999. március 24-én kezdte el bombázni Jugoszláviát, de a nyugati vezetők feltételezéseivel ellentétben az akkori jugoszláv államfő, Slobodan Milošević nemhogy nem hátrált meg pár nap után, hanem még feljebb kapcsolt. 1999-ben Koszovó háború előtti, 1,8 milliós lakosságának háromnegyedét űzték ki az otthonából – durván 500 ezren a határokon bujkáltak, 800 ezren pedig albániai és macedóniai menekülttáborokban húzták meg magukat. A NATO emiatt kiterjesztette a bombázást egyebek közt Belgrádra is, ennek azonban megvolt az ára.
A NATO többször is civileket bombázott, amire a jugoszláv vezetés le is csapott, Blair pedig emiatt áprilisban elkezdte arról győzködni Clintont, hogy szárazföldi invázióra van szükség. Ez viszont sosem jött el, mert Milošević végül némileg váratlanul kapitulált, és júniusban meg is született a béke, amelynek értelmében a NATO máig létező békefenntartó ereje, a KFOR felügyelete alatt a koszovói menekültek visszatérhettek az otthonukba. Pontosan úgy, ahogy azt Tony Blair már májusban megígérte a menekülttáborokban, például az albániai Kavaja mellett is.
Blair szavait itt is kitörő örömmel fogadták a koszovói menekültek, nem messze onnan pedig egy férfi ennek hatására döntött úgy, hogy az éppen akkor megszületett gyerekét csakis Tony Blairről nevezhetik el. És így is tettek, a fiú neve Tonibler Sahiti lett. Amikor a Guardian újságírói 2014-ben elmentek Koszovóba, hogy felkutassák a függetlenségét 2008-ban kikiáltó ország Toniblerjeit, két másik fiúval is találkoztak, aki ezt a nevet viseli. És Bler Thaçival is, aki szintén Tony Blairről kapta a nevét, és akkoriban az egyik legnagyobb koszovói futballtehetségként tartották számon (azóta nem futott be nagy karriert, a válogatottba sem került be).
Blerből a statisztikai hivatal nyilvántartása szerint 11 van az országban, a szintén a brit miniszterelnök nevéből származó Toniból pedig 107. Ahogy az a Guardian cikkéből is kiderül, az egyik Tonibler szülei az akkori brit külügyminiszter, Madeleine Albright után nevezték volna el a gyereküket, ha lányuk születik, és az adatok alapján valaki tényleg így is tett, mert egy Madeleine nevű ember tutira él az országban. A Tony Blair nevét viselő gyerekek közül kilencen találkozhattak is a volt kormányfővel, amikor 2010-ben Pristinába látogatott.
Tonibler Sahiti is köztük volt, ő akkor a BBC cikke szerint azt mondta, Blair nagyszerű ember.
A Bill Clinton után elnevezett Klintonokból így végül is kevesebb van, mint Blerből, Toniból és Toniblerből összesen, de azt nem lehet mondani, hogy ne tisztelnék őt is legalább ennyire a koszovóiak. A koszovói fővárosban ugyanis konkrétan szobra is van, és a legfontosabb sugárút is az ő nevét viseli.
Koszovó státusza azóta sem rendeződött teljesen, hiába tartják magukat függetlennek lassan 18 éve, ezt számos ország, köztük természetesen az országot a saját területének tekintő Szerbia is elutasítja. Az elmúlt években amúgy voltak pozitív gesztusok mindkét oldalról, de a két évvel ezelőtti, magyar katonákat is érintő koszovói incidensből is látszik, hogy bármikor elmérgesedhet a helyzet.
