2024. november 2. – 06:47
William McCrum sohasem tartozott a legjobb kapusok közé, de volt egy ötlete, ami megreformálta a futballt. Oké, lehet, hogy a „nem tartozott a legjobbak közé” kicsit túl finom megfogalmazás volt: csapatával, a Milforddal az ír bajnokság 1890/1891-es kiírásában 14 meccs alatt 62 gólt kapott, a csapat az utolsó helyen végzett.
A tehetős családból származott, az egyik legjobb ír egyetemnek számító Trinityből kikerült McCrum volt az, aki megunta, hogy a védők büntetlenül szabálytalankodhatnak a saját kapujukhoz közel. A futball akkoriban a mainál sokkal brutálisabb, kaotikusabb sport volt, az erőszak a játékosok bevett eszköze volt, még a haláleset sem volt ismeretlen a pályákon. Szóval eléggé messze volt a játék akkori képe a Neymar-féle színészi alakításoktól.
McCrum, aki műveltsége és családi háttere miatt az akkori ír futballszövetség tagja is volt már 25 évesen, meggyőzte a szervezet vezetőit arról, hogy vezessék fel a tervét a FIFA elődjének, az akkoriban még kevés tagországgal rendelkező nemzetközi futballszövetségnek. Az ír kapus ötlete az volt, hogy a kapuhoz közel szabálytalanul megállított csapat ne csak szabadrúgást, hanem olyan lehetőséget kapjon, amivel tisztán a kapura lőhet, nagy eséllyel gólt szerezve.
A szervezetben nem igazán rajongtak az ötletért, az angol vezetői elképzelhetetlennek tartották, hogy az úriemberek sportjában valaki szabálytalanságokkal szerezzen előnyt magának, főleg eleve rossz szándékkal. A sajtóban a játék feletti halálos ítéletként jellemzett ír indítványt lesöpörték az asztalról, egészen a következő évig, amikor az FA-kupa egyik meccsén történt eset be nem bizonyította, hogy a szabályváltoztatásra szükség van.
Ezen az 1891-es meccsen a Notts County 1:0-ra vezetett a Stoke City ellen, amikor a Notts County mezőnyjátékosa a gólvonalon kézzel védett ki egy lövést. Az akkori szabályok értelmében ezért szabadrúgás járt a Stoke-nak a kapuhoz közel. De ezzel a lehetőséggel sem ment sokra a Stoke, mert a teljes csapat és a kapus is közel állhatott a labdához, és teljesen betakarhatták a kaput, így végül a szabadrúgást kivédekezve meg is nyerték a meccset. Az eset annyira felkavarta a futballközösséget, hogy a szövetség újra elővette az ír kapus ötletét, és ekkor már az angolok is beálltak a terv mögé, így végül megszületett a 14-es szabály korabeli változata. Ennek értelmében a kaputól számítva 12 yardon (körülbelül 11 méteren) belül, ha a támadó csapat játékosát valaki szándékosan elgáncsolta, meglökte vagy feltartotta, az ellen büntetőrúgást ítéltek.
Nem minden játékos fogadta örömmel az újítást, az amatőr státuszára büszke klub, a Corinthian például úgy tiltakozott a szabályváltozás ellen, hogy a kapusuk elsétált a kapuból, ha ellenük ítéltek büntetőt, és a javukra befújt lehetőséggel sem éltek.
A büntető első változatában még nem fix pontról lőttek a játékosok, a kaputól 12 yardra meghúzott vonalra szabadon helyezhették le a labdát, a kapus pedig akár 6 yardra is előre jöhetett a kapujától. A rúgás ma ismert fix pontját csak évekkel később, 1902-ben vezették be hivatalosan, és a ma ismert tizenhatost (amin belül a szabálytalanságért tizenegyest ítélnek) a 1901/1902-es szezonban vezették be.
Maga McCrum nem sokat profitált az ötletéből, családjával egyre rosszabb lett a viszonya alkohol- és játékfüggősége miatt: egyre kevésbé a pályán vagy a sportdiplomáciában, inkább a vagyona elverésében jeleskedett Monte-Carlóban. A nagy gazdasági világválság után, 1932-ben szegényen és magányosan halt meg, de Milfordban továbbra is őrzik az emlékét.
Nemcsak szobor és róla elvezett park van a városban, de abból még kisebb botrány is lett, amikor a tizenegyes szülőhelyeként elkeresztelt milfordi futballpálya helyére lakóépületet akartak felhúzni. A város vezetésének a felháborodás és az országos médiafigyelem miatt vissza kellett vonnia a terveit, úgyhogy az egykori futballpálya ma is parkként funkcionál.
A FIFA annyira a szívén viselte McCrum emlékét, hogy a médiában jól kinéző gesztusoktól sosem visszariadó egykori FIFA-elnök, Sepp Blatter 2015-ben felújíttatta McCrum sírját.
