Hosszú évek óta élek abban a hitben, hogy én vagyok finnyás, amiért nem szeretem a kiszállítós pizzát. Mi lehetne kényelmesebb annál, mint két gombnyomásra finom, friss pizzát vacsorázni anélkül, hogy dagasztanám, keleszteném, buciznám, elősütném, feltétezném, utósütném, nem beszélve a közben adódó takarításról és minden másról? Sőt: bár otthon is elég jó pizzákat lehet sütni, a hazai pizzakínálat olyan elképesztően nagyot ugrott az utóbbi öt évben, hogy már rengeteg olyan hely létezik, ami házilag kivitelezhetetlen buborékokat, ropogós széleket, füstös ízeket, szaftos feltéteket tud előállítani. Csakhogy ezek a kemencés, rengeteg szeretettel, idővel és gonddal kelesztett csodapizzák azonnal tönkremennek, amint egy kartondobozba zárják őket. A legfőbb baj, hogy a tökéletes állag vész oda, a ropogós tészta puha lesz, a sajt gumis, de én mindig úgy érzem, mintha a papír ízét és illatát is átvenné a pizza.
Amikor végre az Atlantic megírta ugyanezt, megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül. Egy frissen sült pizza, amit étteremben vagy otthon eszünk, mindig összehasonlíthatatlanul jobb lesz, mint amit házhoz rendelünk.
Az Atlantic cikke arra is rámutat, hogy miközben minden változik, fejlődik, itt a mesterséges intelligencia vagy az űrturizmus, a pizzás dobozok viszont érthetetlen módon pont ugyanolyanok, mint a hatvanas években. Más kiszállítós ételnél ez a probléma nem ennyire markáns, hiszen egytálételeket és hús-köret kombinációkat könnyebb jól zárható dobozban melegen tartani, leveseket és szószos ételeket pedig újramelegíteni sem nehéz.
Bár az olasz kultúra szabályai szerint a pizza olyasmi, amit az emberek étteremben esznek, az sem egészen igaz, hogy a kiszállítás teljesen távol állna tőlük. Már a 18. századi őspizzákat is vitték ide-oda úgynevezett stufákban, azaz kerek, lukacsos fedéllel ellátott rézedényekben, és árulták az utcán.
A kiszállítás intézménye viszont amerikai, a második világháború után indult el, és először feltekerve, zsineggel átkötve szállították a pizzát. A következő fejlesztés egy merevebb papírlap volt, amire a pizzát fektették, majd ezt csúsztatták egy papírzacskóba. Az első pizzásdobozok olyanok voltak, mint ma a torták hajtogatott kartonból készült csomagolásai, ezeket azonban pillanatok alatt elolvasztotta a forró pizzából kicsapódó gőz.
A mai pizzásdobozok konstrukcióját a hatvanas években találták fel a michigani Domino pizza felkérésére. A hullámkarton dobozokat hosszan fejlesztették, mire elérték máig is elterjedt formájukat. Egyszerre voltak annyira erősek, hogy tartsák a pizza súlyát, de sikerült őket olyan hatékonyan bemetszeni, hogy hajtogathatók legyenek, illetve lukakat is terveztek rájuk, hogy a gőz egy része távozhasson. Stabilak és egymásra pakolhatók voltak, nem nyíltak ki mozgatás közben, és még reklámfelületet is kínáltak a pizzázónak.
Két fejlesztést kapott a pizzaszállítás az utóbbi hatvan évben: a kis műanyag támasztót, ami elválasztja a sajtot a doboz tetejétől, illetve a futárok hőszigetelő táskáját. Ezek a melegen tartáson igen, de a minőségi romláson nem segítenek. A pizzásdobozok minden más tekintetben teljesen ugyanazok maradtak.
A probléma középpontjában az áll, hogy a hideg pizza nem finom. Miután a dobozba kerül, és motorra/biciklire teszik, nagyon gyorsan hűlni kezd, még dobozban is húsz perc a maximum, amíg képes meleg maradni, majd lassan elromlik benne minden, ami jó volt, végül hideg lesz.
Talán egyszerűen azért van ez így, mert nincs rá igény, hogy változzon, hiszen a pizzarendelés népszerűségét semmi nem töri meg. Gasztronómiai divatok jönnek-mennek, de a pizza megingathatatlan, univerzális alapétele a világnak. A legtöbben annak ellenére kiszállítva eszik, hogy étteremben vagy otthon sokkal jobb. Megszoktuk, hogy a pizza kiszállítva ilyen, és nem zavar senkit. Hiába lenne rá nyilván ezer mérnöki innovációs megoldás – senkinek nem áll érdekében időt és pénzt fektetni abba, hogy hatékonyabban működjön.1
De mi is történik a finom, felül szaftos, alul és a szélén ropogós pizzával, ha elindul a kemencéből az otthonunkba? A gőz tehet az egészről – magyarázza Vidó Nóri, az Igen és az IDE pizzériák tulajdonosa. Mivel a doboz melegen szeretné tartani a pizzát, benn tartja a gőzt, ami megpuhítja a nagy munkával ropogósra sütött pizzát. A sajt eközben kihűl, és visszaszilárdul vagy gumis lesz. A kapható dobozok között nincs igazán választék, mind ugyanolyanok, hiába is keresnének a célra alkalmasabbat közöttük.
Vidó Nóri szerint a megoldás a római pizza, ami ropogósabbra van sütve, ezért sokkal jobban bírja a kiszállítást. Ha pár percre sütőbe tesszük grill fokozaton, akkor a sajt újra elolvad, és ha a tészta a dobozban megpuhult is, megint ropogós lehet. Segíthet a helyzeten még, ha a hozzánk legközelebb eső pizzázóból rendelünk, és amint megjön, azonnal kivesszük a dobozból. Vagy sütünk otthon.