A valóságban is lezajlott 1849-ben az a párbaj, amiből Jókai Mór A kőszívű ember fiainak párbajötletét meríthette. Amíg a regényben a kitalált hős, Baradlay Richárd, addig a valóságban Színi Sebő Alajos huszáralezredes vívott ellenfelével élet-halál harcot. A történelmi ritkaságok kedvelőinek pedig az a jó hírünk, hogy ma is megvan a tápióbicskei csatában használt szablya, ami diadalra segítette a kőszívű ember középső fiának alakjához mintául szolgáló Színi Sebőt: a valóságos fegyvert 75 éve a győri múzeum őrzi, bár már tíz éve csak időszaki kiállításokon lehet megtekinteni, amióta az állandó várostörténeti kiállítás bezárt.
Párbaj a csatatéren: regény és valóság
Bár a tápióbicskei csata hagyományőrzői ápolják a hős emlékét, Magyarországon kevesen hallottak Színi Sebő Alajosról és a hozzá kapcsolódó Jókai-legendáról. Ugyanez egyáltalán nem igaz a szlovákiai Csallóközre, ahol – bár nem része a tantervnek – a gyerekek jól ismerik az alezredes nevét. Színi Sebő Alajos a mai magyar határ mellett fekvő Csiliznyárad (Ňárad) szülöttje volt, sírja zarándokhellyé válik a nemzeti ünnepen. Utána pedig a Pest vármegyei Tápióbicskén – Csiliznyárad testvérvárosában – lehet folytatni a rendhagyó történelemórát, mert ott pedig a látványos emlékütközetet rendezik meg április 4-én.
Az 1869-ben kiadott Jókai-regényben Baradlay Richárd az isaszegi ütközetben, a Királyerdőnél vívja meg csatáját régi nagy ellenfelével, Palvicz Ottóval. Egyszerre ütnek egymás feje felé, de Palvicz sebe a súlyosabb, a csata végül magyar diadallal ér véget. A regénybéli Palvicz Ottóval vívott párbaj ötletét a regény megírásakor a tápióbicskei csatából meríthette az író a legenda szerint, az erről szóló nyomozást a néhai Végh Ferenc irodalomtörténész, Színi Sebő Alajos oldalági leszármazottja a Párbaj a csatatéren: egy Jókai-hős nyomában című 2002-es könyvében is összefoglalta.
A valóságban 1849. április 4-én Színi Sebő Alajos lovaspárbajt vívott Hermann Riedesel zu Eisenbach báróval. Egyes leírások szerint a párbaj csatafordító volt, mert az addig győztes sereg visszavonulót fújt, és dicső kezdetét vette a tavaszi hadjárat. Ám a realitás talaján maradva Színi Sebő huszárosztályának a párbaj után még menekülnie kellett, a csata menetét pedig Damjanich tábornok 3. hadtestének, 11 ezer katonájának és 40 ágyújának érkezése fordította meg órákkal később.
A regény és a valóság összeolvad Jókai Párbaj a csatatéren című novellájában, mert az író ebben a valódi szereplők viadalát is megörökítette. Ezt írja: „Amint a két dalia egyszerre egy pillanatban kiejté jobbjából a kardot, hirtelen megragadta egymást mind a kettő, s elkezdődött a tusa puszta kézzel, balog kézzel.
Riedesel magasabb volt, de Sebő ügyesebb; gyorsan torkon ragadta ellenfelét, azzal sarkantyúját paripája oldalába vágta, a két mén megfordult egymásnak feszített oldallal, s azzal mind a két lovag lezuhant a földre.”
A két férfi közül csak Színi Sebő kelt fel, aki a párbajban szintén súlyosan megsebesült.
De a párbajjal kapcsolatban nem is fontos elmerülni a Jókai-művek rengetegében, mert állítólag maga az érintett is beszámolt róla Szemere Miklós költőnek. Ezt így jegyezte fel Gracza György Az 1848–49-iki magyar szabadságharc története című 1897-es könyvében:
„Riedesel bárót már régebbről ismertem. Óriási erejű ember volt, s híres kardvívó. Mikor Riedesel csapatja élén elővágtatott s kardjával felém intett, megvallom, végigborzongott a hátam. Megvoltam győződve, hogy agyonvág. De azért, nehogy huszárjaim szemében kisebbséget szenvedjek, elfogadtam a kihívást. Az első összecsapásnál mindketten sértetlenek maradtunk. De észrevettem, hogy lovam fürgébb és erősebb. A második összecsapásnál lovam szügyével rohantam reá. Több percig viaskodtunk, de ismét eredménytelenül. Harmadszor is összecsapva, mindketten egyszerre támadtunk. Ekkor kaptam – ezzel feltűrte jobbkezén kabátja újját s a csukló alatti forradásra mutatott – ezt a rettenetes vágást. De még volt annyi erőm, hogy én is sujtsak. És Riedesel kettéhasított koponyával holtan bukott le a nyeregből.”
A párbaj előtt egyébként Színi Sebőt is Bécsben érte a szabadságharc híre, de Baradlay Richárddal ellentétben nem édesanyja, hanem öreg csiliznyáradi huszárja, Csicsay Jónás kereste fel. Ekkor huszárcsapatával jókora kerülővel hazaszökött Bécsből. A győztes csata után alezredesi rangot kapott, a világosi fegyverletételig az 1. huszárezred parancsokaként szolgált. Aradon halálra, majd 16 évi várfogságra ítélték, 1853 végén kegyelmet kapott, de a jószágvesztés révén elszegényedett.
Hogy került a szablya a győri múzeumba?
Amíg Szlovákiában a csiliznyáradi alezredes emlékét ápolják, tisztelve a Jókai-féle romantikát is, Győrben fordított a sorrend. Vagyis ha valaki egyáltalán hallott erről, akkor a szablya után keres rá Színi Sebő Alajos nevére.
A fegyvert a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum (volt Xántus János Múzeum) gyűjteményében őrzik, jelenleg a külső raktárban a több helytörténeti, néprajzi, régészeti és más kinccsel együtt. Cserhalmi Zoltán muzeológus megmutatta a Telexnek a jó állapotban lévő tiszti kardot, amin apróbb csorbulás látható itt-ott – ezeket akár Riedesel báró kardja is ejthette a pengén, de erre természetesen nincs bizonyíték.
A kulcsember Győrben a ’48-as honvédegylet titkára, Haeffner Ernő volt a 19. században, aki olyan állhatatosan dolgozott a ’48-as árvákért, özvegyekért, a forradalmai eszme életben tartásáért, hogy az 1882-ben meghalt Színi Sebő Alajos neki ajándékozta az ereklyét. A fegyver a családban maradt, és a titkár egyik leszármazottja, Stringovics Sándorné 1949-ben eladta a múzeumnak.
Cserhalmi Zoltán szerint – főként kerek évfordulókon, amikor a relikvia kiállításon szerepel – gyakran érkeznek Szlovákiából csoportok, hogy megnézzék a szablyát. Erre legutóbb tavaly, a Petőfi-év kapcsán rendezett kiállításon került sor, más alkalommal a tiszti kard sajnos a többi kinccsel együtt el van zárva a tekintetek elől, mert a külső raktárban nem fogadhatnak látogatókat.
A csiliznyáradi önkormányzat korábban szerette volna egy napra elkérni az ereklyét, hogy bemutathassa, de ezt nem engedhette a múzeum, mert aránytalanul sok előkészítést, minisztériumi engedélyeztetési procedúrát igényelt volna, hogy a szablya átlépje a határt. Az is nehezítette volna az eljárást, hogy maga az önkormányzat nem muzeális kiállítóhely – vagyis nem feltétlenül képes gondoskodni például a biztonságos őrzésről, az egyenletes hőmérsékletről, a megvilágításról és a páratartalomról.
Szlovákiában ápolják az emlékét, itthon kevésbé
Csiliznyárad önkormányzata – amint Lukács József polgármester a Telexnek elmondta – tudomásul vette 2018-ban, hogy a tiszti kardot nem kapja kölcsön, viszont méréseket végezhetett és lefotózhatta a relikviát. Testvértelepülése, a csata színhelyeként szolgált Tápióbicske végül elkészíttette a tiszti fegyver hiteles mását, amit Csiliznyáradnak ajándékozott a település létrejöttének 550. évfordulóján. Ezt a másolatot – a győri eredetivel ellentétben – meg lehet tekinteni a nyáradi hivatal nyitvatartási idejében.
Lukács József elmondta: Színi Sebő Alajos emlékét nagyon tisztelik, síremlékét gondozzák, és minden évben ünnepi megemlékezést tartanak a március tizenötödikét követő szombaton.
„Szlovákiában elsősorban a hely szülöttjeként tekintünk Színi Sebő Alajosra, és az, hogy a legenda szerint Jókai róla mintázta hősét, csak hab a tortán.”
A Csallóköz alapiskoláiban a tanárok a Baradlay-vonalat is elmesélik a gyerekeknek – mondja Lukács József.
Ugyanez azonban nem igaz a határon innen. Egy általunk megkérdezett győri magyartanár mesélte, maga is egy szlovákiai kollégájától hallott az alezredesről. A kőszívű ember fiai ma már nem kötelező, csak ajánlott olvasmány (nyolcadikban ma A huszti beteglátogatókat és A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélést kell elolvasni Jókaitól). Az általunk megkérdezett magyartanár egyébként legkevésbé sem bánja a „Kőszívű” lefokozását, mert ha a cselekmény összetettsége nem okoz is gondot a Netflixen edződött gyerekeknek, a szöveget annál nehezebbnek tartja.
Egy nyugdíjas győri tanár, Balázs Lívia, úgy látja: ha Jókait természetesen meg is kell hagyni a kötelezők között, száz kötete közül ő sem választaná mindenképp a Kőszívű ember fiait, sok hetedikes–nyolcadikos gyerek amúgy is éppen a kötelező olvasmányt utálja meg. Ugyanakkor a regény nagyon szép példákat állít a férfi erényről, a női és az érzelmi karakterek skálája is gazdag és különleges. Érdemes talán a regény alapján készült színvonalas filmet megnézni az órán és annak egy-egy jelenetét feladni olvasmányként – tette hozzá.
Nagyon hiányzik Győrnek a volt múzeuma
Végül egy gondolat a volt Xántus János Múzeum sorsáról, ami fájó pont a győrieknek. Az Apátúr-ház 2014-ben bezárt, és azóta csak időszaki kiállítások keretében igyekeznek a hiányt pótolni az ikonikus kincsek bemutatásával. Tavaly például sokáig közszemlén volt a gyűjtemény legkeresettebb darabja, Xántus János Winchester puskája, ugyanis a legenda szerint Karl May a tudósról mintázta a Winnetou-regények Old Shatterhandjának alakját. Úgy tudjuk, a toplistán van a Győr történelmi jelképeként ismert eredeti vaskakas, a forradalomhoz, a szabadságharchoz, illetve az aradi vértanúkhoz kötődő személyes ereklyék gyűjteménye, a céhek múltjának számos relikviája, valamint az időben hozzánk közel álló ipartörténet sok ismerősebb darabja.
De Székely Zoltán múzeumigazgató ma is az mondhatja el, amit 2020-as kinevezése óta többször: sajnos az Apátúr-ház alkalmatlanná vált az állandó várostörténeti kiállításra, és felújítására vagy másik hely kialakítására a város még nem tudott külső forrást találni.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.