A zsiráf elég fura egy jószág. Nemcsak azért, mert 280/180 a nyugalmi vérnyomása, vagy mert egészen zavarba ejtő szexuális szokásai vannak, de azért is, mert az összes szárazföldi emlős közül a zsiráf alussza a legkevesebbet. A kutatók megfigyelései szerint átlagosan a napja 7,9 százalékát tölti alvással, ami kicsit kevesebb mint napi két órát jelent. De megfigyelték azt is vadon élő zsiráfoknál, hogy egészen sokáig elvannak napi harmincpercnyi alvással, sőt olykor tíz perccel is beérik.
Mindez, ahogy a zsiráf szinte minden furcsa szokása, a hosszú nyak miatt van. A testfelépítése alapvetően határozza meg az állat táplálkozását: fák lombját legeli, amihez a magassága miatt könnyen és gyakorlatilag konkurencia nélkül hozzáfér. Ebből adódik, hogy nagyon kevés energiabefektetéssel jut élelemhez, igazából csak jön-megy, és megeszi, ami zöld és fejmagasságban van. A rossz hír a zsiráfnak az, hogy ez jellemzően nem igazán jó minőségű, tápanyagokban nem túl gazdag és nehezen megemészthető kaját jelent. Mindez azt okozza, hogy az állat gyakorlatilag egész nap eszik, nagyjából tizenkét órát tölt legeléssel és még hatot-hetet kérődzéssel, vagyis az egyszer már megevett, félig megemésztett étel felöklendezésével és újbóli megrágásával-lenyelésével. Tehát még ha akarna se tudna olyan nagyon sokat aludni, mert egyszerűen nincs ideje rá.
A zsiráf a szavannai ökoszisztémában alapvetően zsákmányállat: oroszlánok, leopárdok vagy akár hiénák vadásznak rá. Két alkalom van, amikor különösen kiszolgáltatott a ragadozóknak: amikor iszik és amikor alszik. Előbbinél úgy minimalizálja a veszélyt, hogy csapatosan jár inni, és egy alkalommal akár harminc-negyven liter vizet is elfogyaszt, így elég néhány naponta innia. Az alvást meg egyszerűen a minimumra szorította, jellemzően csak pár perceket szundít, azt is félig éber állapotban, álló helyzetben. Kölyköknél, illetve fogságban élő zsiráfoknál figyelték meg, hogy lefekszenek a földre, és a fejüket a saját fenekükre hajtják, mint egy párnára, amikor alszanak.
Érdekes, hogy a zsiráf fő ragadozói, a nagymacskák, éppen ennek az ellenkezőjét mutatják be alvási ritmusban – de ez logikusan is következik a pont fordított étkezési szokásaikból. Ők nagyon jó minőségű, tápanyagban gazdag húst esznek (például zsiráfhúst), amit aránylag rövid idő alatt, de nagyon intenzív, rengeteg energiát igénylő vadászattal szereznek be. Rájuk viszont nem vadászik senki, így nyugodtan alhatnak – ezért aztán a napjuk nagy részét, akár tizennégy-tizenhat órát töltenek szunyókálással.
Amint a zsiráf életkörülményei megváltoznak – vagyis fogságba esik vagy akár állatkertbe születik –, az alvási szokásai is követik ezt: mivel már nem kell tartania a ragadozóktól, nyugodtan alhat, és ezt a lehetőséget ki is használja. Az állatkerti, vadasparki zsiráfok a megfigyelések szerint napi hat órát alszanak, mélyebb lesz az alvásuk, és le is heverednek hozzá a földre, mint kölyökkorukban.
