Az állatvilágban többek között az a csodálatos, hogy nagyon sokszínű: ahány állatfaj, annyi szokás. Különösen igaz ez a szaporodás mikéntjére, és bár kevés olyan extrém párzási módot ismerünk, mint a horgászhalaké, amelyeknél a hím feloldja a saját szerveit, és beleolvad a nősténybe, azért akadnak még emberi szemmel különösnek ható párzási rituálék. Ilyen a zsiráfoké is, a nőstény zsiráf ugyanis párzás előtt belepisil a hím szájába.
Persze nem valamiféle szokatlan örömszerzési módról van szó, a zsiráfvizelet-ízlelésnek nagyon is gyakorlati jelentősége van. A hím ugyanis ezzel ellenőrzi, hogy a nőstény készen áll-e a párzásra, azaz érdemes-e egyáltalán erőlködnie – merthogy a hím zsiráfnak valóban meg kell erőltetnie magát, ha sikerrel akar járni. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük előbb a pisikóstolást!
A nőstény zsiráfok egész évben képesek szaporodni, és nagyjából 15 naponta lépnek be az ivarzási ciklusba, azaz ilyenkor állnak készen az utódnemzésre. A nőstények persze nem egyszerre tüzelnek, így a hímeknek valahogy fel kell kutatniuk az ilyesmire épp nyitott egyedeket. Ha egy hímnek párosodni támad kedve, megkörnyékezi a kiszemelt a nőstényt, majd a hátsó feléhez dörgöli magát, hogy ezzel vizelésre késztesse. Ha sikerrel jár, megkóstolja a nőstény vizeletét, és a Flehmen-reakció nevű módszerrel megállapítja, hogy megtalálhatók-e benne az ivarzásra utaló hormonok.
Ha a kiválasztás sikeres volt, és a hím párzásra alkalmas nőstényt talált, akkor kezdődik még csak a munka java: az udvarlás. Attól még ugyanis, hogy a nőstény hajlandó volt a hím szájába pisilni, még nem biztos, hogy neki is adja magát. A nőstény ezután körbejár, hogy még alkalmasabb hímek után nézzen, a vizelettesztet elvégző hím pedig nagy erőkkel próbál minden további érdeklődő hímet távol tartani a kiszemelt nősténytől.
Ha akad más érdeklődő, akkor jön a hímek közötti küzdelem, az úgynevezett nyakazás. Az elnevezésből nagyjából lehet is sejteni, miről van szó: a két hím a nyakát fegyverként használva kezd birkózásba. Ennek van egy alacsony intenzitású változata, egyfajta nyakszkanderezés, amikor gyakorlatilag csak egymásnak feszítik a nyakukat, és aki tovább bírja, az lesz a befutó. A magas intenzitású nyakpárbajban a hímek terpeszbe állnak, és a nyakukat lóbálva próbálnak csapást mérni egymásra a szarvaikkal, miközben a másik igyekszik elhajolni a támadások elől. Akár fél órán át is eltarthat, mire meglesz a nyertes, és bár születtek feljegyzések intenzívebb nyakazásból származó állkapocstörésekről, nyaktörésekről és zsiráfpusztulásokról, a legtöbb esetben a vesztes sem szenved súlyos sérülést.
Érdekesség, hogy a párbajozó felek – már ha egyikük sem került súlyos állapotba – az összecsapás után békében válnak el. Olyannyira, hogy a nyakazást jellemzően egymás simogatásával zárják, sőt gyakori az is, hogy a két hím végül egymással kezd közösülésbe. A gyakori nem is túlzó kifejezés, valójában a zsiráfok között megfigyelt szexuális aktusok jelentős része két hím között zajlik. Hogy pontosan milyen arányú ez a magatartás, arról eltérnek az adatok, egy vizsgálat szerint akár az összes zsiráfközösülés 94 százaléka is lehet. Nőstények között is megfigyeltek már hasonlót, de náluk jóval ritkábban, az azonos neműek közötti szex mindössze egy százaléka zajlott nőstény zsiráfok között.
A zsiráfnőstények egyébként az idősebb hímeket preferálják, de jól ki van ez találva, mert a hímek meg a fiatalabb nőstényeket keresik. Maga az aktus amúgy mindössze néhány másodpercig tart, sikeres párosodás esetén pedig a kis zsiráf a megtermékenyülés után 400-460 nappal születik meg.