A hernyókat zombivá változtató gomba, aminek kilója drágább, mint az aranyé

Amikor drága gombákról van szó, a legtöbb embernek elsőre valószínűleg a szarvasgomba fog eszébe jutni, amely típustól függően kilónként milliós tétel is lehet, egy makaói kaszinótulajdonos pedig kétszer is elköltött már 330 ezer dollárt, vagyis mai árfolyamon majdnem 121 millió forintot egy-egy hatalmas példányra. A szarvasgombáról alighanem sokan tudják azt is, hogy hagyományosan disznókat használtak a telepek felkutatására, de mára a kutyák a népszerűbbek, mert azokkal legalább nem kell vérre menő küzdelmet folytatni a zsákmányért.

Kínában ugyanakkor van egy legalább ennyire drága gombafajta, amelynek legszebb darabjainak kilója 140 ezer dollárba, vagyis durván 52 millió forintba is kerülhet. Ez a kínai hernyógomba (Ophiocordyceps sinensis), amely a hangyákat (és a Last of Usban egyelőre csak fiktíven az embereket) zombivá változtató trópusi gombák rokona, melyet csak a Tibeti-fennsíkon lehet megtalálni, ahol nagy gyökérrágólepkék hernyóit fertőzi meg. A hernyógombát himalájai aranynak és himalájai viagrának is szokták nevezni, de

az utóbbi évtizedek ugrásszerűen megnőtt kereslete és az enyhébb telek miatt nem tudni, hogy meddig maradhat ez így.

A kínai hernyógomba, vagy ha úgy tetszik, a világ legdrágább parazitája nyáron fertőzi meg a lepkék lárváit, amikor azok a földbe ássák magukat, hogy nyugalomban ehessék a gyökereket. A gomba ősszel és télen szép lassan felemészti belülről a gazdatestet, majd amikor tavasszal a hó elolvad, a felszín felé kényszeríti a lárvát, és egy sötétbarna, spórákkal teli szárat növeszt a fejéből. A tibetiek éppen ezért csak úgy nevezik, hogy yartsa gunbu (དབྱར་རྩྭ་དགུན་འབུ), ami szó szerint azt jelenti, hogy télen féreg, nyáron fű. Májusban már el lehet kezdeni leszedni a gombát, ez azonban nem egyszerű feladat.

A szárát könnyű összekeverni más, a Tibeti-fennsíkon élő növényekkel, és a kemény talajból való kiásásuk során nagyon oda kell figyelni, mert ha a gomba letörik a mumifikálódott hernyóról, azonnal elveszíti az értékét. Ezt pedig senki nem szeretné, mert az évszázadok óta népszerű afrodiziákumként számontartott hernyógomba az elmúlt évtizedekben már nem csak a legfelsőbb rétegek számára érdekes. Ennek egyik oka, hogy amikor 1993-ban Csü Jün-hszia váratlanul világcsúcsot futott 1500 méteren, az edzője részben a hernyógombát nevezte meg a siker kulcsaként, 2003-ban pedig többen állították, hogy a SARS-fertőzés ellen is hatásos. Ugyanez egyébként felmerült a legutóbbi, jóval súlyosabb koronavírus-járványnál is.

Noha a kínaiak világcsúcsánál komolyan felmerült a doppinggyanú, és perdöntő bizonyíték sosem érkezett arra sem, hogy a hernyógomba valóban jó hatással van az egészségre – vagy a libidóra, amely főleg nyugaton szintén népszerű elmélet –, Kínában számos olyan tudományos kutatás született, amely igazolt bizonyos pozitív hatásokat és összetevőket. Vagyis a gombának biztosan van valamilyen hatása, ellentétben például a hasonló státuszú orrszarvúszarvval. Akárhogy is, az biztos, hogy a természetgyógyászatban mindenütt népszerű, nálunk is lehet venni pár ezer forintos, immunerősítőnek mondott tablettákat, amelyekben hernyógomba-kivonat van, és magára a gombára is óriási a kereslet.

Egy, a Nature szaklapban megjelent 2012-es tanulmány szerint akkoriban már évente 185 tonnára rúgott a tibetiek által összegyűjtött hernyógomba mennyisége, az árak pedig évről évre 20 százalékkal nőttek, így a gombából 5–11 milliárd dolláros, globális üzlet lett. A legszebb darabokat továbbra is a legvagyonosabbak vásárolják, de olcsóbban is hozzá lehet jutni a gombához, amely így a kínai középosztályban is nagyon népszerű, nemcsak a gyógyító hatása miatt, hanem azért is, mert az íze sem rossz. Egy szakértő tizenkét éve az npr-nek azt mondta, hogy egy kínai üzletember nem drága borokkal menőzik, hanem azzal, hogy ezerdollárnyi hernyógombával megtöltött libát vagy kacsát szolgál fel a vendégeinek.

Mindennek fényében nem meglepő, hogy az alapvetően nem prosperáló Tibeti-fennsíkon élők minden alkalmat megragadnak arra, hogy minél több hernyógombát tudjanak eladni. Sokan az egész életüket eköré szervezik, és kisebb-nagyobb konfliktusok is kialakultak a legjobb lelőhelyek körül, 2010-ben például heten eltűntek, és mint később kiderült, ketten meg is haltak egy ilyen vita után. Ha jól alakul az aratás, azzal egy nepáli meg is triplázhatja az éves bevételét, és olyan bizarr helyzetek is kialakulhatnak, mint

a Nar nevű településen, ahol az emberek a hernyógombából befolyó pénzből napkollektorokkal rakták tele a több száz éves kőházaikat.

Az elmúlt évtizedek népszerűségének ugyanakkor megvan a böjtje is. A helyiek már öt éve is egybehangzóan állították, hogy egyre kevesebb gombát tudnak összeszedni, elsősorban azért, mert az egyre kiterjedtebb és gyorsabb szüretelés miatt a gombaspóráknak egyszerűen nincs elég idejük szétszóródni a területen. Ezzel egyébként a tibetiek is tisztában vannak, ám miután nincs semmilyen alternatívájuk, nem hagynak fel a gombaszedéssel.

A klímaváltozás sem segít a helyzeten, az egyre enyhébb telek miatt ugyanis a hernyók és a gomba is rosszabbul érzik magukat, ám itt annyira összetett ökoszisztémáról van szó, hogy az egész nem tud csak úgy pár száz méterrel feljebb költözni a Himalájában. Bhutánban éppen emiatt már 2018-ban is korlátozták az aratást, és több közösség is hozott szabályokat erre, a hernyógombabiznisz jelentős része azonban feketén zajlik, így ezeket az irányelveket a gyakorlatban nagyon nehéz betartatni. És amíg a hernyógomba kilója drágább, mint az aranyé, addig ez valószínűleg így is marad majd.