2023. szeptember 18. – 05:01
A luxusautóiról ismert, abszolút státuszszimbólumnak tekinthető Rolls-Royce 2020-ben mutatta be a visszafogottságot kereső, a feltűnést (már amennyire ez egy Rolls-Royce-szal kivitelezhető) kerülő célközönségnek szánt kisebb modellje, a Ghost második generációját. A közúti forgalomból azért így is kilógó, 5,5 méter hosszú, 2,5 tonnás, alapáron 400 ezer dollárba (144 millió forint) kerülő autó ráncfelvarrását persze komoly fejlesztés előzte meg, ez viszont egy nem várt problémát hozott magával.
A 2020-ra továbbfejlesztett Ghost a márka korábbi autóihoz képest méretében némileg kisebb, valamivel olcsóbb, és a szinte minden elemükben fényűzést árasztó autóikhoz képest némileg visszafogottabb kocsi lett. Mondhatnánk rá, hogy a BMW alá tartozó, tehát német tulajdonban levő brit gyártó tudatosan is ráment a csendes luxusként ismert, az elit körében hódító trendre,
csakhogy a csendes rész túl jól sikerült a Ghost esetében, és a modell prototípusán annyira jól sikerült a zajszigetelés, hogy az utastérben tartózkodók rosszul lettek a túl nagy csendtől, mert a hang hiánya nem felelt meg az autó mozgásának.
Az autó öt évig tartó fejlesztésének korai szakaszában a tesztközönség arról számolt be, hogy az autó olyan csendesnek tűnt, hogy az zavarba ejtő volt. „Az émelygéssel határos”, így írták le élményeiket a tesztelők az autó vezető mérnöke, Jon Simms szerint.
A túl tökéletes konstrukcióhoz több változtatás vezetett. Egyrészt súlycsökkentés miatt alumíniumra cserélték a korábbi Ghost acélvázát, ami viszont kevesebb hangot hordozott. Másrészt magára a hangszigetelésre is direkt, jobban rágyúrtak, az utas- és motorteret elválasztó falat dupla, kifejezetten hangtompító dupla réteggel borították, valamint a tető, a csomagtartó és a padló többi részét 100 kilónyi hangelnyelő anyaggal töltötték ki, ami túl jó hatást ért el. Ugyanezt a hatást erősítette fel, hogy kisimították a légkondicionáló csatornák belsejét, módosították az ablaktörlő kialakítását, még hangszigetelőbb oldalablakokat építettek a kocsiba, a gumiabroncsokat pedig könnyű habbal bélelték ki.
Mivel ez túl soknak bizonyult, utólag kellett valahogy hangosabbá tenni a Ghost utasterét, amiben a puszta lélegzés vagy az ülésben való fészkelődés is nagyon kilógott a természetellen csendből. Ám a hangosítás nem volt egyszerű munka. Mindenképp ki kellett küszöbölni, hogy az utasok tengeribetegek legyenek utazás közben, valahogy el kellett nyomni az autó működéséből adódó nyikorgásokat, kattogásokat, zúgásokat – a fej körül zümmögő szúnyogot idéző hangokat. Eközben viszont annyira halknak kellett maradnia az utastérnek, hogy 130 km/h-s tempónál még lehessen akár suttogva beszélgetni.
A megoldás végül az lett, hogy a mérnökök kifejlesztettek egy lágy alaphangot az utastérbe. A hátsó ülések kereteit és a csomagtartóban lévő alkatrészeket úgy hangolták, hogy egy bizonyos alacsony frekvencián rezegjenek, mintha a zenészek hangszereket hangolnának egy bizonyos hangmagasságra. Újrakalibrálták az 563 lóerős motort, hogy a csendet éppen megtörő, de még nem zavaró zajszint jusson be az utastérbe, és átrendezték és helyenként csökkentették a 100 kilónyi, négyrétegű plusz hangszigetelést.
Persze, aki a Rolls-Royce-mérnökök fáradozásai ellenére természetellenes csendre vágyik, az egy kicsit több pénzért megveheti magának: a márka egy másik modelljében, a nagyobb, drágább és fényűzőbb Phantomban van olyan opció, ami lényegében minden hangot kizár a hátsó utastérből, így az utasokhoz már szinte semmi nem jut el a külvilágból. Az egész autóra persze ezt nem lehet alkalmazni, mert a sofőrnek – ami a legtöbb Rolls-Royce esetében valóban sofőr – nem árt hallani a külvilágot, elég csak a megkülönböztető hangjelzésekre gondolni.
