Michael Jordan legendás kosárcipője, ami a Nike megmentője lett

Michael Jordanről valószínűleg azok is sok mindent tudnak, akiket sosem érdekelt a kosárlabda és/vagy már nem láthatták élőben is játszani minden idők egyik legjobb játékosát. Jordan a maga idejében is popkulturális ikon volt, és ez így is maradt, a 2020-as Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig című dokusorozat is simán kitört a kosaras buborékból. Az Air Jordan kosarascipők sem csak a kosarasok körében őrülten népszerűek, nem véletlen, hogy nemrég az Air című filmben mutatták be, hogy a Nike hogyan csinálta meg annak idején a kosaras első saját cipőjét.

Ez volt a piros-fekete Air Jordan 1, a máig népszerű cipő, amelyet a sztori szerint az NBA betiltott, ő viszont inkább minden meccsen kifizette az 5 ezer dolláros bírságot, hogy ezt hordhassa. A Nike külön reklámkampányt húzott fel erre, ami eléggé megdobta az eladásokat, és az sem rombolta le a cipő mítoszát, hogy valószínűleg nem pont úgy történtek a dolgok, ahogy Jordan szereti előadni. Az első modell jelentőségét tehát nehezen lehetne vitatni, de legalább ilyen érdekes az Air Jordan 3 sztorija is, amivel egy újonc tervező túlzás nélkül megmentette a Niket.

Baljós árnyak

A történet 1987 nyarán kezdődött, amikor a soron következő Air Jordan terveinek leadási határidejéhez közeledve szokatlan feszültség uralkodott a Nike oregoni főhadiszállásán. A nyomasztó légkör elsődleges forrása az volt, hogy Rob Strasser, a cég alelnöke pár héttel korábban közel húsz év után váratlanul beadta a felmondását. Strasser ez idő alatt igazi helyi legenda lett, aki sikeresen leigazolta Michael Jordant, és ezzel egy csapásra gigacéget csinált az annyira azért már 1984-ben sem sikertelen, de a kosárlabdában még egyáltalán nem világsikernek számító Nikeból.

Strasser távozása különösen megviselte Peter Moore-t, a Nike kreatív igazgatóját és vezető cipődizájnerét, aki az előző két Air Jordant is tervezte. Olyannyira, hogy fogta magát, és a már létező tervrajzokkal együtt lepasszolta az új modell tervezését, aztán egy héttel később ő is felmondott. Ezután már tényleg minden oka megvolt a Nikenak a búslakodásra, mert Jordan szerződése a lejáratához közeledett, és az közismert tény volt, hogy eredetileg nem az volt a vágya, hogy az amerikai cég cipőiben játsszon az NBA-ben.

Ahogy azt a kosaras pár éve a USA Todaynek is elmondta, az egyetemen ő is az Adidast és a Converse-t preferálta, egészen a szerződtetéséig sosem hordott Nike cipőt, és csak a szülei unszolására ment el meghallgatni a cég ajánlatát. Az is kiderült, hogy szerinte főként az 1984-es olimpiára másodedzőként kiutazó George Raveling tehet arról, hogy végül a Nikenál kötött ki, mert amellett, hogy folyamatosan tolta efelé, ő mutatta be neki Sonny Vaccarót is. Vaccaro amúgy ugyanitt állította, hogy mindenki kamuzik, a Nike kizárólag miatta igazolta le Jordant. Az mindenesetre biztos, hogy Strasser lenyűgözte Jordant a saját képére formált cipők koncepciójával,

és persze az is nagy szerepet játszott a választásában, hogy a Nike ötéves, 2,5 millió dolláros szerződést ajánlott neki, plusz 25 százalékot minden eladott cipő után.

Jordan ugyanakkor mindezek ellenére nem volt teljesen lenyűgözve, Strasser és Moore távozásával pedig még valószínűbbnek tűnt, hogy le fog lépni, pláne mert ők amúgy Sports Inc. néven alapítottak egy új céget, és egyből el is kezdtek udvarolni a kosarasnak egy saját cipő- és ruhakollekció belengetésével. Ekkor már az Adidas is ráébredt, hogy hibázott, azaz Jordannek számtalan lehetősége volt, a Nikenak viszont csak egy – csinálnak egy annyira jó cipőt, amivel maradásra tudják bírni a legnagyobb sztárjukat. Ezt a Nike sorsát meghatározó dizájnt pedig egy olyan fickóra bízták, aki szűk két éve dolgozott cipőkkel, és soha nem dolgozott még Air Jordanen.

Lerombolta a konvenciókat

Ez a fickó az akkor 35 éves Tinker Hatfield Jr. volt, egy egykor egyetemi szinten kiemelkedő atléta, aki valójában nem ezért ment az atlétikai programjáról azóta is híres Oregoni Egyetemre, hanem azért, mert itt építésznek tanulhatott. Hatfield ebben a szektorban is helyezkedett el az egyetem után, négy évvel később viszont felhívta őt a volt edzője, és nem mellesleg a Nike társalapítója, Bill Bowerman azzal, hogy a cégük kezd befutni, és szükségük lenne valakire, aki marketinges tartalmakat gyárt nekik. Hatfield 1980-ban el is ment a céghez, egy évvel később pedig már állandó pozíciója volt, de az igazi feladatára csak 1985-ben talált rá.

Ebben az évben a Nikenál belsős dizájnversenyt rendeztek, amelynek célja egy olyan cipő megtervezése volt, amelyet a futópályán és az utcán is lehetne hordani, Strasser pedig arra kérte Hatfieldet, hogy ő is vegyen részt benne. Hatfield egy elég unortodox cipődizájnnal jelentkezett, ami merőben eltért a Nike haszonelvű szemléletmódjától, de ő tudta, hogy többet akar ennél. Hatfield dizájnja sok kritikát kapott, Moore viszont látta benne a fantáziát, és ezt hozta ki győztesnek, a férfiból pedig egy csapásra cipődizájner lett. Két évvel később Moore-tól annak felmondása előtt megkapta az új Air Jordan megtervezésének feladatát,

aminél nagyobb horderejű első melót tényleg nehéz lett volna elképzelni.

Hatfield később az Absztrakt: A dizájn művészete című dokusorozatban elmondta, hogy ezen a ponton durván féléves késésben voltak az új cipő megtervezésével, így az első pillanattól fogva tudta, hogy kapkodós, Ázsiába utazós, nem alvós heteknek-hónapoknak néznek elébe. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Nike elnöke, Phil Knight nem nagyon ismerte őt, és mivel Moore tanítványa volt, nem is feltétlenül bízott benne, és hasonló volt a helyzet magával Jordannel is, akinek a cipő készült. Hatfield ez utóbbit változtatta meg először, mert Bowermanhez hasonlóan őt is őszintén érdekelte, hogy mit gondol egy cipőről a sportoló, aki hordani fogja, ennek pedig meg is lett az eredménye.

A tervező a lehető leghamarabb találkozott a kosarassal, hogy kiderítse, milyen emberrel van dolga, és figyelmesen végighallgatta a kívánságait, ami, mint később elmondta, ekkoriban nem igazán volt jellemző. Hatfield nemcsak feljegyezte Jordan vágyait az akkoriban nem túl népszerű középmagas szártól a puhább bőrig, hanem azt is rögzítette, hogy itt valami stílusosabbra lesz szükség egy sima kosárcipőnél. Ennek pedig meg is lett az eredménye: az Air Jordan 3 az előző két modellel ellentétben egy középmagas szárú cipő lett, puhább bőrökkel, extravagánsabb megoldásokkal, és ami a legfontosabb, most először az ikonikus Jordan-logóval a nyelvén, ami eredetileg nem is azért született, hogy bárhol megjelenjen.

Jordan nem is akarta, mégis legenda lett

Ahogy azt Hatfield megjósolta, a tervrajz megszületése után, amikor le kellett gyártani a cipőt, tényleg napokig nem aludt senki a Nikenál, de végül idejében elkészültek a cipővel, amit Kaliforniában mutattak be Jordannek. A találkozó nem indult túl jól, Hatfield és Knight négy órát várt a kosarasra a szülei társaságában, mint kiderült, azért, mert Jordan éppen Strasserrel és Moore-ral golfozott, akik éppen ezelőtt adták elő neki a nagy ötletüket a majdani közös márkájukról. Egyértelmű volt, hogy Jordan csak azért futott be végül, mert muszáj volt neki, Hatfieldnek azonban ebből a vert helyzetből is sikerült nyernie – vagyis eléggé hasonló volt a helyzet, mint amikor a Nike eredetileg megszerezte Jordant.

A tervező nem a cipővel nyitott, hanem kérdésekkel arról, hogy Jordan emlékszik-e még arra, amiről beszélgettek a dizájn mentén, és miközben végigmutogatta a különböző tervrajzokat, a kosarasnak lassan egyértelmű lett, hogy Hatfield tényleg figyelt arra, amit mondott. Végül aztán megmutatta neki a cipőt is, és ezzel el is dőlt, hogy Jordan maradni fog a Nikenál, mert egyből a különböző színkombinációkról kezdett el beszélni. Az Air Jordan 3 1988-ban került a boltok polcaira 100 dolláros árcédulával, Jordan pedig ugyanebben az évben az egész All-Star hétvégén ezt viselte – az ikonikus, büntetővonalas zsákolásánál is ez volt rajta –, de meccseken már 1987 őszén is lehetett rajta látni.

Később aztán a híres „It’s gotta be the shoes!”-reklám is befutott Spike Leevel, az Air Jordan 3-t pedig azóta rendszeresen minden idők legnagyobb hatású modelljeként emlegetik a sneakerfanatikusok. A cipőt rengetegszer kiadták újra, és mindig el is fogyott, miközben a popkultúrára is nagy hatást gyakorolt, a régi reklámok mellett egy rakás zeneszámban is szerepel. Hatfield és Jordan az Air Jordan 3 után rengeteg modellen dolgoztak együtt, a kosaraslegenda pedig korábban azt mondta, hogy a tervező a jobbkeze minden dizájnnal kapcsolatos dologban. Az idén 71 éves Tinker egyébként jelenleg a Nike alelnöke, és Jordan cipői mellett ő tervezte például a Vissza a jövőbe önbefűzős Air Magjét és Michael Keaton Batmanjének csizmáit is.