2023. június 18. – 12:04
Nem véletlenül van mára (a legtöbb esetben) 12 menetben limitálva a bokszmeccsek hossza, így is brutális állóképességet kíván, hogy adott esetben valaki kilencszer három percet állva tudjon maradni a ringben, de képzeljük el, hogy ezt nem hogy tízszer ennyi ideig, de összesen 110 menetig bírja!
A boksz elterjedésének hajnalán még nem volt kilenc menetes maximum, a meccsek addig mentek, amíg az egyik bokszoló ki nem ütötte a másikat, így nem ritkán maratoni küzdelmeket láthattak a nézők (vagy épp nem láthattak, ahogy azt lentebb kifejtjük mindjárt).
A rekordot jelentő maratoni bokszmeccs, amin Andy Bowen és Jack Burke mérkőzött meg, 1893. április 6-án indult New Orleansban, pontban este 21.15-kor, a vége viszont csak 7 óra és 19 perc múlva, már másnap hajnali 4.34-kor, 110 menet után jött el. A tét nem kevés volt, egyrészt a győztes a déli államok könnyűsúlyú bajnokának mondhatta volna magát, másrészt 2500 dollár ütötte volna a markát. Ez nem kis díjazás volt, akkoriban 3000 dollárba került egy átlagos méretű ház, szóval szép kis summa volt a cél.
A küzdelem lendületesen indult, a korabeli beszámolók szerint mindkét fél nagyon energikus volt, és „legyőzhetetlen” akarattal vették célba a nagy nyereményt, és feltűnő volt, hogy még a 20. menet után is hihetetlen állóképességgel bírták a küzdelmet. A 25. menetben közel jártak ahhoz, hogy messze elmaradjanak a rekordtól, Burke ugyanis padlót fogott Bowen egyik ütésétől, de a menet végét jelző gong megmentette, a bíró csak hétig jutott a számolással. A 48. menetben aztán Burke került padlóra, de őt sem tudták kiszámolni.
Valamikor nem sokkal ezután kiderült, hogy a bokszolók tovább bírták, mint a kezeiket védő kesztyűk, amik már nem nyújtottak túl nagy védelmet – a meccs után kiderült, hogy Burke mindkét kézfejében eltörte az összes csontját. Érhető okokból ettől Burke támadásai alábbhagytak, Bowen pedig már ekkor sem volt túl hatékony, így hosszas állóháború jött. De nem csak a kesztyűknél, hanem a nézőknél is jobban bírták: éjfél körül, amikor még a felénél sem járt a meccs, a nézők többsége már elaludt, már persze azok közül, akik nem mentek haza addigra.
Egy idő után persze kezdtek kifogyni az erejükből Burke-ék is, a 105. menet után már egy ütést sem indítottak, a 108.-ban pedig már csak egymásba csimpaszkodtak a 3 perces menet nagy részében. Ekkor már érezhető volt, hogy közel a vég, ezért a bíró, John Duffy a 108. menet után kijelentette: ha két meneten belül nem nyer valaki, lefújja a meccset. Ez így is lett, a 111. menetre már nem is maradt volna annyi erő a két bokszolóban, hogy felálljanak a sarokba berakott sámliról, így ez hozta el a lezárást. Eredetileg befejezetlen, meg nem történt (no contest) meccsként könyvelték el a végeredményt, ezt később döntetlenre módosították. Ez azért volt fontos, mert így felezhették a pénzdíjat, mindketten 1250 dollárt nyertek.
A maratoni küzdelemben mindkét bokszoló nagyjából 4,5-5 kilót fogyott,
és még egy álhír, pontosabban álhírként prezentált kép is elkezdett terjedni pár éve a meccsről, ám ahogy az APF tényellenőrzői kibogozták, az utólag kiszínezett, két véres bokszolót mutató kép egy 1913-as bunyón készült.
Azt gondolhatnánk, hogy a történelem leghosszabb bokszmeccse jelentősen kilóg a többihez képest – mint mondjuk a tenisz saját rekordja, ahol John Isner és Nicolas Mahut három napon át húzódó, 11 óra és 5 perc hosszú össszecsapása a 2010-es wimbledoni tornáról több mint négy órával előzi meg a lista második helyezettjét –, de a feljegyzések szerint elég sok meccs jutott túl 100 meneten akkoriban.
A két főszereplőre visszatérve, Bowen a rekordot feljegyző Guinness szervezet szerint még az év május 31-én, tehát bő másfél hónappal később egy 85 menetes meccset nyert meg. Egy évvel később, 1894-ben egy másik bokszmeccs okozta halálát – George „Kid” Lavigne egyik ütése eltörte az állkapcsát, majd ahogy emiatt a földre zuhant, bezúzta a koponyáját is, egy nappal később pedig belehalt a sérüléseibe. 27 meccséből 17-et nyert meg, 7-et kiütéssel. Jack Burke, aki a 110 menet után vissza akart vonulni, részben azért, mert a törései miatt 6 hétig az ágyat nyomta, végül még bunyózott pár évig, összesen 12 mérkőzésen szerepelt, 5-öt nyert meg (négyet KO-val), három veresége volt.
Forrás: MentalFloss