Disneylandet egyszer azért kellett bezárni, mert el akarták foglalni

Az 1955-ben még Walt Disney által alapított Disneylandet a fennállása során nem sokszor zárták be váratlanul, amikor pedig igen, annak tényleg nyomós oka volt. John F. Kennedy 1963-as meggyilkolása és a 2001-es terrortámadás ilyen volt, ahogy a koronavírus-járvány is – emiatt több mint egy évig volt zárva az élménypark. Walt és Roy Disney halála viszont például nem járt parkbezárással. Ezért is volt annyira bizarr, hogy

1970. augusztus 6-án, öt órával a zárás előtt nemzeti krízis helyett háromszáz rendbontó yippie miatt tereltek ki több tízezer embert a parkból.

A yippie-k előzetesen azt ígérték, hogy felszabadítják Minnie egeret, megsütik Cucu malacot, és elfoglalják Tom Sawyer szigetét. Ezekből csak az utolsó valósult meg, és a korábban belengetett tömegek is elmaradtak, de a csoport Ho Si Minht éltető, Charles Manson kiszabadítását követelő, megállás nélkül füvező tagjai végül a turistákat is elkezdték zaklatni, az eseményt alaposan túlbiztosító rendőrök pedig gyorsan úrrá lettek a problémán.

A yippie-knek nem ez volt az egyetlen bizarr sztorijuk, 1967-ben a Pentagont akarták a levegőbe emelni egy vietnámi háborút ellenző tüntetésen, de szórtak bankjegyeket a New York-i tőzsde brókereinek is, 1968-ban pedig jelképesen egy Pigasus nevű disznót jelöltek amerikai elnöknek a demokraták konvenciója előtt.

A yippie-k az újbalos Ifjúsági Nemzetközi Párt (Youth International Party, YIP) után kapták a nevüket, a hippiktől pedig főként az különböztette meg őket, hogy aktívan részt vettek a politikában, és határozott elképzeléseik is voltak róla, még ha ezek nem mindig tűntek is racionálisnak.

A YIP alapítói remekül házasították össze a hippiket körüllengő misztikus aurát a politikai aktivizmussal, és nagyon jók voltak a saját megmozdulásaik népszerűsítésében, így a kapitalizmus-, háború- és rendszerellenes akcióik rengeteg embert mozgattak meg, és jelentős médiavisszhangot váltottak ki. Éppen emiatt nem volt meglepő, hogy amikor Hirosima lebombázásának 25. évfordulójára újabb akciót jelentettek be a kaliforniai Disneylandbe, annak hamar híre ment, részben a helyi ellenkultúra újságjaiban is közölt provokatív röplapok miatt,

amelyek egyikén cilinderes, AK–47-sel pózoló Mickey egér volt, egy másikon pedig a teljes napi programot részletezték.

Ez alapján az ominózus augusztus 6-át egy szolid reggelivel nyitották volna Jemima néni palacsintázójában a Fekete Párducok nevű, a feketék jogaiért küzdő radikális mozgalommal, aztán lett volna kalózliga Hook kapitány hajóján, felszabadították volna Minnie egeret, önvédelmi oktatást tartottak volna a cowboyos Frontierlandben, ebédre megsütötték volna Cucu malacot (ő ugye nem is Disney-figura, hanem egy Bolondos dallamok-karakter, szóval itt azért már látszott, mennyire komoly ez az egész), aztán szabad államot hirdettek volna Tom Sawyer szigetén. Mindennek egyébként az lett volna a célja, hogy tüntessenek a vietnámi háború ellen, és bár elsőre nem látszik, annak is volt oka, hogy Disneylandet tűzték ki célul.

A yippie-knek több problémájuk is volt az élményparkkal, a legnagyobb az, hogy a Bank of America volt az egyik fő szponzora, amely nemcsak a kapitalizmus egyik bástyája volt a szemükben, hanem a hadiipari beszállítókkal kötött megállapodásai miatt a háború támogatója is. Emellett az is zavarta őket, hogy a Disneylandben dolgozó férfiaknak nem lehetett sem hosszú hajuk, sem arcszőrzetük, és ez a tiltás nem hivatalosan ugyan, de a látogatókra is vonatkozott. Ekkorra viszont már lazítottak ezen, ezt a lehetőséget pedig a yippie-k nem akarták elszalasztani. Már csak azért sem, mert örömüket lelték a Disney-karakterek meggyalázásában, ahogy az a Disneyland Memorial Orgy című karikatúrából is látszik, ahol Csingiling Pán Péter előtt vetkőzik, Hófehérkét meg hét törpe szórakoztatja.

A tervezett megmozdulásról természetesen a helyi rendőrség is értesült, és miután a yippie-k óriási tömeget lengettek be, komolyan is vették a dolgot: akcióterveket dolgoztak ki és több száz rendőrt vezényeltek a helyszínre. A korábban újságíróként dolgozó, egyebek mellett a vidámparkok történelméről is könyvet író Stephen M. Silverman, aki Disneyland alkalmazottjaként élte át az egészet, négy éve arról írt, hogy már reggel is látszott, hogy komolyan felkészültek a yippie-k inváziójára, de ahogy az végül kiderült, mindössze háromszázan jutottak be a nap folyamán az élményparkba.

Ez messze elmaradt a beígért többezres számtól, de a szokatlan látogatók így is okoztak némi galibát. Első körben azzal, hogy egész végig füveztek, de előkerültek vietkong zászlók és Ho Si Minht éltető rigmusok, követelték Charles Manson szabadon engedését. Fekete Párducok nélkül ugyan, de megtartották a reggelit, aztán feljutottak Hook kapitány hajójára, megzavarták a fúvószenekar menetelését, sőt még a Tom Sawyer-szigetet is elfoglalták. Mindez szokatlan volt, de az üzemeltetők csak azután döntöttek úgy, hogy kipaterolják őket, hogy a főtérre sétálva szexről, drogokról és rock and rollról énekeltek, amire többen összeálltak, és elénekelték a God Bless America című, hazafias érzelmű dalt.

Ez már így is elég bizarrul hangzik, de az igazán röhejes rész csak ezután jött: a yippie-k természetesen nem akartak kimenni, úgyhogy a rendőrök is bekapcsolódtak a sztoriba, és elkezdték fokozatosan lezárni az élményparkot. Eközben a yippie-k elkezdtek belekötni a látogatókba, ez pedig végül egy verekedésben csúcsosodott ki, miután a cannabis levelét ábrázoló zászlójukat megpróbálták kitűzni az amerikai mellé a városházán. A rohamrendőrök gyorsan úrrá lettek a helyzeten, többeket le is tartóztattak, az élménypark pedig története során másodszor volt kénytelen váratlanul bezárni. A vietnámi háborúnak persze ez sem vetett véget, és igazából nem is volt akkora visszhangja, mint az 1967-es nagy tüntetésnek, de Disneyland történelme legalább ezzel is gazdagodott.