2023. február 7. – 05:07
Ha Észak-Koreára gondolunk, a legtöbbeknek alighanem egy titkolózó diktatúra képe villan be, ahol nagy a szegénység és az éhezés. Ez persze nem volt mindig így, az 1970-es években még viszonylag (a maihoz képest mindenképp) hasonló helyzet volt északon és délen, Dél-Korea viszont a gyors és hatékony fejlődés útjára lépett a következő évtizedben.
Szimbolikus fordulópont volt 1986: egyfelől ekkor adták át Szingapúrban a világ legmagasabb szállodáját, amelyet egy dél-koreai cég épített meg, másfelől Szöulban már lázasan készülődtek az 1988-as olimpiára. Az észak-koreai diktátor Kim Ir Szen (Kim Dzsongun nagyapja) féltékenyen tekintett a déli szomszédra, miközben elkeseredett terveket kovácsolt, hogy valahogy felzárkóztassa országát a félszigeten belüli rivális mellé.
A nagy terv pedig az említett két eseményt célozta meg: Észak-Korea, pontosabban a főváros, Phenjan, bejelentkezett, hogy megrendezi az 1989-es Világifjúsági és diáktalálkozót, amire a városban is grandiózus vállalkozásokkal készültek. Például erre készült el a világ akkori legnagyobb stadionja, a hivatalosan 114 ezer, de akár 150 ezer fő befogadására képes Rungnado Május Elseje Stadion. De a Világifjúsági és diáktalálkozóra készült volna el a Rjugjong Hotel is, ami elvette volna az érintőlegesen Dél-Koreához kerülő „a világ legmagasabb szállodája” címet.
Az ebben kialakított 3000 (más források szerint 7665) szobában laktak volna az érkező delegációk, a későbbiekben pedig éttermek – a legtetején például 5-7 forgó étterem –, kaszinók, night clubok, és mindenféle más kapott volna helyet az impozáns épületben. A nagy terv viszont csak részben jött be: hiába kezdődtek meg a munkálatok a 330 méter magas, 105 emeletes, három irányban elnyúló, egyesek szerint piramist, mások szerint hegyet formáló épületen, az csak egy óriási betonvázig jutott.
A munkák 1987-ben el is kezdődtek, de gyorsan kiderült, hogy az 1989-es nagy cél tarthatatlan. Ekkor 1992-re, Kim Ir Szen 80. születésnapjára módosították a céldátumot, ám ekkorra is csak a betonváz készült el, és mivel Észak-Korea legfontosabb kereskedelmi partnere, a Szovjetunió összeomlott, biztossá vált, hogy egyhamar nem fejezik be a Rjugjong Hotelt.
A betonváz említése miatt érdemes kitérni az épület formájára. A három, egyenként 75 fokos szögben emelkedő oldal által dominált, egyre hegyesedő formát az építési technika diktálta. Észak-Koreában a betont ismerték jól, így azzal álltak neki a szállodaépítésnek, ez viszont azt követelte meg, hogy a szállodának szélesebb alapja és keskenyebb, csúcsosabb teteje legyen. A Nyugaton ismert égbe szökő felhőkarcolókat az acélszerkezet teszi lehetővé, ez viszont nem volt opció Észak-Koreában.
Az épület hosszú időn át betoncsontvázként tornyosult Phenjan fölé, a tetején egy hatalmas, idővel rozsdásodásnak induló daruval. Ha Budapesten a Mol-torony 143 méteres magassága (és a panorámapiszoár) elég ahhoz, hogy meghatározza a látványképet, gondoljunk bele, hogy mit tesz egy szintén nem a felhőkarcolóiról ismert város képével egy 330 méteres betoncsúcs.
16 év szünet után, 2008-ban aztán úgy tűnt, valami mégis történhet az épülettel. Az ország 3G-hálózatának kiépítésére megbízást kapó egyiptomi cég, az Orascom segédletével külső, túlnyomórészt üvegborítást kapott a megahotel, és a rozsdás daru is eltűnt. A projekt viszont itt megállt 2011-be, befejezni ekkor sem tudták. 2012-ben aztán a Kempinski német szállodaláncot kezdték emlegetni az épülettel kapcsolatban, a csoport viszont 2013 közepén jelezte, a világválság utáni gazdasági helyzet miatt mégsem számolnak a projekttel. Mielőtt külső borítást kapott volna, az Esquire egyébként az emberiség történelmének legrosszabb épületeként aposztrofálta a hotelt, de ennél elterjedtebb (a borítókép alapján mindenképp indokolt) a Végzet Szállodája – Hotel of Doom gúnynév.
Még abban az évben elterjedt pár, az épületen belül készült fotó az akkori állapotokról. Ezeket egy észak-koreai turistautakra specializálódott pekingi cég vezetője készítette, akit születésnapi meglepetésként engedtek be az üres hotelbe. Simon Cockerell a szálloda tetejére is feljutott – elmondása szerint egy iszonyat lassú szervizlifttel vitték fel az előcsarnokból a 99. emelet környékére, mást viszont ő sem látott az épület belsejéből.
2018-ban aztán még közelebb került a megnyitáshoz a Rjugjong Hotel, de a várva várt alkalom ekkor is elmaradt. Annyi történt csak, hogy LED-panelekkel szerelték fel az épületet, amit időnként fényshow-khoz, máskor pedig állami propagandaüzenetek közreadására használnak Phenjan egén. Ez egyébként történelmi pillanat volt, a LED-ek felszereléséig ugyanis az észak-koreai vezetők szégyenükben a hivatalos phenjani fotókról gyakran Photoshoppal eltüntették a szállodát.
2019-ben koreai és angol nyelven is felkerült a hotel neve az épületre, más említhető dolog viszont azóta sem történt. Így a Rjugjong továbbra is őrzi a világ nagyobb elhagyatott szállodája címet, bár a nemkívánatos cím helyzetét tovább árnyalja ugye, hogy valójában sosem nyitott meg.
Forrás: CNN
