Egy filmet 1995 óta minden nap levetítenek egy mumbai moziban. Tíz éven át telt házzal ment, de még most is sokan kíváncsiak rá. Egyesek több százszor látták már. Van, aki ugrándozik, énekel, táncol a fontosabb jeleneteknél. A film a készítői szerint az igaz szerelemről szól, ami felül tud emelkedni a vagyoni különbségeken. Amikor a járvány miatt egy évre bezártak Indiában a mozik, sokan azt hitték, a film végleg lekerül a műsorról. Azóta azonban újra játsszák ugyanabban a mumbai moziban.
Diákok, irodai alkalmazottak, napszámosok és prostituáltak is gyakran jegyet váltanak Mumbai Maratha Mandir nevű mozijában egy manapság már délelőttönként játszott filmre. Az 1100 férőhelyes mozi ma már nincs tele, de még mindig annyian váltanak rá jegyet, hogy az üzemeltető gazdasági megfontolásból nem veszi le a műsorról.
Az Aditja Csopra által rendezett film címe hindiül Dilwale Dulhania Le Jayenge, ami nagyjából azt jelenti, hogy A nemes lelkű férfi feleségül fogja venni a menyasszonyt. De a helyiek csak DDLJ-ként hivatkoznak rá. Egy klasszikus romantikus történetről van szó: egy a családi háttere miatt össze nem illő férfi és nő találkozásáról, szerelméről és küzdelméről.
„Éld az életed!”
A DDLJ-ben egy nő, a Kajol Devgan által alakított Simran Singh Londonban nevelkedik, bár apja a család sarki boltjának bevételéből a gyermekeit az indiai hagyományok szerint neveli. Egy európai utazás során Simran találkozik a Sáhruh Khán (Shah Rukh Khan) nevű indiai színész által játszott Raj Malhotrával, egy gazdag férfival, akit egyedülálló apa nevel. A film ez után következő három órája azzal telik, hogy a pár megpróbálja meggyőzni Simran konzervatív apját, hogy tegyen le a lányának előre eltervezett házasságról, és adja áldását a Rajjal való kapcsolatukra.
Rengeteg szenvedés, no meg persze sok éneklés, tánc és sírás után a film végén az apa elengedi a lányát, és lemond a tradicionális „törvényekről”. „Menj, Simran, menj! – mondja lányának a film végén – Éld az életed!”
A film női főszerepét alakító Kajol Devgan szerint a film azért is népszerű, mert egyfajta középutas megoldást kínál. A kilencvenes években szerinte inkább a végletesség volt jellemző az indiai filmekre: vagy a tradicionálisan lebonyolított házasságot ünnepelték, vagy a hagyományok elleni totális lázadást jelenítették meg, ahol a „küzdjünk meg a világ ellen, akár az életünk árán is” elv érvényesült. Kajol szerint ez a film arról szól, hogy a kettő között is van út.
Modernitás vs tradíciók
Hatalmas gazdasági és társadalmi változások indultak el Indiában, amikor a filmet bemutatták. A hamarosan a világ legnagyobb népességű országává váló India gazdasága épp a kilencvenes években nyílt meg igazán a nyugati tőke és know-how előtt, ami sokaknak gyarapodással járt.
Azonban ezek a változások, a liberalizáció, a modernebb élet természetesen feszültségeket is hozott. Sokan úgy gondolták, szakítva a hagyományokkal, a szüleik helyett inkább ők maguk szeretnének dönteni arról, hogy kivel házasodnak össze. A nők helyzete is megváltozott, ők nagyobb szabadságot keresnek a férfiak uralta társadalomban. A modernitás és a konzervativizmus hívei között viszont továbbra is feszültségek vannak. A kormányon lévő, 72 éves Narendra Modi-féle, felemelkedő politikai jobboldal a hagyományos értékek érvényesítőjének tartja magát.
A korlátlan lehetőségek érzése viszont mára sokakban eltűnt. A gazdasági egyenlőtlenségek mélyültek, a társadalmi mobilitás csökkent. Ezért a lemaradóknak a film világa egyfajta menekülést, a törekvőknek pedig inspirációt jelent. Azoknak pedig, akiknek sikerült a feljebb jutás, jó lehetőség a nosztalgiázásra.
A férfi főszereplő privát élete is egy felemelkedéstörténet
Amikor 1995-ben bemutatták a filmet, Kajol és a férfi főszerepet játszó Khán is kezdők voltak. Kajol is népszerű lett Indiában, de Khán igazi szupersztárrá, az ázsiai ország egyik legismertebb arcává vált.
A most 57 éves férfi tengerparti otthona előtt minden nap rajongók százai tolonganak. A háza előtt elhaladó buszok lassítanak, hogy az utasok szelfizhessenek. A születésnapján ezrek gyűlnek össze és skandálják a nevét. A kicsit hátradőlve széttárt kar pedig a védjegyévé vált:
Khán részben azért is lett ennyire népszerű, mert egy delhi középosztálybeli családba született, szüleit korán elvesztett kívülállóként lett nagyon gazdag és sikeres. Ráadásul olyan férfi képét alakította ki magáról a nyilvánosságban, aki bárkit meghallgat, segít a házimunkában, és megosztja a reflektorfényt a női színésztársakkal. A nők emancipációja még sok szempontból gyerekcipőben jár Indiában, csak a negyedük van jelen a munkaerőpiacon.
Khánt ugyanakkor komoly támadások is érték muszlim vallása miatt. A Modi-féle hindu nacionalizmushoz köthető csoportok nemrég például megrongálták a legújabb filmjét népszerűsítő plakátokat, miután az egyik trailerben a női főszereplő sáfrányszínű bikinit viselt. Ennek a színnek a viselése szerintük a hinduizmus megsértésének számít. Khán ugyan muszlim, de keresztény iskolába járt, a felesége és a gyerekei pedig hinduk.
Olcsó és klimatizált
A filmet mindennap játszó mozi üzemeltetője, Manoj Desai szerint nemcsak azért jönnek rá még mindig sokan, mert örökzöld a témája, hanem mert két közlekedési csomópont is közel van a mozihoz, és mert klimatizált a nézőtér. Egy jegy nagyjából 180 forintnyi rúpiába kerül.
A 72 éves Desai maga is megküzdött a kasztrendszer dogmáival, ugyanis a felesége gazdag, ő viszont szegény családból származik. Amikor egymásba szerettek, elszöktek otthonról, és egy távoli templomban házasodtak össze, majd két évig bujkáltak a szülők elől.
A moziterembe a nézőket beengedő alkalmazottak mindenkinek elmondják, hogy ne tegyék a lábukat az előttük lévő ülésre, de ezzel sokan nem törődnek, felrakják, és a városi hőség elől a moziba menekülve terpeszkednek. Vannak törzsvendégek, jó páran meg sem tudják mondani, hányszor látták a filmet, valószínűleg több százszor is. Az egyik törzsvendég egy hajléktalan férfi, akinek egy civil szervezet fizet némi bért, hogy etesse a környék macskáit. Egy másik visszajáró néző pedig egy prostituált nő, aki rendszeresen ugrándozik, énekel és táncol a fontosabb jeleneteknél.
(Források: New York Times / CNN / Rediff)
