2022. december 10. – 21:08
Világosan látszik, mikor lett elegük az F1-pilótáknak abból, hogy a Forma–1 irtózatosan veszélyes, és mikorra zajlott le a biztonsági forradalom első nagyobb hulláma a versenyzők hathatós közbenjárására: az ötvenes években még 15, a hatvanasokban 14, a hetvenesekben 12 haláleset volt, a nyolcvanas években ez a szám viszont látványosan, 4-re csökkent.
Az utolsó ilyen, rendkívül veszélyes évtizedben versenyzett a brit David Purley, aki csodával határos módon túlélte az F1 történetének legnagyobb erejű (feljegyzett) balesetét: az 1977-es Brit Nagydíj előtti gyakorlás során a versenyautója mindössze 66 centiméteres távon lassult 173 km/h-ról állóra, ami 179,8 G erőhatásnak felel meg. Ez volt egyébként egészen 2003-ig az ember által túlélt legnagyobb becsapódás, akkor az IndyCarban versenyző svéd Kenny Bräck ütközése során mértek 214 G-s erőhatást.
Mire Purley az F1-be jutott, már nemcsak a veszéllyel, de a halál közelségével is megismerkedett. Több különféle munka után belépett a hadseregbe, ahol az ejtőernyős kiképzése idején egyszer nem nyílt ki az ernyője. Óriási szerencséjére a kiképzőtiszt ejtőernyőjének tetején landolt, abba kapaszkodva zuhant 90 másodpercet, de egy rázósabb földet érés után túlélte az esetet.
Még tartott a szolgálata – ami során jó pár éles bevetésen is részt vett a mai Jemen területén –, amikor 1968-ban az egyik szomszédjának köszönhetően megismerkedett az autóversenyzéssel. Azonnal beleszeretett, és amikor 1969-ben leszerelt, azonnal saját csapatot alapított, hogy a Forma–3-ban bizonyíthasson. Purley-t viszont sosem az hajtotta elsősorban, hogy világbajnok legyen, egyéni kihívásokat keresett, saját bevallása szerint is ezért volt gyorsabb magához képest az átlagnál veszélyesebb pályákon, Chimay pályáján, a Nürburgringen vagy épp Rouenban.
Az évek során, ha nem is kiemelkedő mértékben, de szépen fejlődött, 1973-ban már ott tartott, hogy egyszer-egyszer egy bérelt versenyautóval az F1-ben is elindulhatott. A harmadik versenyén egy tragikus esemény nyomán világhírnévre tett szert: ő volt az, aki a zandvoorti versenypályán félreállva megpróbálta eloltani Roger Williamson égő versenyautóját, sikertelenül. Williamson életét vesztette, Purley-t az élőben közvetített futamon tanúsított bátor, hősies tettéért az egyik legmagasabb polgári elismeréssel, György medállal tüntették ki.
Purley később úgy nyilatkozott, hogy a kitüntetés tönkretette a versenyzői karrierjét, mert az emberek nem a pilótát, hanem a György medált megkapó fickót látták benne. Remek példája ennek, hogy egy héttel később a Nürburgringen nem győzték az összes tűzoltó berendezést megmutogatni neki a rendezők, akik egy hősies tett miatt már a biztonságért kampányoló reformert látták benne.
1974-ben egy futamon próbált meg elindulni, de nem kvalifikálta magát a Brit Nagydíjra, 1977-ben a szezon európai szakaszára viszont visszatért. Bár a korábbi szerepléseivel igazolta, hogy az átlaghoz képest gyengébb autóval is viszonylag jól szerepel az időmérőkön, az az évi Brit Nagydíjon már azért is külön teljesítenie kellett, hogy a hivatalos szabadedzéseken részt vehessen. A helyzetét nehezítette, hogy az első gyakorlás közben egy kisebb elektromos tűz keletkezett az autóban, amit gyorsan eloltottak. Mivel a csapat büdzséjébe nem fért bele elég szerelő, a tartalékautó nem állt készen a bevetésre. Purley ezért az oltáson átesett kocsival hajtott ki a pályára. Balszerencséjére, ugyanis az oltás után a kocsiban maradt por és a korábban kifolyt üzemanyag majdhogynem cementté kötött meg a motoron belül, így beakadt a gáz, és hiába fékezett a silverstone-i pálya középső szakaszán, lényegében lassítás nélkül a szalagkorlátba rohant.
A később elvégzett számítások szerint Purley versenyautója 66 centiméter alatt lassult 173 km/h-ról állóra, ami 179,8 G erőhatásnak felel meg. Purley egy 1979-es interjúban mosolyogva mesélt arról, hogy egész sokra emlékszik a balesetből, aminél elsőre azt hitte, hogy a fék szállt el, de később kiderült, hogy a gázzal volt a gond. „Később elmondták, hogy 29 csonttörésem volt, jó pár ficamom, a szívem hatszor megállt, elég nagy szerencsém volt, hogy még itt vagyok.”
A baleset után természetesen egyből újraélesztették, és amikor a csapatfőnöke, Mike Earle odaért hozzá, eszméleténél volt. Egyből arról kezdtek vitatkozni, hogy mi okozta a balesetet, az orvosok pedig arra biztatták Earle-t, hogy folytassa a vitát, mert addig is eltereli Purley figyelmét a fájdalomról. A vitát végül azzal zárták le, hogy előkészítenek egy második versenyautót Purley-nek másnapra – igaz, az orvosok ekkor még úgy számoltak, kizárt, hogy Purley túlélje a kórházig vezető 30 kilométeres utat.
Purley viszont nemhogy túlélte, de a fejébe vette, hogy újra versenyezni fog. A fent említett interjú apropója egyébként az volt, hogy az éveken át tartó kínkeserves felépülés és gyógytorna után Purley megcélozta, hogy visszatérjen az F1-be. Végül a brit Forma–1-ig jutott, amiben F1-kocsikkal indultak, de csak Nagy-Britanniában rendeztek versenyeket.
Abba viszont nem tudott belenyugodni, hogy az egyik lába rövidebb lett a másiknál, ezért addig kutatott, amíg rá nem akadt egy belga orvosra, aki hajlandó volt elvégezni rajta egy pokolian fájdalmas beavatkozást. Széttörték a bal lábát, amit naponta egy milliméterrel megnyújtottak, hogy aztán kipótolják a csontot. A procedúrát korábban sosem végezték el felnőttön, a kockázat pedig nem volt kicsi: ha nem sikerül a műtét, meg is bénulhatott volna. Purley elszántságát mutatja, hogy vállalta a több hónapnyi eszelős fájdalmat úgy is, hogy semmi garancia nem volt rá, hogy valaha újra fog járni.
Miután lábra állt, 1979-ben újra versenyautóba ült. A bokái sosem jöttek annyira rendbe, hogy futni tudjon, mégis volt, ahol javított a két évvel korábbi köridején egy ugyanolyan versenyautóval. Amint ez sikerült Goodwoodban, azonnal a fékre lépett, és kiszállt az autóból. Ezután a családi tulajdonban levő, ma is létező hűtőgyár (teljesen érthető okokból) nem szponzorálta tovább a versenyzését, és mástól sem kapott pénzt. Később motorversenyeken is részt vett, majd beletanult a műrepülésbe. Így is lelte halálát, 1985. július 2-án egy Pitts Special műrepülőgéppel zuhant a La Manche csatornába szülővárosa, Bognor Regis közvetlen közelében.
