Az Észkombájnban gyakran írunk haditechnikai furcsaságokról – meghökkentő katonai járművekről, fegyverekről, amik nem nőtték ki a prototípusfázist, látványos kudarcba fulladtak, vagy a szokásokat megkerülve váratlanul sikeresek voltak. A Rotabuggy, a brit légierő helikopter-terepjárója az első kategóriába tartozik.
Az amerikai Jeep, azaz a Willys MB a második világháború egyik ikonikus hadi járműve, relatíve könnyű volt, gyors, strapabíró. Nem is csoda, hogy a háború során közel 650 ezret gyártottak belőle, és az Egyesült Államok szövetségesei is kaptak néhányat.
A Willys MB egyik nagy hátránya az volt, hogy – bár remek terepjáró volt – ki volt téve a földrajzi nehézségeknek. A brit királyi légierő szerette volna, ha hatékonyabban lehetne bevetni az autókat, ezért 1942-ben megkérték Raoul Hafnert, hogy rakjon össze egy levegőből bevethető verziót.
Hafner nem sokkal korábban jelentős sikereket ért el a Rotachute-tal, ami egy egyszemélyes, rotorlapátokkal ellátott vitorlázó repülő volt. Ezzel akarta pótolni az ejtőernyőt, mert a kis gépet pontosabbnak tartotta. Ebből végül csak prototípusok készültek, de jól megágyazott a Rotabuggynak. Hafner egyébként rotorlázban éghetett, mert a Valentine harckocsiból úgynevezett Rotatankot akart építeni, de az végül nem készült el.
Az első kísérletekkel azt próbálták meg kideríteni, hogy milyen magasról lehet leejteni egy Jeepet anélkül, hogy nagyobb kár keletkezne benne. Kiderült, hogy 2,35 méteres zuhanást bír ki. Ezek után rácsaptak egy 14,2 méter átmérőjű rotorlapátpárt, egy áramvonalas farkat és egy magassági kormányt. Az üzemeltetéséhez két emberre volt szükség: egy repülés közben vezette, míg a másik a földet érés után.
Az első próbarepülés sikertelen volt, mert a teherautó nem tudta elég gyorsan vontatni a Rotabuggyt ahhoz, hogy felszálljon. A második kört (1943. november 27) már nem bízták a véletlenre: a teherautót lecserélték egy felturbózott, 4,5 literes Bentley-re, így a Rotabuggy felemelkedett, és 72 km/h-val szárnyalt.
A következő próbarepüléseken már egy Whitley bombázó vontatta, de még nagy probléma volt, hogy 72 km/h felett az egész szerkezet annyira rázkódott, hogy a pilótának minden erejére szüksége volt, hogy megtartsa az irányítást a jármű felett. Ezeket a hibákat idővel kijavították, így 1944. február 1-jén már 113-mal repesztett. Az utolsó próbarepülésre 1944 szeptemberében került sor: 121,9 méter magasan 10 percet repült, mindezt 105 km/h-val. Bár remek értékelést kapott, az új csapat- és járműszállító vitorlázórepülők megjelenése miatt a Rotabuggy végül csak prototípus maradt.