2022. szeptember 15. – 05:07
frissítve
Legendás befutókból volt már jó pár a Forma–1-ben. Ott van például, amikor Lewis Hamilton három keréken nyerte meg a Brit Nagydíjat 2020-ban, vagy amikor Michael Schumacher szintén Silverstone-ban a bokszutcán áthaladva nyerte meg a futamot. Vagy amikor Schumacher és Rubens Barrichello mesterséges módon akart összehozni egy ezredre kimért pontversenyt a 2002-es Amerikai Nagydíjon, de végül Barrichello nyert 11 ezredmásodperccel. De említhetnénk azt is, amikor Jack Brabham úgy szerezte meg az 1959-es világbajnoki címet, hogy kézi erővel tolta át a Cooper-Climax versenyautóját a célvonalon. Ez a negyedik hely épp elég volt ahhoz, hogy vb-győztes legyen.
Ezeket az eseteket viszonylag gyakran szokták emlegetni a Forma–1-ben és azon kívül, indokolatlanul és érthetetlenül kevés szó esik viszont minden idők leglátványosabb befejezéséről, amikor
az 1993-as Olasz Nagydíjon Christian Fittipaldi egy óriási hátraszaltóval haladt át a célvonalon, ráadásul úgy, hogy közben nekiütközött a minardis csapattársának, Pierluigi Martininak.
A Minardi csapat kedves a magyar F1-szurkolóknak, hiszen 2004-ben náluk indult a teljes szezonban Baumgartner Zsolt, az eddigi egyetlen magyar F1-pilóta. Baumgartner abban az évben az Amerikai Nagydíjon szerzett 8. helyével pontszerző is lett – ez meglehetősen ritka pillanat volt az olasz csapat életében, tekintve, hogy bár 21 szezon alatt 346 futamra neveztek, összesen csak 21 pontszerzést hoztak össze.
Az említett 1993-as monzai versenyen közel voltak ehhez, még úgy is, hogy Martini a 22., Fittipaldi pedig a 24. helyről indult. Akkoriban csak az első hat helyezett kapott pontot, tehát kisebbfajta csoda, nagyobb katasztrófa vagy a kettő együtt kellett ahhoz, hogy a Minardi az első hat hely közelébe kerüljön.
Azon a bizonyos 1993-as futamon a győztes Damon Hill mögött kétkörös hátrányban voltak, a hatodik helyen még pontszerző Érik Comas viszont csak egy kör hátrányt gyűjtött össze, tehát igazából ugyanolyan közel voltak a pontszerzéshez, mint amennyire távol voltak tőle. A két Minardi úgy találta magát a 7–8. helyen az utolsó körökben, hogy tizenketten kiestek, öten már az első kört sem fejezték be, és a mezőny nagy részét mindenféle technikai probléma hátráltatta.
A páros így érkezett meg az utolsó körben a célegyenesbe, egymástól pár arasznyira. Fittipaldi behúzódott a csapattárs Martini szélárnyékába, majd kivágott jobbra, hogy megszerezze az amúgy a csapaton belüli különversenyen kívül semmit nem jelentő hetedik helyet. Csakhogy Martini nem adta könnyen a pozícióját, ő is jobbra tolódott a helyét védve, a manőver közben pedig összeért az ő jobb hátsó kereke Fittipaldi bal elsőjével, több mint 300 km/h-s sebességnél.
Az ütközés a levegőbe repítette Fittipaldi autóját, ami a levegőben egy hátraszaltót írt le, majd átcsúszott a célvonalon. A közvetítés elsőre le is maradt az esetről, a győztes Hillt mutogatták a kamerák, csak arra vágtak vissza, hogy Fittipaldi a négy kerékből egyet elhagyva csúszik előre a célegyenesben, majd megáll a pálya közepén. Később aztán meglett az ismétlés is:
Ugyanez a lelátóról nézve egy fokkal azért ijesztőbb volt.
Gondolhatnánk, hogy az eset után a Minardin belül sikerült tisztázni a dolgokat, és Fittipaldi valahogy kibékült Martinivel, de a páros még évtizedekkel később is fújt egymásra. A Motorsport.com 2015-ben, 22 évvel az ütközés után kérdezte meg az érintetteket, Fittipaldi szerint az egész teljes mértékben a túlzottan és indokolatlanul lelassító Martini hibája volt. Amikor a garázsban találkoztak, Martini csak annyit mondott bocsánatkérésére, hogy inkább ne is beszéljenek a dologról, és 22 év elteltével is félkegyelműként jellemezte egykori csapattársát, akivel állítása szerint azután soha többé nem beszélt.
„Nincs mit mondanom neki, számomra ő, vagy egy utcai szemetes ugyanaz a dolog.”
Ezzel szemben Martini, aki az utolsó két körben az ötödik sebességi fokozat elvesztése miatt csúszott le a hatodik, pontszerző helyről, azzal magyarázta a nagy sebességkülönbséget, hogy négyesből kellett hatosba váltania, ami miatt kicsit lelassult. Eközben jobbra húzódott, hogy kívülre kényszerítse a támadó csapattársát, csakhogy Fittipaldi is ragaszkodott ahhoz, hogy a jobbon maradjon. Martini visszaemlékezése szerint az eset után Fittipaldi azzal ugrott neki, hogy meg akarta ölni őt.
A csapat annyit közölt, hogy ha az adatok elemzése után bárkinél furcsaságot látnak, azt kirúgják – ám mivel Martini lába végig a gázpedálon volt, beigazolódott, hogy nem trükközött, nem lassított le a csapattárs előtt. Azt viszont Martini is megerősítette, hogy az 1993-as Olasz GP után soha nem beszéltek (az esetről) Fittipaldival.
