Az óriásokat, törpéket, szakállas nőket, sziámi ikreket és hasonlókat mutogató cirkuszi látványosságok, a freak show-k a 19. században és a 20. első felében a szórakoztatóipar legnépszerűbb produktumai voltak Európában és Amerikában. Mai fejjel persze belegondolni is borzasztó, hogy annak idején fogyatékossággal vagy születési rendellenességekkel élő emberek bámulása jelentette a szórakozást – bár lehet, hogy egy 1800-as évekből idecsöppenő időutazó is ugyanezt mondaná a mai instagramos-tiktokos influenszerkultúrára.
A freak show-k főszereplői sokszor tragikus sorsú emberek, néha pedig igazi rocksztárok voltak, itt a Telexen is megemlékeztünk például az albínó fekete testvérpár vagy a háromlábú, kétpéniszű férfi sztorijáról.
Mindannyiuk történeténél szomorúbb azonban Mary Ann Bevan, a világ legcsúnyább nőjének esete.
Mary Ann Webster 1874-ben született Londonban, egyszerű munkáscsaládban. Fiatalkorában kimondottan csinos lánynak számított, 28 évesen feleségül is ment egy Thomas Bevan nevű férfihoz, négy gyerekük született, két fiú és két lány. Mary Ann ápolóként dolgozott, a férje farmerként; a visszaemlékezések szerint nem voltak jómódúak, de nem is szenvedtek szükséget, és ami a legfontosabb, boldogok voltak.
1914-ben aztán Thomas Bevan váratlanul meghalt, Mary Ann pedig nagyjából ekkor kezdte el észrevenni magán egy rejtélyes betegség tüneteit. Ma már tudjuk, hogy akromegáliában szenvedett, ami egy ritka hormonális rendellenesség, ami miatt az agyalapi mirigy felnőttkorban elkezd rengeteg növekedési hormont termelni, ettől a szervezetben elkezd megnőni minden, ami csak tud: csontok, izmok, szövetek, belső szervek. A növekedés aránytalan, így az arc eltorzul, a kéz- és lábfejek hatalmasra puffadnak.
Ma már léteznek gyógyszeres kezelések és műtéti megoldások is erre az állapotra, de száz éve még teljesen tanácstalanul állt előtte a korabeli orvostudomány. Mary Ann Bevannek sem volt sok esélye, az állását elvesztette, és nem is tudott új munkát találni. Nemcsak a kinézete miatt, de azért sem, mert a betegsége miatt egyre erősebb fájdalmak gyötörték. Mary Ann nem adta fel, és végső kétségbeesésében jelentkezett egy roppant bizarr újsághirdetésre, ami így szólt:
„A legcsúnyább nőt keressük. Nem lehet visszataszító, nyomorék vagy torzszülött. Jó fizetés és hosszú távú szerződés garantált. Jelentkezés frissen készült fényképpel.”
A hirdetést az amerikai Barnum and Bailey’s cirkusz brit ügynöke adta fel, utánpótlást keresve a freak show produkcióihoz. Ez a gigantikus vándorcirkusz a kor kommersz szórakoztatóiparának csúcsa volt, olyasmi, mint, mondjuk, ma a Disney. A legendája máig él, például a Legnagyobb showman című filmmel.
(Mellékszál, de egyébként a társnévadó legendás cirkuszmilliomos James A. Bailey-nek semmi köze nincs az azonos néven futó népszerű ír krémlikőrhöz; azt csak sokkal-sokkal később, az 1970-es években találták ki.)
De vissza Mary Ann Bevan történetéhez! A cirkuszosokat lenyűgözte, hogy a nőből az eltorzult arca és teste ellenére sugárzik valami szomorú szépség, és leszerződtették a New York-i Coney Island egyik vidámparkjába. A korabeli beszámolók szerint Mary Ann méltósággal tűrte a rémült és undorral teli tekinteteket, a gúnyolódást, mosolygott a vendégekre, és a saját fotóival díszített képeslapokat árult nekik.
Nem kellett hozzá sok idő, hogy sztárrá váljon, még a Madison Square Gardenben is fellépett, pár év alatt 20 ezer fontot (ez mai áron 1,6 millió dollár, azaz bő 600 millió forint) keresett. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy a gyerekeit eltartsa, kifizesse a tanulmányaikat, és élete végéig ne legyenek anyagi gondjai. Igazi celeb lett belőle, 1929-ben a New York Timesban is szalagcímet ért, hogy „A világ legcsúnyább nőjének randija lesz”. (Aztán nem lett, mert miután elment egy szépségszalonba, ahol megcsinálták a haját és kisminkelték, belenézett a tükörbe, és azt mondta, kösz, ő inkább most hazamegy.)
A betegség aztán egyre jobban úrrá lett rajta (ironikus módon ettől csak egyre nagyobb lett iránta az érdeklődés), végül 1933-ban, 59 éves korában halt meg. A kétezres évek elején egy viccesnek szánt születésnapi üdvözlőlapon tűnt fel a fotója, de akkora felháborodás lett belőle, hogy a gyártó cég ezt gyorsan visszavonta a piacról.
(All Thats Interesting, Medium – Curious Kitten, Forgotten Lives)