Adolf Hitler 119 napot töltött luxusbunkerében egy ukrajnai erdő mélyén

2022. június 18. – 11:21

frissítve

Adolf Hitler 119 napot töltött luxusbunkerében egy ukrajnai erdő mélyén
Adolf Hitler (középen) a vinnicjai erdőben – Fotó: Ullstein Bild Dtl. / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Adolf Hitler a második világháborús hadjáratai alatt szeretett olyan közel lenni a fronthoz, amennyire saját személyes biztonsága engedte. Ezért építették meg a Barbarossa hadművelet megkezdése után a megszállt ukrán területen a vinnicjai bunkert, ahol három részletben összesen több hónapot tartózkodott.

Az orosz–ukrán háború kirobbanása óta a felek előszeretettel vádolják a másikat azzal, hogy nácik, ebben különösen az oroszok járnak élen, akik egyenesen a náciveszélyre is hivatkozva támadták meg Ukrajnát. Adolf Hitlert is napi szinten emlegetik a szembenállók, az oroszok, például Szergej Lavrov külügyminiszter Volodomir Zelenszkij ukrán elnököt hitlerezte le, Andrzej Duda lengyel elnök vagy Szerhij Kiszlicja ukrán ENSZ-nagykövet pedig Vlagyimir Putyin orosz elnököt.

Adolf Hitler csakugyan járt Ukrajnában, mi több, tucatnyi európai bunkere közül a vinnicjai (oroszul Vinnyica, a második világháborús szakirodalomban így terjedt el, a cikk szó szerinti idézeteiben mi se javítottuk át) volt a legkeletibb. Viszonylag sok időt is töltött ott, 1942. július 16. és 1943. szeptember 15. között, vagyis a Szovjetunió elleni offenzíva idején három részletben összesen 119 napot.

Az utolsó zsidó Vinnicjában

Vinnicja 370 ezer lakosával Ukrajna 13. legnagyobb városa. A város Kijevtől 260 kilométerre délnyugatra fekszik, első említése a 14. századból származik. A második világháborúban a Szovjetuniót megtámadó német csapatok közel egy hónappal később, 1941. július 19-én foglalták el a várost. Különös gondot fordítottak arra, hogy Vinnicját zsidómentessé tegyék, akkor még kevesen tudták, hogy miért.

A városnak a közel-keleti Jeruzsálem nevéből származó zsidónegyedét, a Jerusalimkát elpusztították, harmincezer lakóját meggyilkolták. Egy német katona fotóalbumában a Vörös Hadsereg katonái a háború vége felé találtak egy képet, amin a hírhedt Einsatzgruppe D egy katonája épp arra készül, hogy lelőjön egy tömegsír fölött guggoló vinnicjai zsidót. (Az Einsatzgruppe D az SS bevetési egysége, lényegében halálbrigádja volt.) Ez lett a huszadik század egyik legmegrázóbb felvétele.

És miért volt sürgős elhurcolni, meggyilkolni a zsidókat? Hitler a hadjáratait szerette biztonságos helyről, de a harci cselekményekhez viszonylag közelről követni. Így volt ez például a Franciaország vagy Jugoszlávia elleni hadjárat idején, az előbbit a mai Belgium, az utóbbit az osztrák–szlovén határ osztrák oldaláról követte. A leghíresebb talán a ma is látogatható, Lengyelország északi részén található Wolfsschanze, a Farkasverem, ahonnan Hitler két nappal a Szovjetunió megtámadása után követte a Barbarossa hadművelet alakulását.

Jerusalimka jóval a második világháború előtt – Fotó: Wikipedia
Jerusalimka jóval a második világháború előtt – Fotó: Wikipedia

A német csapatok előrenyomulásával szükség volt egy másik bunkerre is, ami mélyebben fekszik az akkori Szovjetunió, a mai Ukrajna területén. Ez lett a Vinnicjától 12 kilométerre északra, egy sűrű fenyőerdőben felépített Werwolf. (A Wolf az Adolf régi német változata volt, ahogy Antony Beevor írja Sztálingrád című könyvében: „a Führerből alighanem atavisztikus borzongást váltott ki.”)

A vinnicjai zsidók elhurcolására, meggyilkolására végső soron azért volt szükség, hogy a bunkerbe először 1942. július 16-án megérkező Hitlert biztosíthassák afelől: a város zsidómentes.

Minden Hitler igényei szerint

A Werwolf hatalmas, a fenyőerdőben emelt gerendaépületekből állt. Hitler egyszerű házához tartozott egy betonbunker, amit a Führer csak vész esetén használt volna. A Werwolf mindennapjairól Johann Rattenhubertól, Hitler testőrétől tudunk, aki 1955-ig szovjet börtönben raboskodott. Ő volt az, aki a bunker építése előtt gondoskodott a vinnicjai zsidók tömeges kivégzéséről, majd az ő parancsára mészárolták le az építkezésen résztvevő hadifoglyokat.

A Werwolf meglehetősen jól felszerelt volt, és Hitler biztonságára is minden téren nagy hangsúlyt fektettek:

  • A létesítményhez egy veteményeskert tartozott, az állítólag vegetáriánus Hitler személyes szakácsa innen választotta ki a főzelékek alapanyagait. A főzés előtt vegyelemzésnek vetették alá az alapanyagokat, a kész ételt előkóstolták.
  • Az ivóvizet napjában többször vizsgálták, az ásványvizet futárok jelenlétében palackozták.
  • A bunkeren kívüli oxigénpalackokból pótolhatták a levegőt, Hitler ugyanis félt a vasbeton ártalmas kipárolgásától. A Gestapo ellenőrizte, hogy a palackok csakugyan fel vannak-e töltve.
  • A védelmi állások, de állítólag az épületek is alagúttal voltak összekötve.
  • A bunker területén volt teaház, borbély, fürdő, szauna, mozi és úszómedence is.
  • Berlin és a Werwolf napi összeköttetésben állt egymással: a közeli reptér és Berlin között napi volt a légiforgalom, és rendszeres vonatjárat is közlekedett a birodalmi fővárosba.
  • A létesítmény idővel egy Krímbe vezető transzeurópai autópálya része lett volna, a környék városaiba pedig németeket akartak telepíteni.
A fenti képen látható úszómedence a mai napig megvan. Az alsón Hitler Ion Antonescu román miniszterelnököt fogadja Vinnicjában – Fotó: Ullstein Bild Dtl. / Getty Images A fenti képen látható úszómedence a mai napig megvan. Az alsón Hitler Ion Antonescu román miniszterelnököt fogadja Vinnicjában – Fotó: Ullstein Bild Dtl. / Getty Images
A fenti képen látható úszómedence a mai napig megvan. Az alsón Hitler Ion Antonescu román miniszterelnököt fogadja Vinnicjában – Fotó: Ullstein Bild Dtl. / Getty Images

Egy magyar szemtanú a Werwolfban

A Népszabadság 1962-ben riportot közölt Nagybaczoni Nagy Vilmossal, aki 1942-43-ban honvédelmi miniszterként igyekezett visszaszorítani a német befolyást és a hazai szélsőjobboldalt. Szálasiék a hatalomra kerülésük után börtönbe vetették. Az említett cikkben elmesélte Hitlernél tett vinnicjai látogatását, ami – a leírás alapján – a mai napig gyarapodó hitleres paródiavideókat idézte A bukás című 2004-es filmből:

„A kijevi út mellett, fenyőerdőben volt a szállása, háló volt kifeszítve felette, hogy az alacsonyan szálló gépek se fedezhessék fel. Keitel [a második világháború után kivégzett vezértábornagy] fogadott, már előzőleg le kellett tennem a pisztolyomat, mert fegyverrel nem volt szabad Hitlerhez belépni. Egy és negyed óra hosszat voltam nála, én legfeljebb ha negyedóráig beszéltem, a többi időben ő szónokolt, az asztalára kiterített nagy térkép fölött hadonászott. Egyre hangosabban kiabált: »Moszkvát bármikor elfoglalhatom! Ami Sztálingrádot illeti, tulajdonképpen már a mi kezünkben van.« – Híreink szerint az oroszok 50-60 hadosztályt vonultatnak fel azon a területen – vetettem közbe, de Hitler mintha nem is hallotta volna, folytatta. »Nem számít, akkor 4-5 nap helyett legfeljebb 10 nap után lesz a miénk! Azután enyém lesz Asztrahán, Groznij és Baku, délen pedig Tiflisz, és ezzel vége az oroszok utánpótlásának!« Hitlernek fogalma sem volt az orosz csapatok erejéről. Bevallom, én is csak akkor kezdtem világosan látni, amikor a fronton jártam. Mi, odahaza, az utcákon csak azt a néhány száz vagy ezer felvonuló német páncélost, feszesen menetelő német katonát láttuk, de odakinn a fronton? – legyőzhetetlen erő állt velük szemben!”

Illusztráció a Magyarország című hetilapban (Magyarország, 1974. július-december, 11. évfolyam, 27-52. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár
Illusztráció a Magyarország című hetilapban (Magyarország, 1974. július-december, 11. évfolyam, 27-52. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

Az ellenség alábecsülése, állandó rosszullétek

Hitler az első látogatásakor töltötte a legtöbb időt a Werwolfban, és ide köthető az egyik legnagyobb és végzetesnek bizonyult hadászati tévedése: a Sztálingrád elleni hadjáratra készülő 6. hadsereg két részre osztása. Hitler egy rögeszme foglya lett: a Vörös Hadsereg a végső megsemmisülés szélére jutott. A katonai vezetők kezdetben úgy gondolták, Hitler tud valamit, amit ők nem.

A 6. hadseregnek tehát – az eredeti tervvel ellentétben – már nem volt elég a Volgáig nyomulni és megsemmisíteni a fegyvergyárakat. El kellett foglalni és megszállni Sztálingrádot, valamint a Fekete-tenger keleti medencéjét és a kaukázusi olajmezőket. A nem sokkal később elbocsátott Franz Halder vezérkari főnök így írt Hitler vinnicjai döntéseiről: „Az ellenség erejének állandó alábecsülése mindinkább groteszk formát ölt, s egyre veszélyesebbé válik.”

Nem tudhatjuk, hogy Hitler realitásérzékének elvesztéséhez mennyiben volt köze elhatalmasodó betegségének. Július felében nagy volt a hőség Vinnicjában, közel negyven fokot mértek. Hitlerről szakadt a víz, rosszul volt. Nagybaczoni a nyolcvanas években kiadott emlékirataiban is szóba hozza a Führer egészségi állapotát: „Hitler elhalasztotta Vinnyicáról való átköltözését, hogy előbb találkozhasson velem. Orvosai véleménye szerint a vinnyicai erdő, melyben a parancsnokság elhelyezkedett, nedves levegője miatt ártalmára volt egészségének. A főparancsnokság épületei ugyanis egy fenyőerdőben voltak. Ezért a főparancsnokságot áttelepítik valahova Kelet-Poroszországba, ahol Hitlernek több napfényben lesz része.”

Úszómedence és vasbetontömbök

Hitler a sztálingrádi offenzíva megindulása után elhagyta a Werwolfot, ahová később, a sztálingrádi vereséget követően kétszer tért vissza: 1943 február-márciusban, majd augusztus-szeptemberben, amikor Harkov/Harkiv elestét volt kénytelen megélni.

Fotó: Igor Vinogradov / Sputnik / AFP Fotó: Igor Vinogradov / Sputnik / AFP
Fotó: Igor Vinogradov / Sputnik / AFP

1943. szeptember 15-én hagyta el végleg a Werwolfot. A Vörös Hadsereg 1944 márciusában szabadította fel Vinnicját, addigra a bunkert a visszavonuló németek felrobbantották, az akár ötméteres átmérőjű vasbetondarabok száz méteres körzetben szóródtak szét. A múltra már csak a Hitler által soha nem használt úszómedence, valamint a szanaszét szóródó hatalmas vasbetontömbök emlékeztettek és emlékeztetnek a mai napig.

Közvetlen kapcsolat Albertirsával

A vinnicjai bunkerről az első hírek a hatvanas évek elején jelentek meg a szocializmus sajtójában. Meseszerű történet keringett arról a magyar lapokban, hogy a szovjet partizánok hogyan szereztek tudomást a bunker létéről. Ekkoriban már iskoláscsoportok is látogathatták a helyszínt, ahol semmi változás nem volt azóta, hogy a németek felrobbantották a bunkert.

Hitler bunkerének említése a kárpátaljai Vörös Zászlóban – Fotó: Vörös Zászló, 1965. július-december (21. évfolyam, 78-155. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár
Hitler bunkerének említése a kárpátaljai Vörös Zászlóban – Fotó: Vörös Zászló, 1965. július-december (21. évfolyam, 78-155. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

A hetvenes években szovjet-ukrajnai vajaskenyértúrára vitt magyar újságírók számoltak be Vinnicja és környékének fejlett élelmiszeripara, gépgyártása, elektronikai és vegyipara mellett arról, hogy volt itt egy Hitler-bunker is. A városnak a hetvenes években magyar vonatkozása is lett, ugyanis megépítették a 479 kilométer hosszúságú, Vinnicja–Albertirsa 750 kV-os távvezetéket. (Néhány évvel ezelőtt Albertirsáról Szabolcsbáka mellé helyezték az új alállomást.) Az építést bemutató termelési riportok kötelező elemei voltak Hitler titkos főhadiszállásának méternyi vastag, felszínre robbantott tömbjei.

Turistalátványosság és neonácik

A Szovjetunió összeomlása után voltak kísérletek Hitler legkeletibb bunkerének hasznosítására. Egy vállalkozó a kilencvenes évek közepén turistalátványosságot álmodott meg a helyére. A 35 hektáros területet ki is bérelték az itt gazdálkodó termelőszövetkezettől. Egy aprócska gond volt csak: 50-60 ezer dollárt kellett volna szerezni a beruházáshoz, ez azonban nem jött össze.

A helyiek különben nem voltak oda az ötlettől, tartottak ugyanis a hazai és a külföldi náciktól, akik az újjávarázsolt helyet a Hitler-kultusz ápolására használták volna. A Hitler-kultuszt persze romok között is lehet ápolni, 2009-ben, a Führer születésének 120. évfordulóján emiatt több száz fős különleges rendőri egységet vezényeltek Vinnicjába a neonácik vonulásának megakadályozására.

Volodimir Zelenszkij május 8-i, győzelem napi videóüzenetében maga is beszélt a Werwolfról: „Csak néhány kő maradt belőle. Romok. Egy olyan ember romjai, aki hatalmasnak és legyőzhetetlennek tartotta magát. Ez figyelmeztető mindannyiunknak és a jövő nemzedéknek. A gonosz nem kerülheti el a felelősségre vonást. Nem rejtőzködhet el a bunkerében. Nem marad más utána, csak kövek.”

Források:

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!