2021. február 22. – 04:53
Régóta dúlnak internetes szócsaták a szélsőségesebb vegetáriánusok/vegánok és a radikális húsevő bőrdzsekisek között. Mindkét oldal sok jó érvet használ (környezettudatosság, fenntarthatóság, tápanyagbevitel, ízek, személyes preferenciák), amiket aztán a másik oldal jól meghazudtolhat tudományos tanulmányokkal, cikkekkel.
Persze néha felmerülnek olyan „érvek” is valamelyik táplálkozási-életviteli mód ellen, amik értelmetlenek, tévesek vagy ugyan igazak, de semmi közük az egészhez. Ilyen például az, amikor valaki bedobja, hogy „de hát Hitler is vega volt”. Ez világnézettől függően pro- és kontra érv is lehet, pedig több probléma is van vele. Egyrészt hasonlóan ahhoz, hogy a Führer szerette a kutyákat, ez semmit nem változtat azon, hogy hány ember halálát okozta.
Egy másik gond az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy így volt.
Annál érdekesebb, hogy vajon hogyan és miért alakult ki a vega Hitler legendája. A sztorit a vegetáriánus Führerről széles körben Joseph Goebbels propagandaminiszter kezdte el terjeszteni, hogy a német nép számára összerakja a minden felesleges luxust nélkülöző, teljes mértékben az államra koncentráló tökéletes vezér képét. Tudta, hogy az első világháború után a németeknek nem egy pompás uralkodóra, hanem inkább egy aszkéta vezetőre van szükségük. 1938-ban el is kezdték terjeszteni, hogy Hitler nem dohányzik, nem iszik alkoholt, nem eszik húst, és mélységesen elítéli az állatok elleni erőszakot. Azt nem tudni pontosan, hogy mikor állt át a húsmentes életmódra, ahogy azt sem, hogy mennyire tartotta ezt szigorúan.
Persze nemcsak elhivatott vezetőként lehetett így beállítani, hanem követendő példaként is. Lehetett például a háború alatt azt mondani az embereknek, hogy nélkülözzék a húst, mert az ország első embere szerint úgy helyes, etikus és egészséges. Jobban hangzik, mint az, hogy bocs, nincs hús, és ami van, az is a katonáknak, főleg a vezérkarnak megy.
Sokan, akik személyesen ismerték Hitlert (például Goebbels, Ilse Hess, vagy Margot Wölk, az egyik előkóstolója) azt mondták, vagy írták, hogy szigorúan vegetáriánus volt, bár egyes források szerint néha azért lecsúszott egy szelet sonka vagy egy kis májgombóc. 80 év távlatából persze nehéz megítélni, hogy vajon ezek az emberek igazat mondtak-e, vagy csupán követték a propagandát.
A 2017-es Charlottesville-i szélsőjobboldali tüntetések után a Vice egy cikkben bemutatta a modern árja/neonáci influenszereket, akik szintén a vegánságot támogatják, mint a fehér felsőbbrendűséghez passzoló életmód. Vegán és vegetáriánus oldalak már korábban is el akartak határolódni Hitlertől, és előszeretettel hangoztatják, hogy valójában nem is volt vegetáriánus, az egész csak propaganda volt. Sokan Dione Lucas brit szakácsnőre hivatkoznak, aki egy szakácskönyvében azt írta, hogy amikor egy hamburgi hotelben dolgozott a világháború előtt, ott Hitler rendszeresen töltött galambot és mindenféle húsokat rendelt. Ez persze nem zárja ki, hogy a '40-es évektől vegetáriánus lett. Asztali beszélgetéseiben, azaz a belső körének intézett monológjaiban gyakran beszélt arról, hogy mennyivel egészségesebb a növényi alapú étrend, és ezt több féltudományos és ezoterikus érvvel is megpróbálta alátámasztani.
Sokak szerint az egész mögött az állatbarátsága állt, míg mások szerint így próbált meg vezekelni a parancsaira elkövetett tömeggyilkosságokért – esetleg így akarta bemutatni, hogy valójában ő nem is tud ölni. Igazából mindegy is, mert ha vegetáriánus volt, ha nem, ha állatbarát volt, ha nem, az étrendi vitában valójában semmit nem nyom a latban Hitler vegasága, sőt, olyan, mint azzal példálózni egy gyenge érettségi után, hogy Bill Gates is kibukott a Harvardról.
