2022. június 13. – 23:30
frissítve
A magyar futballválogatott a wolverhamptoni Molineux stadionban játssza kedd esti Nemzetek Ligája-meccsét Anglia ellen. A most 32 ezres stadion a magyar és az európai futballtörténelemnek is az egyik meghatározó létesítménye. Itt játszották 1954-ben azt a meccset, ami után az angolok azt állították: a Wolverhamptonnál nincs jobb csapat a világon. A francia L'Équipe szerkesztőinek emiatt jutott eszükbe, hogy kéne egy kupasorozat Európa bajnokainak. Ebből lett a Bajnokcsapatok Európa-kupája, azaz a mai Bajnokok Ligája.
Az angolok az 1950-es évek elejéig joggal gondolhatták, hogy a futballban ők a világ urai. Amikor a magyar válogatott 1902-ben lejátszotta első mérkőzését Ausztria ellen, az angolok már 76 meccsen voltak túl. (Kik ellen? – merül fel a kérdés. Természetesen két másik brit csapat, Skócia és Wales ellen. Magyarország csak 1920-ben játszotta le a 76. meccsét.)
A futball a kontinensre is az angolok, skótok, írek, walesiek közreműködésével jutott el, a szigetország edzői szinte minden országban megfordultak. Patrick O'Connellről mi is írtunk, a sevillai Betisszel ő nyerte a csapat egyetlen spanyol bajnoki címét. Magyarként kötelező megemlítenünk Jimmy Hogant, a szintén ír származású angolt, aki az MTK edzőjeként honosította meg a technikát és az összjátékot előtérbe helyező skót passzjátékot, ami meghatározta Közép-Európa csapatainak húszas-harmincas évekbeli stílusát.
Az angolok a harmincas években induló, labdarúgó-világbajnokságnak nevezett vircsaftban előkelően nem vettek részt, valójában akkoriban egy nézeteltérés miatt éppen nem voltak a FIFA tagjai, ezért nem is indulhattak.
És akkor jöttek a pofonok.
Csak a fontos meccseken vesztettek – mindig
Az 1950-es világbajnokságra különösebb gond nélkül jutott ki az angol válogatott, de ami ott történt, arra senki sem számított, az eredmény sokkolta a közvéleményt: Anglia a csoportmeccseken 1:0-ás vereséget szenvedett a lesajnált, addig semmi különösebbet nem mutató Egyesült Államoktól, majd a spanyoloktól is, így a csoportból sem jutott tovább. A vébé után évekig szinte lehetetlen volt legyőzni az angol válogatottat, mondjuk fontos meccset nem is igazán játszottak. 1953 nyarán a New York-i Yankee stadionban az USA-nak egy parádés 6:3-as barátságos meccsen vágtak vissza.
Csakhogy még ugyanabban az évben jött egy másik 6:3, méghozzá a magyarok ellen a Wembley-ben. (Sokan azt gondolják, hogy nem brit csapattól ez volt az angolok első veresége a Wembley-ben, valójában az írek 1949-ben nyertek már ott 2:0-ra.) Tavasszal jött a budapesti 7:1-es újabb megalázó vereség, 25 nappal később pedig kezdődött a vébé, ahol a csoportkörből még továbbjutott a válogatott, a negyeddöntőben viszont Uruguay 4:2-re nyert.
Így néznének ki a világ urai? Aligha.
És akkor jött a sebtapasz
A válogatott mélyrepülésével párhuzamosan Anglia-szerte mind többen kezdtek rajongani egy staffordshire-i iparváros, az acélgyártásáról híres Wolverhampton csapatáért, a Wanderersért. A csapat nagyjából a válogatott magyaroktól elszenvedett 6:3-as vereségével egy időben kezdett építeni egy fantasztikus sorozatot: az angol bajnoki cím várományosaként (amit végül meg is nyert) sorra verte Európa, Ázsia, Afrika és Dél-Amerika csapait barátságos meccseken. A dél-afrikai válogatott, az argentin Racing Club, az izraeli Maccabi Tel-Aviv és a Szpartak Moszkva volt a vert mezőnyben, egyedül az osztrák First Vienna tudott kihúzni ellenük egy 0:0-át.
Ebben a felfokozott hangulatban hívták meg 1954. december 13-ra a magyar bajnok Budapesti Honvédot. A mérkőzést úgy hirdették meg, hogy a győztes a világ legjobb csapata lesz. Az angolokat fűtötte a visszavágás vágya, a Honvédból ugyanis hatan – Bozsik József, Budai László, Czibor Zoltán, Kocsis Sándor, Lóránt Gyula, Puskás Ferenc – is szerepeltek jó egy évvel korábban az évszázad mérkőzésének kikiáltott angol–magyaron a Wembley-ben. (Az más kérdés, hogy a világ legjobb válogatottjának kikiáltott Magyarország közben elvesztette a vébédöntőt.)
A meccs valójában egy háromfrontos brit–magyar ütközet része volt. A wolverhamptoni meccset egy skót–magyar (2:4) és egy Chelsea–Vörös Lobogó (Red Banner, ahogy az angolok nevezték, ez volt az MTK aktuális neve, 2:2) fogta közre, a három meccset egy hét alatt lezavarták.
Az első élő vidéki meccs a BBC-n
A villanyfényes meccsek akkoriban még ritkák voltak, Wolverhamptonban mégis esti meccset rendeztek. A mérkőzés hétfőre esett, féltek, hogy délutáni kezdésnél telt ház lenne ugyan – ez 55 ezer embert jelentett, most 32 ezres a Molineux –, viszont nem lenne, aki dolgozna. Akkoriban még nem a középosztály és a külföldi módosabb turisták kiváltságos szórakozása volt az angol topfutball, hanem a munkásságé. Féltek, hogy egy esetleges délutáni kezdésnél tömegével hagynák ott a gyárakat idő előtt az emberek – legalábbis a Daily Expresst szemléző Szabad Nép ezt írta. A munkásváros Wolverhamptonban amúgy nem merték meglépni azt, amit a Vörös Lobogót váró „futballuzsorás” Chelsea igen: a magyarok vendégszerepléséért felemelték a helyárakat. Hiába, az MTK/Vörös Lobogóban ott volt az Aranycsapatból szinte mindenki, aki a Honvédban nem: Hidegkuti Nándor, Lantos Mihály, Zakariás József.
A meccs kultúrtörténeti jelentőségét gazdagítja, hogy a BBC élőben adta a második félidőt, addig ilyen közvetítés csak londoni meccseket illetett, jellemzően az FA-kupa döntőjét.
Kísértetiesen ismétlődött a vébédöntő
A Wolverhampton–Honvéd kísértetiesen emlékeztetett a néhány hónappal korábban elveszített világbajnoki döntőre. Kocsis fejese, majd Machos lövése után a 14. percben már 2:0-ra vezettek a magyarok. A játéktér pocsék volt, de a szünetben tovább rontottak rajta, méghozzá Stan Cullis, a Wolverhampton korszakos menedzsere kérésére. A pályát mocsarasra locsolták, hogy a Honvéd sokpasszos, technikás játéka ne érvényesülhessen.
A második félidőben már csak az angolok voltak a pályán, Hancocks és Swinbourne két góljával a Wolverhampton fordított, és megnyerte a meccset.
Chiléből jött a BEK ötlete
A brit sajtó ekkoriban sem a visszafogottság szimbólumaként volt ismert. A Daily Mail egyenesen a világ bajnokainak nevezte a wolverhamptoni labdarúgókat, de a 3:6 és 1:7 felett érzett reváns nyelvén beszélt a többi lap is. Azt írták, az angol futball az igazi, az egyedi, a verhetetlen, a legjobb a maga nemében.
Erre kapta fel a fejét néhány szakértő a francia szaklapnál, a L'Équipe-nél. Miért lenne a Wolverhampton világbajnok csak azért, mert legyőzte azt a Honvédot, amelyik maga sem volt világverő, kikapott például a jugoszláv Crvena Zvezdától? És hogy lehet úgy világbajnok egy csapat, ha nem játszik például az olasz vagy a spanyol bajnokkal? A lap szerkesztője, Gabriel Hanot volt az, aki megfogalmazta a javaslatot: egy olyan Európa-bajnokságot kellene rendezni, ahol a legjobb klubcsapatok versenyezhetnek egy trófeáért. Az eredeti javaslatban az alábbi 14 csapat hét közepén rendezendő meccsei szerepeltek: Dinamo Moszkva, Budapesti Honvéd, Wolverhampton Wanderers, Milan, Reims, Rapid Wien, Partizan Belgrád, Real Madrid, Kaiserslautern, Grasshoppers, Anderlecht, Malmö, Hibernians, Sporting Lisszabon.
Ha még mélyebbre ásunk, akkor rátalálunk Hanot kollégájának, Jacques Ferrannak egy 1948-as santiagói útjára, ahol tanúja volt az első klub-kontinenestornának, a Campeonato Sudamericano de Campeonesnek, a Bajnokcsapatok dél-amerikai bajnokságának. Chilében hét dél-amerikai ország bajnokcsapata mérkőzött meg egymással, és végül a brazil Vasco de Gama nyert. Ez adta az ötletet Hanot-nak. Tornát ezzel a névvel se előtte, se utána nem rendeztek, de ezt tekinthetjük az 1960-ban induló, máig tartó Libertadores-kupa elődjének.
A Wolverhampton győzelme után négy hónappal rendezett UEFA-kongresszuson megszületett a Bajnokcsapatok Európa-kupája, a BEK, ami 1992-ig, a Bajnokok Ligája megalapításáig a legrangosabb európai klubtrófea volt.
Az angolok nélkül, de elindult a BEK
1955. szeptember 4-én egy Sporting–Partizán Belgrád (3:3) mérkőzéssel indult útjára a BEK. Jellemző, hogy az angol bajnok Chelsea kénytelen volt visszalépni a sorozattól, mert a szűk látókörű Football League nem engedte az indulásukat. Attól féltek, hogy egy európai klubtorna megzavarja az angol bajnoki és kupaküzdelmeket. A következő évben a Manchester United nem járt így, rögtön a sorozat elődöntőjéig menetelt. A Honvéd, bár bajnok volt, szintén visszalépett, helyét a Vörös Lobogó vette át. Az Anderlechtet kiütötte, a francia Reimsszel már nem bírt. Az első BEK-döntőben végül a Real Madrid 4:3-ra verte a Reims csapatát.
A Wolverhampton mindössze kétszer indult a BEK-ben. 1958-59-ben az első fordulóban búcsúzott a Schalke 04 ellen, egy évvel később, a Vorwärts Berlin és a Crvena Zvezda kiverése után a Barcelona ejtette ki.
Meglátszott '56
A Budapesti Honvéd első BEK-szereplése emlékezetesre sikerült. Az 1956-os forradalom után a magyar bajnokcsapat külföldön turnézott, senki nem tudta, talán még a játékosok sem, hogy ki marad külföldön, ki jön haza. 1956. november 22-én 3:2-es vereséget szenvedtek az Athletic Bilbao vendégeként, hazai pálya híján a brüsszeli visszavágón 3:3-at játszottak, és kiestek. „A Bp. Honvédról általában az a lap véleménye, hogy a csapat felett nem múlt el nyomtalanul az az idő, amikor otthonról nyugtalanító, idegesítő hírek érkeztek a játékosokhoz. Meglátszott a játékában az is, hogy az utóbbi hetekben túlságosan sok mérkőzést játszott” – idézte a Sport a La Derniere Heure-t.
A Honvéd még kilencszer indult a sorozatban, a második fordulónál soha nem jutott tovább. Legutoljára 2017-18-ban az izraeli Hapóél Beér-Seva ellen vérzett el a Bajnokok Ligája második selejtezőkörében.
Wolverhampton–Honvéd a BL-ben? Hááááát
A Honvéd és a Wolverhampton az 1954. decemberi meccsen kívül még egyszer találkozott egymással. 1993 decemberében a felújított Molineux stadion avatójára hívták a magyarokat. Az aktuális magyar bajnok Honvéd Vincze István révén szerzett vezetést, a második vonal középmezőnyében szereplő angolok Kelly révén egyenlítettek.
Jelenleg elég kicsi az esélye annak, hogy a két csapat Bajnokok Ligája-meccset játsszon egymás ellen, de úgy is fogalmazhatunk, hogy bárki ellen. A Premier League legutóbbi kiírásában a Wolverhampton a 10. helyen végzett, a Honvéd pedig kiesett volna az NB I.-ből, ha az utolsó fordulóban nem nyer a felcsúti Puskás vendégeként.
Források:
- Guardian: The night Wolves became ‘champions of the world’ against Honved.
- BBC: England disappointed before '66.
- Sports Illustrated: 60 years ago, Honved, Wolves planted seed for today's Champions League.
- A Népsport, a Sport, a Szabad Nép aktuális lapszámai.