Coming outolt az angol másodosztályú Blackpool 17 éves játékosa, Jake Daniels, ezzel 1990 után ő a második brit labdarúgó, aki nyíltan vállalja a homoszexualitását. Az első egy bizonyos Justin Fashanu volt, aki pár évvel azután, hogy kiállt a nyilvánosság elé, öngyilkosságot követett el. Fashanu története tökéletesen rámutat arra, hogy miért annyira tabutéma a homoszexualitás még ma is a profi futballban.
Justin és a szintén profi focistává vált öccse, John Fashanu (aki később két felnőtt válogatott mérkőzésig jutott Angliával) nigériai és guyanai szülők gyerekeként éltek Londonban, azonban a szülők válása után gyermekotthonba, onnan pedig nevelőszülőkhöz kerültek, mert édesanyjuk nem tudta eltartani a családot. Justin a Norwich Citynél kötött ki, ahol egészen fiatalon a csapat meghatározó támadójává vált, bekerült az U21-es angol válogatottba, és 90 meccsen 35 gólt lőtt úgy, hogy még 21 éves sem volt. Csak idő kérdése volt, mikor viszi el egy erősebb klub, miután a Norwich kiesett, végül 1 millió fontért a BEK-et az előző két évben megnyerő Nottingham Forest játékosa lett 1981-ben. Ezzel Fashanu történelmet is írt, mert soha nem fizettek azelőtt ennyi pénzt fekete bőrű játékosért Nagy-Britanniában. Nem véletlenül, ugyanis Fashanu közismert volt arról, hogy egészen látványos gólokat is tud szerezni.
A Nottingham akkori edzője Brian Clough volt, akivel Fashanu kapcsolata hamar megromlott. Clough ugyanis megtudta, hogy Fashanu melegbárokba járt éjszakánként, ezért eltiltotta az edzések látogatásától. Kölcsönadták a Southamptonnak, ahol egész jól játszott, de a klubnak nem volt elég pénze leigazolni. Végül a Notts Countynál kötött ki az eredeti vételára tizedéért, és onnantól kezdve zuhanórepülésbe kezdett a karrierje. Játszott még Brightonban, majd egy komoly térdsérülés miatt az Egyesült Államokba ment műtétre, és végül ott játszott, illetve majd Kanadában. Később még visszatért Angliába, de már nem tudta feléleszteni egykoron ígéretes pályafutását.
1990-ben, miután újra Angliába került, Fashanu kiállt a sajtó elé, és bejelentette, hogy a saját neméhez vonzódik, ezzel ő lett az első profi labdarúgó, aki ilyet tett. Később kiderült, hogy megfenyegették, hogy kiteregetik a magánéletét, ezért inkább elébe ment a történéseknek. A focista egy brit bulvárlapnak adott interjújában beszélt a melegségéről, és azt is elmondta, hogy a csapattársai gyakran cukkolják ugyan érte, szerinte rég elfogadták, egyedül a szurkolók szidják emiatt elég gyakran a meccseken, a lelátóról.
Karrierje vége felé edzősködött, és félig már levezetett, megjárt több alacsonyabb osztályú angol klubot, illetve Svédországot, Új-Zélandot és Skóciát is. A skót Heartsból végül azért rúgták ki, mert bulvárlapoknak próbált eladni hazugságokat azzal kapcsolatban, hogy milyen magas rangú politikusokkal és miniszterekkel folytatott titokban szexuális kapcsolatot. A Sunnak adott 1990-es interjújában is arról beszélt, hogy egy melegbárban megismerkedett egy nős, jobboldali parlamenti képviselővel, és lefeküdtek egymással.
A közismerten vérszagra gyűlő brit bulvármédia imádta Fashanut, és évekkel később kiderült, hogy a férfi egyáltalán nem volt felkészülve arra, milyen következményekkel jár, ha a kilencvenes évek elején nyíltan vállalja a homoszexualitását a brit futballban. Bulvárlapok egymásra licitáltak, hogy minél szaftosabb sztorikat szedjenek ki belőle titkos afférokról más focistákkal, popsztárokkal és politikusokkal. A játékos szerint egyértelműen a bejelentése tehet arról, hogy onnantól kezdve egy klubnál sem kapott rendes, hosszú távú szerződést.
A kilencvenes években az Egyesült Államokban edzősködött, amikor 1998-ban egy 17 éves fiú szexuális erőszakkal vádolta meg. Mindez ráadásul Maryland államban történt, ahol akkor törvény tiltotta a homoszexualitást. Fashanu elmenekült az Egyesült Államokból, mert attól félt, hogy nem tudnák korrektül kivizsgálni az esetet. Két hónappal később felakasztotta magát Londonban egy elhagyatott garázsban. Holtteste mellett egy cédulát találtak, amelyen az állt, hogy a 17 éves fiúval folytatott szexuális kapcsolata teljes mértékben közös beleegyezésen alapult.
Justin Fashanu története úgy tragikus igazán, ha mellérakjuk öccse karrierjét. Amíg Justinnak a korai éveiben a rasszizmussal, majd később a homoszexualitása következményeivel kellett megküzdenie, addig a heteroszexuális John szép lassan közönségkedvenccé vált, megnyerte az FA Kupát 1998-ban a Wimbledonnal (abban az évben, amikor bátyja öngyilkos lett), majd később tévés műsorvezető lett, manapság pedig Nigériában vannak sikeres vállalkozásai. John volt az, aki bátyja coming outja után egy interjúban kritizálta Justin döntését, a cikk írója pedig még arra is kitért, hogy mennyi kárt okozott ezzel az angliai fekete közösségnek. Justin árulásként élte meg az öccse reakcióját. John később odáig ment, hogy 2012-ben egy interjúban arról beszélt, hogy szerinte a bátyja valójában nem is volt meleg, csak állandóan figyelemre vágyott.
Ma már az LMBTQ-közösség úttörőként tekint Justin Fashanura, hiszen a fiatal Blackpool-játékos három évtizeddel későbbi bejelentéséből is látszik, hogy a homoszexualitás még mindig tabu a futballban, Fashanu pedig egy olyan korban állt a sajtó elé, ráadásul fekete férfiként, amikor különböző brit egyházi vezetők a HIV-et még Isten bosszújaként értelmezték, és közel sem volt annyira toleráns a közvélemény, mint most.
