2021. január 26. – 05:02
frissítve
Az itthon leginkább Dr. House-ként ismert színész, Hugh Laurie elég sokoldalú figura, többek között krimiszerzőként és blueszenészként is ismert. Egyetemista korában még az élsport felé is kacsingatott, nem sokon múlott, hogy evezős olimpikon legyen.
Hugh Laurie-nak nem kellett nagyon keresgélnie, ha példaképet akart magának találni a sportban. Apja, Ran Laurie ugyanis még olimpiai bajnokságot is nyert evezésben. Az idősebbik Laurie gyerekkorában kezdte az evezést, és mire egyetemista lett, már az Egyesült Királyság legjobbjai közt tartották számon. Cambridge-ben végezte felsőfokú tanulmányait, és háromszor sikerült beverekednie magát az egyetem evezősnyolcasába is, amellyel a sportág talán legklasszikusabb eseményén, az Oxford–Cambridge-evezősversenyen indult.
Ran Laurie 1934-ben, 1935-ben és 1936-ban is húzott a cambridge-i nyolcasban, nem is akárhogy, hiszen mindháromszor le tudták győzni az Oxfordot. Mindeközben a válogatottba is bekerült, 1936-ban pedig már a brit nyolcas vezérevezőse volt a berlini olimpián, ahol a negyedik helyet szerezték meg.
A második világháború Laurie sportkarrierjét is kettétörte, felhagyott egy időre az evezéssel, de 1948-ban már újra a legjobbak között volt. Előbb megnyerte Jack Wilsonnal egy hajóban a Henley-regattát (ez is az evezés egyik ikonikus versenye) kormányos nélküli kettesben, majd pár hónappal később ugyanebben a számban olimpiai bajnok lett. Szinte hazai pályán, hiszen 1948-ban London volt a rendező. Laurie-ék egyébként az elsőre az evezéstől meglehetősen távol álló „sivatagi patkányok” becenéven futottak. Erre pedig az volt a magyarázat, hogy mindkét evezős az Angol–Egyiptomi Szudán nevű gyarmati területen dolgozott évekig.
Hugh Laurie egy tévéshow-ban azt mondta, hogy az apja nem nagyon beszélt arról, hogy olimpiai bajnok volt, az aranyérmét is elzárva tartotta. Számára akkor vált nyilvánvalóvá, hogy milyen nagy sportoló volt, amikor vele és anyjával együtt egyszer horgászni mentek egy csónakkal. Hugh az anyját kérdezte arról, hogy az apja tudja-e, mit csinál, amikor az az evezőkhöz ült. Az anyja pedig bólintott, hogy igen, tudja.
Hugh később megpróbált apja nyomdokába lépni, és ő is evezni kezdett. Egész jó eredményeket ért el fiatalon, 18 évesen junior brit bajnok lett kormányos kettesben, és ugyanebben az évben, 1977-ben a junior-világbajnokságra is kivitték, ahol negyedik lett. Ahogy apja, ő is a cambridge-i Selwyn College-ba került. Ekkor még egyértelműen az volt a célja, hogy sikeres evezős legyen. Egyszer azt nyilatkozta, hogy csak az evezés miatt választotta Cambridge-et, az egyetemen pedig azért hallgatott antropológiát, mert a napi nyolcórányi edzés mellett az volt a legkényelmesebb szak.
Barátja és kollégája, Stephen Fry emlékei szerint Hugh Laurie rengeteg munkát fektetett az evezésbe. A reggelt a vízen kezdte, aztán jöttek a szárazföldi edzések, futni ment, majd súlyzózott, délután pedig megint elment evezni.
Fry azt is felidézte egyik könyvében, hogy Laurie milyen sokat evett, naponta akár 6-10 ezer kalóriányi ételt is befalt, attól függően, mennyire kimerítő edzésnapja volt. Rutinszerűen tüntetett el egyetlen este alatt három hamburgert és két nagy adag sült krumplit, aztán azt is megette, amit a többiek a tálcájukon hagytak. Az sem számított kivételesnek, ha egy elvileg hat személyre elengedő, krumplival és hússal jól megpakolt pásztorpitét egyedül lenyomott.
A rengeteg melónak (és evésnek) meg is lett az eredménye, Laurie-nak is sikerült bekerülnie a szűk evezős elitbe, 1980-ban őt is beválogatták a cambridge-i nyolcasba. Apjával ellentétben neki nem sikerült nyernie, de legalább egy igazán emlékezetes versenyen vehetett részt. A befutó után csak úgy emlegették ezt a Boat Race-t, hogy az elmúlt száz év legszorosabbja volt, az oxfordi egység csak körülbelül másfél méterrel verte Laurie-ékat a 4,2 mérföldes (6,8 kilométeres) távon. Ugyanebben az évben még egy értékes második hely összejött Laurie-nak, a Henley-regattán kormányos kettesben lett ezüstérmes. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy az Egyesült Államok ebben az évben nagyon erős csapatot küldött, részben azért, mert bojkottálták a moszkvai olimpiát, részben pedig azért, hogy egy kicsit borsot törjenek az olimpiát nem kihagyó britek orra alá.
Laurie is nagyon szeretett volna bekerülni a brit olimpiai csapatba, de mononukleózis betegsége miatt hosszabb időre le kellett állnia az edzésekkel. Ebben az időszakban aztán egyre többet látogatta a Footlights nevű színjátszókört, és végül a színészetnél meg is ragadt, abbahagyva ígéretes evezőskarrierjét.