Amikor a Ferrari egy motorcsónakkal mutatta meg, mire képes a vízen

A Ferrarinak esze ágában sem volt versenyhajót építeni, de az Achille Castoldi nevű motorcsónak-versenyző addig puhította a pilótákon keresztül a tulajdonos Enzo Ferrarit, hogy végül ráálltak a hajófejlesztésre.

Castoldi ismert és sikeres versenyző volt Európában és az Egyesült Államokban is, már 1930-ban sebességrekordokat döntött meg testvére, Luigi által fejlesztett csónakkal, majd 1940-ban a 400 kilós kategóriában is övé lett a csúcssebesség, 130,5 kilométer per órával. Ekkor már az Alfa Romeo adta a motort az Arno nevű hajójához. A modell neve a hajótest tervezőjére, Arno Apelre utal, aki testvérével, Adolph-fal fejlesztette ki az 1930-as években, New Jerseyben a korábbiaknál jóval kisebb közegellenállást biztosító hajóformát, amivel szinte repülni lehetett a víz fölött. Castoldi mindig kereste az újításokat, majd miután 1951-ben elhagyta az Alfa Romeót, a Ferrarit kereste meg, hogy egy olyan hajót építsenek közösen, amivel a 800 kilós kategóriában sebességrekordot állíthat fel.

A motorcsónak-versenyző jó barátságban volt a Ferrari két pilótájával, Alberto Ascarival és Luigi Villoresivel, velük együtt utazott el a csapat bázisára, Maranellóba, hogy egy V12-es motort rendeljenek a hajójához. Közösen tárgyaltak a csapatvezető Enzo Ferrarival, aki ráállt, hogy motorjukat egy másik sportágban is kipróbálják. Állítólag az is közrejátszott támogatásában, hogy Castoldi a második világháború alatt több Ferrari-versenykocsit elrejtett, hogy megmentse azokat a pusztulástól vagy a lopástól, és ezért Enzo Ferrari hálás volt neki. Egy másik verzió szerint pedig azért szállt be, mert Castoldi Ferrari-vörösre festette a hidroplán osztályba tartozó hajóját.

Az első tervek szerint a Cantieri Timossi által tervezett, fából épített hajóba olyan Lampredi Tipo 375 V12-es motort építették volna be, amivel a Ferrari az első futamgyőzelmét, majd bajnoki címét szerezte a Forma-1-ben. Ez a motor 385 lóerős volt, de a csapat főmérnökének, Stefano Meazzának vezetésével olyan fejlesztéseket hajtottak rajta végre, hogy Castoldi végül egy 600 lóerős motort kapott. A teljesítményt azzal is növelni tudták, hogy benzin helyett metanol hajtotta a motort. A hajócsavar így percenként tízezres fordulatszámra is képes volt.

A hajó elsőre nem váltotta be feltétlenül a hozzáfűzött reményeket, egy 1953. januári olasz versenyen Castoldi 199,559 km/h-s csúcs átlagsebességet jegyzett, de Mario Verga még nála is gyorsabb volt, a 202,260 km/h-t is elérte, ezt ráadásul két héttel később 226,500-ra tornázta fel. A szabályok szerint a sebességet egy oda-vissza távon mérték, benne volt tehát egy forduló is, és nem a végsebesség számított.

A Ferrari motorcsónakon újabb fejlesztéseket hajtottak végre, és Castoldinak 1953. október 15-én az Iseo tavon sikerült jelentősen túlszárnyalnia Vergát, 241,708 km/h-s sebességet mértek nála. Castoldi ugyanezen a napon még egy rekordot felállított, a 24 tengeri mérföldes távon (kb. 44,5 km) is volt már a leggyorsabb 164,70 km/h-val. A rekordjait később sem döntötték meg, amit az is segített, hogy megszűnt a 800 kilós kategória.

A sebességcsúcs megdöntése után Castoldi gyorsan túllépett az Arno XI-en, egy másik osztályban egy újabb hajó fejlesztésébe fogott. Az Arno XI Nando dell'Ortóhoz került. A mérnök kicsit átalakította a hajót, stabilabbá tette, ezzel nehezebbé is vált. Még egy kisebb sikert így is jegyezhetett vele, 1965-ben a 900 kilós osztályban egy második helyet szerzett.

Azóta az Arno XI leginkább csak bemutatókon szerepelt, többször felújították és tulajdonost is váltott. Legutóbb 2012-ben adták el, a Sothehy's aukcióján 868 ezer eurót adtak érte, ez mai áron számolva 318 millió forint, de most ennél jóval többért hirdetik meg, a Du Pont Registry egyik eladója szerint, 12 millió dollárért (3,78 milliárd forint) kelhet el a hajó. Talán valakinek ennyit is megér majd a Ferrari egyetlen motorcsónakja.

Források: Rossoautomobili/Theferrariboat/Business Insider