Fact-check: Tényleg halált okozhat az egyik legnépszerűbb édesítőszer?
„Vigyázzon: halált okozhat a népszerű édesítőszer fogyasztása” – írta meg hétfőn az Index az Infostart korábbi cikke alapján. A népszerű édesítőszer, amelyről szó van, az eritrit, amely valóban gyakori cukorpótléknak számít, szóval okkal kaphatja fel a fejét az ember, ha azt írják róla, hogy halált okozhat. Ha valaki rákeres az eritritre a Google-ön, azt fogja találni, hogy az elmúlt hónapokban a két említett lap mellett máshol is hasonló cikkek jelentek meg róla. Többek közt az Egészségkalauzon, a Házipatikán, a Nők Lapjában (aztán az Nlc-n), az Origón, sőt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kockázatfigyeléssel foglalkozó aloldalán, a tudományos információknak helyt adó Rizikométeren is.
Ha ennyi helyen szó van róla, akkor nyilván lehet benne valami, és valami van is: az összes beszámoló egy valódi tanulmányra hivatkozik, amely valóban az eritrit negatív hatásairól szól. Ez még tavaly júniusban jelent meg először a Journal of Applied Physiology szaklap akkori számában, a végleges verziót itt lehet elolvasni. Az eritrit egy édesítőszerként széles körben használt természetes cukoralkohol, amelyet cukorbetegek is fogyaszthatnak, rendkívül alacsony kalóriatartalma miatt pedig elhízás esetén is javasolják cukorpótlékként. A tanulmány következtetése nagyon röviden összefoglalva az, hogy
a kutatók szerint az eritritnek számos káros hatása van a vér-agy gát sejtjeire, ezáltal növelheti az agyi infarktus kockázatát.
Kicsit bővebben azt állítják, hogy az eritrit növeli az oxidatív stresszt, csökkenti a nitrogén-monoxid biohasznosíthatóságát – vagyis azt, hogy mennyire gyorsan képes kifejteni a hatását –, valamint a vérrögök lebontásának képességét, ugyanakkor növeli a szervezet által termelt legerősebb érszűkítő peptid, az endotelin-1 termelését.
A kutatók azonban ezt in vitro, azaz laboratóriumi körülmények között, szervezeten kívüli sejteken végzett kísérletekkel állapították meg, konkrétan az történt, hogy a sejteket három órán át fürdették annyi eritritben, amennyi egy átlagos, eritrittel édesített üdítőben is megtalálható. Ez természetesen több helyen is szerepel a tanulmányban, a diszkussziójában a kutatók külön hangsúlyozták is, hogy az in vitro kísérlet alapján nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az eritrit emberekre gyakorolt hatásairól. Azt is megjegyezték, hogy további kutatásokra van szükség, hogy meg lehessen állapítani az eritrit potenciális hosszú távú hatásait. Szerintük ugyanakkor az általuk taglalt biomarkerek a vizsgált sejteknél erős ok-okozati összefüggést mutatnak az agy vérellátásához köthető betegségekkel. Azt is hangsúlyozták, hogy az eredményeik alátámasztják az elmúlt időszakban született, hasonló tanulmányokat.
Az egyik ilyen, Európában és az Egyesült Államokban készült, 2023-as tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy akiknek a vérében magasabb volt az eritrit szintje, azoknál nemtől függetlenül nagyobb volt az esélye annak, hogy szívbetegségek vagy sztrók alakuljon ki három éven belül. Ezt azért érdemes kiemelni, mert az elmúlt napokban megjelent beszámolókban az eritrit állítólagos, a tanulmányban jegyzett hatásai mellett ezt a kutatást emelték még ki, több esetben is kihagyva azt, hogy az eredmények a kutatók szerint sem jelentik azt, hogy az eritrit egyértelműen káros lenne az emberi szervezetre.
Erről a tanulmányról korábban a Telexen részletesen írtunk, ennek a cikknek az volt a tanulsága, hogy nem olyan fekete-fehér az egész, mint amilyennek elsőre tűnik, és nagyjából azt lehetett kijelenteni a kutatás alapján, hogy az ipari mennyiségű eritrit fogyasztása nem egészséges, de azt nem lehet kijelenteni, hogy az eritrit használata megnöveli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A témával akkor a nagy sajtóvisszhangja miatt a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége is foglalkozott, amely szintén arra jutott, hogy az eritritet érdemes tovább kutatni, de a tanulmány alapján nem lehet egyértelmű ok-okozati összefüggést megállapítani.
Ez a 2023-as kutatás, amelyre a szerzők, illetve az elmúlt időszakban több magyar lap is hivatkoznak, kapott kritikákat módszertani problémák miatt is. Az első szerzője, Marco Witkowski 2024-ben csinált egy újabb kutatást a témában, amelyet a most szintén elővett, in vitro kísérletekre épülő tanulmány szerzői szintén hivatkoztak – erről is írtunk a Telexen, itt a korábbi módszertani problémákat orvosolták, de kis mintát használtak, 10-10 alanyt teszteltek cukorral és eritrittel. Egy édesítőszer-gyártókat tömörítő szervezet azt is kifogásolta, hogy a kutatásban használt, 30 grammos adag nem életszerű, de a szerzők szerint ennyi édesítőszer van egy üdítőben vagy egy muffinban is, és ezekből általában nem is egyet fogyasztanak az emberek.
A napokban elővett kutatásban egyébként szintén ennek a 30 grammnak megfelelő mennyiségű eritritet használtak a kutatók.
A napokban elővett kutatást emellett tovább árnyalja egy hozzá fűzött levél is, amelyben három, a tanulmánytól független szakértő írta le az aggályait. Szerintük az első probléma az, hogy bár a tanulmány szerzői által meghatározott dózis, amelynek a sejteket kitették, a valóságban is előfordulhat, az emberi szervezetben az eritrit gyorsan felszívódik, majd később szinte változatlan formában távozik, vagyis az érintett sejtek nincsenek annyi ideig kitéve a hatásainak, mint a kutatás során. Azt is kifogásolták, hogy a kutatás nem tért ki arra, hogy eritritet a szervezetünk is termel, tehát a koncentrációja például elhízás vagy cukorbetegség miatt is lehet magasabb.
Emellett felhívták a figyelmet arra, hogy az embereken végzett kutatások között olyanok is vannak, amelyek az érrendszerre nézve semleges vagy akár pozitív hatást tulajdonítanak az eritritnek, és az édesítőszert jelenleg az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA), az American Heart Association és az American Diabetes Association sem tekinti érrendszeri kockázatnak. Álláspontjuk szerint így, bár a kutatás értékes adatokat tárt fel, a klinikai implikációit érdemes fenntartásokkal kezelni. Mint írták, a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján az eritritet hiba lenne önálló cerebrovaszkuláris méreganyagként kezelni.
Ez alapján úgy tűnik, hogy hosszú távú következtetéseket ismét nem lehet levonni az eritrit hatásait illetően. Az viszont továbbra is igaz, hogy az eritrittel és a többi édesítőszerrel végzett kutatások különösen fontosak, mert ezeket a kalóriamentes édesítőket jellemzően azok fogyasztják, akik veszélyeztetett célcsoportba tartoznak, és ezekkel próbálják pótolni a cukrot. Ők jellemzően többet is fogyasztanak mind a természetes, mind a mesterséges édesítőszerekből, holott a kulcs valószínűleg itt is a mértékletesség lehet. A mesterséges édesítőszerekkel korábban ebben a cikkben foglalkoztunk részletesen.
