Tényleg veszélyesek a rákszűrővizsgálatok, és jogellenes lenne kötelezően bevezetni őket?

Bár egyelőre semmi konkrétat nem tudni a kötelező szűrővizsgálatok bevezetéséről, már most nagy az ellenállás különböző okokra hivatkozva: vannak, akik szerint jogellenes kötelezni valakit ilyen beavatkozásokra; vannak, akik a potenciális káros hatások miatt aggódnak. Körbejártuk, mi a helyzet valójában.

A kormány egyelőre még csak egy salátatörvényben tett célzást arra, hogy bizonyos szűrővizsgálatokat korhatár nélkül tehet kötelezővé, de sem arról nem derültek ki részletek, hogy mely vizsgálatokról lehet szó, sem arról, hogy mikor. Megkeresésünkre a Belügyminisztérium korábban azt írta, az új szabályozás csak elvi felhatalmazó rendelkezést tartalmaz, az egészségügyért felelős miniszternek lehetőséget ad arra, hogy korhatár nélkül előírjon kötelező szűrővizsgálatokat.

De ezek bevezetéséről a kormány még nem tárgyalt, így nem született kormánydöntés sem.

Szembemegy az alaptörvénnyel, a büntető törvénykönyv szerint kényszerítésnek minősül, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát is lábbal tiporja – erről szóló emaileket kap tömegével a Telex is a kötelező szűrővizsgálatok bevezetése miatt aggódó emberektől. Bár elsőre erős túlzásnak tűnhet mindez, a TASZ Magánszféraprogramjának jogásza, Lebedi Réka szerint egészségügyi reformok nélkül valóban problémás egy ilyen program bevezetése.

Tényleg jogellenesek a kötelező szűrővizsgálatok?

„Van egy egészségügyi önrendelkezési jogunk, ami azt jelenti, hogy saját magunk rendelkezünk a saját testünkkel, mi dönthetjük el azt, hogy milyen vizsgálatokat vagy beavatkozásokat szeretnénk igénybe venni, és milyeneket nem. Ha az állam egy vizsgálatot kötelezővé tesz, az tulajdonképpen beavatkozás ebbe az önrendelkezési jogba. Ez nem feltétlenül jogellenes, vannak olyan esetek, amikor ez lehet jogszerű, de ahhoz, hogy ezt megállapítsuk, egy tesztet kell lefolytatni, aminek több lépcsője van” – mondta a szakértő, hangsúlyozva, hogy egyelőre ez csak egy gondolatkísérlet, és pontosabbat akkor lehet majd mondani a helyzetről, ha a szűrővizsgálatokat valóban kötelező jelleggel bevezetik.

Az első lépcső az, hogy van-e legitim célja a beavatkozásnak, ami a szűrővizsgálatoknál stimmel is: a cél az, hogy a megelőzhető halálozást és a kezelések anyagi terheit az állam csökkentse.

„Az rendben van, hogy az állam felismerte, hogy a szűrővizsgálatokon való alacsony részvétel és a megelőzhető halálok magas száma probléma, és ezt megpróbálja orvosolni. De az nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi meg.”

A teszt egy nagyon fontos lépése ezért az, hogy megállapítsuk: ezt a célt az állam milyen intézkedésekkel próbálja elérni. „Egy ilyen nagyon korlátozó beavatkozásnál, mint a szűrővizsgálatok kötelezővé tétele, feltétlenül szükséges-e a cél eléréséhez az, hogy a kötelezés megtörténjen? A TASZ-nál mi alapvetően azt gondoljuk, hogy jelenleg nem áll fenn ez a feltétlen szükségesség. Ennek több oka van. Egyrészt az államnak nagy felelőssége van abban, hogy az emberek nem megfelelően tájékozottak a szűrővizsgálatok lehetőségeit és akár veszélyeit illetően. Sőt, az a tapasztalatunk, hogy akik nagyon-nagyon elzárkóznak ezek elől, azok gyakran nem rendelkeznek megfelelő információval arról, hogy miért lenne olyan fontos a szűrővizsgálatokon való részvétel. Az államnak pedig felelőssége van abban, hogy megfelelően tájékoztassa az állampolgárait, illetve hogy ösztönözze őket arra, hogy részt vegyenek ezeken a szűrővizsgálatokon. Szerintünk az alapvető ösztönzők alkalmazása lenne az elsődleges feladat, ilyen lehet például maga a tájékoztatás is.”

Lebedi Réka szerint sokaknak nagy probléma, hogy munkaidőben el tudjanak menni az ilyen vizsgálatokra, és a törvények jelenleg nem adnak ezekre munkaidő-kedvezményt, ezen is lehetne javítani megfelelő intézkedésekkel.

A másik, ami a kötelező szűrővizsgálatokkal kapcsolatban nagyon fontos lenne, az az egészségügyi ellátórendszer felkészítése. Jelenleg például súlyos munkaerőhiány áll fenn az egészségügyben, és a Magyar Orvosi Kamara szerint továbbra is alulfinanszírozott az egész szektor. Az OECD szerint Magyarország GDP-arányosan nem egészen 5 százalékot fordít egészségügyre, az EU-átlag 7 százalék. Ez nem új keletű probléma, Magyarország régóta az egyik legkevesebbet költi az állampolgárok egészségére.

„Az lenne az elsődleges, hogy biztosítsák: aki részt szeretne venni ezeken a szűrővizsgálatokon, az részt tudjon venni rajtuk. Hiszen jelenleg hosszú várólisták lehetnek, több hetet is várni kell egy-egy időpontra. Ez is egy alapvető állami mulasztás tulajdonképpen.

A másik dolog, ami fontos, az az, hogy az állam biztonságos feltételeket teremtsen, és lehetőleg egyenlő feltételeket. Ha kötelezővé tesznek valamit, az mindig egyenlőségi kérdés is. Hiszen ha nem tudnak mindenkinek helyben biztosítani időpontot, akkor az a legszegényebbeket fogja sújtani: az, hogy hogyan oldja meg a szűrővizsgálatokra való odautazást, már egy alapvető kérdés lehet. Ráadásul itt olyan vizsgálatokról is lehet szó, amik erőteljesen a magánszférába hatolnak, ezért fontos lenne, hogy az egészségügyi személyzet bánásmódja, az, hogy milyen feltételeket biztosítanak a rendelőben, nagyjából egyforma legyen az ország minden pontján” – mondta Lebedi Réka.

A TASZ szerint csak akkor nem lesz jogellenes a kötelező szűrővizsgálati rendszer, ha ezeket a lépéseket az állam már mind megtette, és megfelelő idő telt el, hogy a hatásukat is kifejthessék. „Ha ezek ellenére sem nő a hajlandóság, akkor lehet a kötelezés irányába fordulni. Még egyszer kihangsúlyoznám: fontos, hogy az állam felismerte, hogy ez egy probléma, de alapvetően állami mulasztásból is adódik a helyzet” – mondta.

Annak ellenére, hogy a TASZ szerint ebben a formában egyelőre nem jogszerű a kötelező szűrővizsgálatok bevezetése, az államnak van lehetősége mégis megtenni ezt. „A törvényi felhatalmazás tulajdonképpen már megvan rá, hogy az egészségügyért felelős miniszter ezt elrendelheti” – mondta Lebedi Réka.

A TASZ szerint nemcsak a szűrővizsgálatok kötelező mivolta, hanem az elmulasztásuk miatti retorzió is jogszerűtlen – legalábbis az mindenképpen, ha valakit azonnal a tervezetnek megfelelő maximális, ötmillió forintos büntetéssel sújtanak. „Fontos, hogy a szankciónak mindig fokozatosnak kell lennie, és szankcionálni akkor lehet valamit, ha előtte tájékoztatnak arról, hogy az embernek mikor, hol kell megjelennie, és mi a következménye annak, ha ezt nem teszi meg. Ha ez a tájékoztatás megtörténik, és nem tesz a kötelességének eleget, akkor felszólításnak kell következnie. Ezen felül a bírság mindig egyenlőségi kérdés is, mivel az ilyen szankció megint csak a legszegényebbeket fogja súlyosabban érinteni” – mondta Lebedi Réka.

Rákot okozó mammográfia, halálos kolonoszkópia?

Azok, akik ezeket a vizsgálatokat ellenzik, gyakran nemcsak a kötelező mivoltukat kritizálják, hanem azt is, hogy az eljárások potenciálisan veszélyesek is lehetnek: a mammográfiáról azt állítják, hogy rákot okoz, az invazív vastagbéltükrözésbe pedig bele lehet halni. Megkérdeztük a Semmelweis Egyetemet, hogy ők hogyan vélekednek a témáról.

„A mammográfiai szűréssel kapcsolatos leginkább kiemelendő egészségügyi kockázat a vizsgálat elmaradása. Ennek hátterében leggyakrabban a szűréssel kapcsolatos szorongás és a sugárártalomtól való félelem áll. A sugárvédelem rendkívül fontos része a radiológiai diagnosztikának. A mammográfiai szűrővizsgálat extrém alacsony sugárterheléssel jár, így nem szabad, hogy ez elriassza a betegeket a szűréstől. A mammográfiai vizsgálat során az emlőkre gyakorolt nyomás minimális kellemetlenséggel jár, de a tévhitekkel ellentétben nem okoz semmilyen egészségügyi kockázatot. Az implantált emlők vizsgálata speciális, úgynevezett eklund technikával szintén kockázat nélkül elvégezhető” – írta az egyetem a Telex kérdéseire.

„A modern digitális mammográfia és digitális tomoszintézis által a beteget érő sugárterhelés mértéke annyira minimális, hogy az azzal összefüggésbe hozható káros hatások elhanyagolhatók. Mindkét emlő kétirányú felvétele esetén a pácienst ért sugárterhelés minimális, a magyarországi éves környezeti háttérsugárzás hatodának felel meg.”

A mammográfiával kapcsolatban sok kritikus közösségimédia-posztban felmerül, hogy a vizsgálat során az esetlegesen már létező tumorok sejtfala sérülhet, és a rákos sejtek ezáltal eljuthatnak a test más területére is. Ez egy „több fórumon, elsősorban laikusok által felvetődő kérdés, amely azonban élettanilag nem megalapozott. A tudományos klinikai vizsgálatokban erre utaló jel nem mutatható ki” – írta az egyetem.

A mammográfia veszélyei mellett a kritikusok a hatástalanságát is felvetik, leginkább erre a kutatásra hivatkozva. A tanulmány megkérdőjelezi a mammográfiás szűrés hasznosságát, hivatkozva a bizonyítékokkal kapcsolatos „jelentős problémákra” – leginkább arra, hogy ezek régi kutatásokon alapulnak –, a túldiagnózis magas arányára, a halálokok elfogult értékelésére és a korlátozott általános mortalitási előnyökre. A szerző a szűrés óvatosabb megközelítését javasolja, illetve azon az állásponton van, hogy a túldiagnózis és a túlkezelés ártalmai meghaladják a lehetséges előnyöket. A szerző az érveit adatokkal támasztotta alá, de a következtetések ellentmondásosak, és ellentmondanak az általános orvosi irányelveknek több országban. A mammográfiáról folyik ugyan tudományos vita, de jelenleg még mindig a rákszűrés hasznos és biztonságos módjának tartják.

„Az emlődaganat szűrésének fő módszere a mammográfia, melynek révén rendszeres szűréssel a daganatokat időben, legtöbbször még az áttétképződés előtt ki lehet mutatni. Rengeteg kutatás alátámasztja a mammográfiai szűrés hatásosságát. A halálozás csökkenése figyelhető meg a klinikai vizsgálatokban, amelyekben összehasonlították a rendszeres szűrésen részt vevőket azokkal, akik a szűrővizsgálatokon nem vettek részt. Ezekben a vizsgálatokban az éves mammográfiás szűrés 40 és 84 éves kor között akár 40 százalékkal csökkentette a halálozást azokhoz képest, akik nem vettek részt a szűrővizsgálatokon” – írta a Semmelweis Egyetem.

Rákérdeztünk a kolonoszkópia veszélyeire is – erre ugyanis valóban vannak esettanulmányok, nagyon szélsőséges esetben okozhat olyan szövődményt, ami halálozáshoz vezet. A Semmelweis Egyetem – és egyébként az ezzel foglalkozó kutatások – szerint azonban a kockázat minimális. „A kolonoszkópia a vastagbél vizsgálatának alapvető és bevett módszere, amely során lehetőség nyílik szövettani mintavételre, illetve a diagnosztikus vizsgálaton túl terápiás jellegű beavatkozás, például a rákmegelőző elváltozások, polipok is eltávolíthatók. A tudományos adatok alapján a dokumentált súlyos szövődmény, esetleges halálozás ezrelékes nagyságrendű” – írta az egyetem.

„A vastag- és végbélrák (CRC) a második leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedés Európában. A CRC az esetek jelentős részében rákmegelőző elváltozásokból, úgynevezett adenomatosus polipokból alakul ki. Amennyiben a tünet- és panaszmentes egyéneknél végzett, szűrő jellegű kolonoszkópia során eltávolításra kerülnek ezek az elváltozások, azzal csökkenthető a CRC előfordulási gyakorisága. Ha a rosszindulatú daganatot a korai stádiumban ismerik fel, akkor hatékonyabban kezelhető, következésképpen a CRC okozta halálozás is alacsonyabb. A legfrissebb tudományos adatok alapján a kolonoszkópiával történő szűrővizsgálat esetén a CRC előfordulása 69 százalékkal, a CRC-vel összefüggésbe hozható halálozás 68 százalékkal csökkenthető” – tette hozzá válaszában az egyetem.

Orvosi szempontból nehezen vitatható tehát a szűrővizsgálatok fontossága, inkább az a kérdés, hogy a mostani formájában a rendszer mennyire lenne jogszerű, és mennyire bírná majd el a jobb napokat látott magyar egészségügyi rendszer. A tervek szerint akár már 2025-ben is valósággá válhat az, ami most még csak tervezet szintjén létezik.