Fact-check: Tényleg az akkugyártás adja a magyar GDP 5,5 százalékát?

„Jelenleg a GDP 5,5 százalékát az akkumulátoripar adja, és ha a tervezett nagy gyárak is elkezdik a termelést, ez az adat 10-11 százalékra emelkedhet” – mondta Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pénteken Tarcalon, az iconFeszt Gazdaságpolitikai Konferencia rendezvényén az MTI beszámolója szerint. Hozzátette: Magyarország éves szinten 10 milliárd euró értékben exportál akkumulátort és hozzá kapcsolódó termékeket.

A fenti mondatok hallatán bárkinek felszaladhatott a szemöldöke, nemcsak azért, mert a magyar akkugyártás éppen rottyon van, de azért is mert a számtalan bejelentett óriásgyárból egyelőre csak kettő működik. Vagyis ha igaz lenne, amit Nagy Márton mond, és mindössze két gyár 5 százalékkal meg tudná lökni a magyar GDP-t, akkor a még épülő, vagy éppen előkészített másik 6-8 beruházás valósággal az egekbe lőné ki azt. Főleg, hogy a CATL debreceni gyára egymaga is jóval nagyobb lesz, mint a ma termelő két gyár együttvéve.

Felmerül a kérdés: hogy számolta ki Nagy Márton az 5,5 százalékot, és egyáltalán hogy számolják a GDP-t?

A GDP-t termelési oldalon úgy számoljuk ki, hogy összeadjuk, hogy az összes magyarországi cég, intézmény és szervezet mennyi úgynevezett hozzáadott értéket termel egy évben. Ez egy cégnél nagyon leegyszerűsítve a vállalat árbevétele, mínusz a termeléshez szükséges termékek és szolgáltatások ára.

A legfrissebb ágazati statisztikáink 2022-re vannak, amikor a teljes magyar termelői oldali GDP 66 ezer milliárd forint volt. Ha ebből levonjuk a termékadókat, és ehhez hozzáadjuk a terméktámogatásokat, azt kapjuk, hogy a teljes gazdaság bruttó hozzáadott értéke 56 ezer milliárd forint volt. Ebből a teljes magyar feldolgozóipar (vagyis minden, ami gyártás) 11,2 ezermilliárd forintot tett ki, ami így a GDP 20,1 százalékának felelt meg.

Ha ezt tovább bontjuk feldolgozóipari alágakra, azt kapjuk, hogy a járműgyártás 1830 milliárd forint hozzáadott értéket termelt, az aksigyártást is magába foglaló „villamos berendezések gyártása” pedig 820 milliárdot. Ezzel az előbbi a magyar GDP 3,2 százalékát tette ki, az utóbbi pedig 1,4 százalékát. És itt ki kell emelni, hogy a villamos berendezések gyártásába az akkugyártás mellett más termékek gyártása is beleszámít, vagyis a tényleges akkugyártás ennél jóval kevesebb, nagyjából 1 százalék lehet. (KSH adatok ezen a linken).

Na de mi van, ha ez azóta sokkal több lett? Hát, nem lett sokkal több. A villamos berendezések gyártása tavaly, 2023-ban valóban jelentősen bővült, azóta viszont megint gyengélkedik, mostanra nagyjából a 2022-es szintre jutottunk vissza. Vagyis az akkugyártás most is nagyjából a GDP 1 százalékáért felel. (Ezt amúgy az egyes cégek beszámolóiból külön-külön is ki lehet számolni amikor legutóbb megtettük, hasonló adat jött ki.)

De akkor miért mondja Nagy Márton, hogy az akkugyártás a magyar GDP 5,5 százalékát teszi ki? Vagy azért, mert reklám gyanánt szándékosan nagyobb jelentőséggel akarja felruházni az ágazatot, mint amekkora van neki, vagy azért, mert nem tudja, hogyan kell GDP-t számolni, és összekever két értéket.

Utóbbira utalhat, hogy Nagy Márton már tavaly is belefutott egyszer pontosan ugyanebbe a tévedésbe. Akkor az Indexre írt véleménycikkében azt írta: „Középtávon a magyar járműipar súlya (az akkumulátor-gyártást is idevéve) a GDP 30 százalékát is elérheti a jelenlegi közel 20 százalékról, ami relatív ipari nagyhatalomként, regionális ipari középhatalomként tüntetné fel az országot.”

Akkor Nagy egy grafikonnal mutatta be, hogy számolta ki a 20 százalékos értéket: úgy, hogy nem a járműgyártás hozzáadott értékét osztotta el a teljes gazdaság hozzáadott értékével, hanem a járműgyártás termelési értékét – ami értelemszerűen a többszörösét jelenti. Akkor Madár István, a Corvinus Egyetem docense hívta fel a figyelmet a tévedésre és mutatta be, hogy a miért nem teheti ki a járműgyártás a magyar GDP 20 százalékát, ha a KSH szerint a teljes feldolgozóipar, vagyis a teljes magyarországi gyártás felelős ennyiért.

Nagy Márton akkori tévedése ahhoz vezetett, hogy a járműgyártás valódi, körülbelül 4 százalékos részarányát ötszörösen túlbecsülte, és így kapott 20 százalékot. Valószínűleg pont ugyanezt a hibát követte el most is, ha ugyanis nem az akkugyártás hozzáadott értékét, hanem a teljes termelési értékét osztjuk el a magyar GDP-vel, akkor valóban 5 százalék körüli értéket kapunk.

Vagyis Nagy Márton hatalmasat téved, vagy lódít, az akkugyártás pedig igazából még mindig csak nagyjából a magyar GDP 1 százalékát teszi ki.

Az akkugyártás gazdasági hatásairól szóló legutóbbi cikkünkben adatok részletes elemzése alapján arra jutottunk, hogy az akkugyártás és a hozzá kapcsolódó gazdasági tevékenységek akkor fogják 3-5 százalékkal növelni a magyar GDP-t, ha minden, mostanáig bejelentett gyár megépül, és mindegyik üzemelni is tud. Most azonban az a helyzet, hogy a harmadik megépült akkugyárat, az SK iváncsai üzemét hiába nyitották meg fél éve, az még mindig nem tud termelni a kereslet hiánya miatt. A többi gyárról nem is beszélve. (Egyes közgazdászok egyébként a 3-5 százalékos becslésünket is túlzásnak tartják, de ez már tényleg mindegy.)