Egyre több a negyven év alatti mellrákbeteg, és minél fiatalabb a szervezet, a daganat általában annál agresszívabb

A rákra általában úgy tekintünk, mint öregkori betegségre, pedig a New York Times cikke szerint a húszas, harmincas, negyvenes években jelentkező rosszindulatú elváltozások agresszívabbak. A szűrések és vizsgálatok elsősorban mégis az idősebb generációra fókuszálnak – az emlőrák esetében is. Az adatok azonban azt mutatják, hogy világszinten minimálisan ugyan, de növekszik az emlőrákkal diagnosztizált fiatalok aránya. Az Amerikai Rákegyesület októberben publikált jelentése szerint 2012 és 2021 között évente egy százalékkal nőtt a mellrákkal diagnosztizált nők aránya az Egyesült Államokban. Kérdés, vajon mivel magyarázható ez.

Prof. Dr. Forrai Gábor radiológus, az Európai Emlődiagnosztikai Társaság volt elnöke szerint a jelenségre egyelőre még nincsenek megbízható magyarázatok, csak sejtések. „Vannak kutatások, amelyek szerint az életmód lehet a felelős: a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az elhízás, az egészségtelen táplálkozás vagy a hormontartalmú kozmetikumok használata. Ezek mind növelhetik az emlőrák kialakulásának esélyét. Ugyanakkor nem bizonyított, hogy ezek miatt növekszik azon emlőrákos betegek száma, akik még nem töltötték be a negyvenet.”

Uniós statisztikák szerint a betegek 20 százaléka ötven alatti

Az Amerikai Rákegyesület jelentése szerint a mellrák jellemzően az ötven feletti nők körében fordul elő, azonban az egyesület tanulmányából az derül ki, hogy évente 1,4 százalékkal nőtt az ennél fiatalabb, emlőrákkal küzdők száma. Sőt mi több, a jelentés azt írja, a húszas éveikben járó nők körében az érintettek aránya 2,2 százalékkal emelkedett – bár hozzáteszik, hogy az összképet nézve továbbra is elenyésző a húszas, harmincas éveikben járó betegek aránya.

Növekvő tendenciáról számolt be májusban a Breast Cancer Research Foundation (BCRF) is. Azt írja, igaz, hogy a mellrák előfordulása a fiatalabb nők körében még mindig alacsony (a 2019-es adatok alapján nagyjából ez az arány: 100 ezer betegből 49 fiatal érintett van), de a kutatásokból az is látszik, hogy

a negyven alatti nők 40 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg mellrákban, mint az idősebb társaik.

Hasonlóan elszomorító a helyzet a kontinensünkön is: 2022-ben az Unió 27 országában 375 ezer nő volt érintett mellrákos megbetegedésben, és közülük több mint 95 ezren haltak meg. A diagnosztizált betegek 20 százaléka volt ötvenévesnél fiatalabb.

Az 1950-es évekhez képest növekedett az érintettek aránya a 40 év alatti korosztályban

Hazánkban az emlőrák továbbra is az egyik vezető daganattípus a felnőtt nők körében: évente közel 8000 páciensnél azonosítják az emlődaganat valamely típusát, és ahogy az óceánon túl, úgy nálunk is növekszik a fiatalabb betegek aránya. „Az 1950-es és 1960-as évek adataihoz képest valóban látszik némi növekedés a fiatal generációk körében. Fiatal mellrákos beteg alatt a szakma a 40 év alatti korosztályt érti” – erősítette meg Forrai Gábor.

Az Európai Emlődiagnosztikai Társaság volt elnöke úgy gondolja, a számbeli növekedés egyrészt azzal magyarázható, hogy a fiatalok egyre tudatosabbak, gyakrabban mennek el vizsgálatokra panaszokkal vagy panasz nélkül, emiatt több eset derül ki, mint korábban. Másrészt az orvosi képalkotó eszközök (mammográfia, ultrahang, MR) technológiája is fejlődik, ezáltal évekkel korábban felfedezhetők az elváltozások.

Nyilvánvalóan egészen más a helyzet akkor, ha olyasvalakiről beszélünk, akinek több családtagja (például az édesanyja és a nagymamája) is küzdött mellrákkal. Forrai szerint ha egy harmincas éveiben járó nőt emlőrákkal diagnosztizálnak, akkor mindenképp genetikai vizsgálatot kell csinálni, hogy kiderüljön, milyen génmutáció okozhatta nála a betegséget.

„Ez azért is fontos, mert később ennek megfelelően, azaz más módon kell megoperálni, másképp kell majd később szűrni, valamint figyelmeztetni a testvérét, odafigyelni a gyerekeire. Tisztában kell lenni azzal, hogy öröklődő génmutációról van-e szó, vagy egyedi esetről. Fontos tudnivaló még, hogy apai ágon is öröklődhet egy génhiba.”

A világhírű amerikai színésznő, Angelina Jolie is ezért esett át 2013 februárjában megelőző emlőeltávolításon és mellrekonstrukción. Jolie anyja petefészek- és mellrákban halt meg 2007-ben, és a nagymamáját meg a nagynénjét is mellrák miatt veszítette el. Hamar kiderült, hogy a színésznő maga is hordozza a BRCA1 gén azon mutációját, ami hajlamosabbá teszi a mell- és petefészekrákra.

Az egészséges emlőkben is számos tapintható csomó található

A BCRF májusi beszámolójában az áll, hogy nagyobb valószínűséggel fordul elő a mellrák agresszív formája, ha fiatal a szervezet. „Minél fiatalabb a szervezet, a daganatok általában annál agresszívabbak, hiszen a daganat sejtjei is fiatalok, aktívak, gyorsabban osztódnak: más a helyzet, ha időskorban, például nyolcvanévesen jelentkezik a rák vagy ha húszévesen” – mondta a radiológus. Ugyanakkor úgy véli, az emlőrákra vonatkozóan ennek egyértelmű kimondásához még további kutatásokra van szükség.

A hazai közvéleményben sokszor felvetődik, hogy a megelőzéshez hozzátartozik a rendszeres önvizsgálat. Forrai Gábor ezzel szemben a nyugati-európai és amerikai álláspontot képviseli, vagyis azt, hogy önmagában az önvizsgálat vagy az orvosi tapintásos vizsgálat nem elég, és nem is tartozik a korszerű módszerek közé.

„Az önvizsgálat annyiban megtévesztő, hogy megnyugtathatja a nőt, aki emiatt nem megy el mammográfiás szűrésre, pedig ez szükséges lenne. Ha viszont kitapint valamit a mellében, akkor azt hiheti, hogy daganat, miközben egyszerű jóindulatú folyamatról, cisztáról, fibroadenomáról, masztopátiáról van szó. Az egészséges emlőkben is számos tapintható csomó található, amik a ciklus alatt a hormonszintekkel együtt változhatnak, kialakulhatnak és eltűnhetnek, mivel az emlő egy hormonérzékeny szerv.

Az emlő bonyolult szerkezete miatt a daganatokat sokszor nem lehet kitapintani.

Negyvenéves kor előtt az egészséges életmóddal tehetünk a megelőzésért” – magyarázta a szakértő.

A megelőzésben az önvizsgálat mellett a mammográfiás és emlőultrahangos vizsgálat játszik fontos szerepet a Semmelweis Egyetem Emlődiagnosztikai Részlege szerint is. „30-35 éves kor alatt az emlők és nyirokrégiók ultrahang, 30-35 éves kortól az emlők mammográfiás vizsgálatát végezzük részlegünkön”, írja az intézmény az oldalán, amely szerint érzékeny emlők esetén célszerű a mammográfiai vizsgálatot a menstruáció első napja utáni első két hétre időzíteni kényelmi okokból, ez az eredmény pontosságát nem befolyásolja. Az implantátumos mellekről pedig speciális, úgynevezett Eklund-felvételeket készítenek, mint írják, „ezzel a technikával az implantátumok nem kerülnek nyomás alá, csak az emlőállomány, illetve a hónalji régió vizsgálatát teszik lehetővé”.

Ha pedig a szakértők valamilyen elváltozást vélnek felfedezni az ultrahangos, illetve a mammográfiás vizsgálat során, akkor szükség esetén mintavételt, biopsziát is végeznek.

Nyolcvan felett is ajánlott elmenni mammográfiára

Forrai azt mondta, három esetben kell orvoshoz fordulni. „Negyvenéves kortól kezdve ajánlott egy-két évente elmenni mammográfiás szűrésre. Ezt addig kell rendszeresen folytatni, amíg valakinek nincs az életkilátásait korlátozó egyéb betegsége. Tehát akár nyolcvan felett is javasolt elmenni szűrésre.

Ugyanakkor azoknak, akiknek a családjában öröklődik a mellrák, más a szűrési protokoll, hiszen az úgynevezett magas kockázatúak csoportjába tartoznak. Nekik már negyvenéves koruk előtt is el kell járniuk rendszeresen szűrésre, és nemcsak mammográfiára, hanem MR-re és/vagy ultrahangra is.

Természetesen ha valakinél jelentkezik egy új tünet, például váladékozik, vérzik a mellbimbója, csomót tapint, és a tünet nem múlik el egy-két ciklus alatt, akkor mindenképpen jelentkezzen egy emlődiagnosztikai központban.”

A rendszeres szűrővizsgálat által kellő időben diagnosztizálható a betegség, ami növeli a gyógyulás esélyét, illetve minél később fedezik fel a betegséget, annál nagyobb az esély arra, hogy áttétek képződnek a szervezetben. Ennek ellenére mégis alacsony azok száma, akik valóban elmennek egy évben kétszer mammográfiára.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2017-es felmérése során az 50 és 69 év közötti magyar nők 60 százaléka mondta azt, hogy részt vett emlőrákszűrésen, ami alacsonyabb az unió 66 százalékos átlagánál. A pandémia és az azzal járó korlátozó intézkedések után pedig még kevesebben mentek el: 2017-ben az 50–69 év közötti nők 39 százaléka vett részt emlőrákszűrésen, míg a világjárvány alatt 2020-ban 33,7, 2021-ben pedig 29,8 százalék.

Az OECD egy másik tanulmánya pedig arra világít rá, hogy a hajlandóságot az illető anyagi helyzete mellett az iskolai végzettsége is befolyásolja. A Rákügyi országprofil: Magyarország 2023. című tanulmány szerint a felsőfokú végzettségű nők 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel éltek a szűrés lehetőségével, mint azok, akiknek alacsonyabb az iskolai végzettségük.

A fekete nők 38 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg mellrákban

A cikk elején említett Amerikai Rákegyesület jelentésének két olyan részlete is van, amikre külön is érdemes kitérni. Az egyesület kutatásaiból ugyanis az is kiderül, hogy egyre több az érintett a Csendes-óceán szigeteiről származó, illetve az ázsiai-amerikai nők között. Kitérnek továbbá arra is, hogy mekkora különbség van a fehér és fekete női betegek között: a fekete nők 38 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg mellrákban, annak ellenére, hogy 5 százalékkal kisebb a valószínűsége annak, hogy bármilyen elváltozást találnának a mellükben. Ezt lehet magyarázni többek között azzal is, hogy nem férnek hozzá a megfelelő ellátáshoz, túl későn diagnosztizálják náluk a betegséget, emiatt nem kapnak idejében kezelést.

Korábban a Telexen öt olyan, a harmincas éveiben járó és a betegségben érintett nő osztotta meg velünk a történetét, akik a hormonblokkoló készítmények hatásairól, a masztektómia utáni szexuális életükről, a testükhöz fűződő viszonyukról meséltek, és arról, hogyan fogadták, vagy épp nem fogadták el az elmúlás gondolatát.