Tamás Rita: Természetes, hogy ha a párunk bajban van, nem hagyjuk ott

„Sokszor azért vagyunk függők itt, Kelet-Európában, mert annyira sok a probléma, ott meg azt látom, hogy sokszor azért függők, mert egyszerűen nem tudnak célt meghatározni, megharcolni, artikulálni az álmaikat”

– mondta Tamás Rita író, újságíró, blogszerző a Magyar Hang Mindenki függő című vasárnap megjelent podcastjában. A Ne pánikolj, sportolj! blog írója másfél éve költözött Norvégiába egyedül, ahol edzőként és éjszakai takarítóként is dolgozik egy szállodában. A podcastban nagyrészt arról beszélt, hogyan élte meg a 2000-es évek elején akkori férje, Bognár György korábbi ötvenszeres válogatott labdarúgó, a Paks jelenlegi edzőjének játékfüggőségét.

A Nemzeti Sport volt újságírója 2023 tavaszán hagyta el Magyarországot, és azt mondta, alapvetően politikai okok miatt döntött így, mert szerinte annyira „beette magát a hétköznapi életbe a politika, hogy az sem tudja távol tartani magát tőle, aki nem akar vele foglalkozni”. Ő inkább ügyek mellé, illetve középen szeret állni, és az olimpia idején megjelent posztjainál azt látta, hogy ez a hang hiányzik.

„Azt éreztem, hogy mindenben kicsúszik a kontroll a kezeim közül, mindezt egy olyan környezetben, a magyarországi viszonyok között, ahol azt gondolom, hogy egyre inkább jellemző, hogy nem nagyon tudunk kontrollt gyakorolni arra, ami történik körülöttünk”.

Szerinte aki távol akarta tartani magát ettől a világtól, annak sem sikerült, egyre szűkültek be a lehetőségek.

Tamás Rita a podcastban élete legnehezebb napjainak viszont azt nevezte, amikor világossá vált volt férje szenvedélybetegsége, és a média figyelme rá és a férjére irányult. Bognár Györgyöt 2006-ban folytatólagosan elkövetett sikkasztásban, egyrendbeli csalásban és egyrendbeli okirat-hamisításban találta bűnösnek a bíróság, miután korábbi munkaadója, a Matáv Sopron futballklub feljelentette. A volt focistán összesen 10,4 millió forintos kárt pereltek, de ő tagadta a vádakat, és játékszenvedélye miatt a bírónő igazságügyi elmeorvosi szakértői vizsgálatot rendelt el. Bognár két év börtönt kapott, de nem kellett leülnie, mert megfizette a károkat, és az ítéletet felfüggesztették.

Tamás Rita szerint szinte teljesen megsemmisültek ebben, nagyon nehezen rendezték utána az életüket, ráadásul ebben az időben ő is nehezen tudta kezelni a pánikbetegségét, ami még nehezebbé tette ezt az időszakot. Tamás Ritánál 1996-ban diagnosztizáltak pánikbetegséget, innen ered a blogja címe is. A Ne pánikolj, sportolj! közösséget, aminek ma már 83 ezer követője van a Facebookon, kétoldali melleltávolító műtétje és válása után, az edzői hivatása mellett indította el tíz évvel ezelőtt.

Sokszor az is sokat jelent, ha mások nem ítélkeznek

Az edző-blogger szerint amikor kiderült a férje játékfüggősége, és ahogyan azt kezelte a környezete, sokat elmondott a társadalom mentális betegségekkel kapcsolatos hozzáállásáról. Azt mondta, ezzel szemben amikor kiderültek Tony Adams, az Arsenal labdarúgójának alkoholproblémái, az egész csapat mellé állt, és támogatta a rehabilitációban. „Nálunk erről szó sem volt; és szó sem volt arról, hogy segítség jött volna, egyből a támadás része indult el” – emlékezett vissza Tamás Rita. Ezután hosszan beszélt arról, hogy az is egy „kegyetlen harc”, amit egy hozzátartozó megél egy szenvedélybeteg mellett.

„Nekem olyan helyzetekkel kellett találkoznom, amivel soha nem szerettem volna. Uzsorásoktól kezdve mindenféle anyagi problémáig. Úgyhogy ami létezik, negatív és pozitív érzelem, az az emberben ilyenkor kavarodik. És menteni egy gyereket, menteni magát, menteni azt, akit szeret”

– mondta. Tamási végül akkor vált el Bognártól, amikor annak sikerült legyőznie a függőségét.

Tamás Rita „természetes”-nek nevezte, hogy ha valaki bajban van, akkor nem hagyjuk ott, és azt mondta, nem bírta volna nézni, hogy a párja egyedül „még nagyobb bajba kerüljön, akár olyanba, amiből nincs visszaút”. A kapcsolatuk dinamikája viszont közben teljesen megváltozott, ezért végül elváltak.

Tamás azt mondta, volt férje szenvedélybetegsége és bírósági ügye miatt ő vált a családfenntartóvá, nevelte a közös lányukat, dolgozott, és a dupla terhelés miatt „eljutott a poklok legmélyére” – ezután fordult a sport felé. Szerinte akár szenvedélybetegségről, akár pánikbetegségről van szó, sokszor az is sokat jelent, ha az érintettek tudnak olyannal kommunikálni, aki átment hasonlón, mint ők, és nem ítélkezik, egyszerűen csak együttérez.

A függőségekkel a Telexen korábban mi is foglalkoztunk egy öt részből álló sorozatban, amikben a következő témákat érintettük:

• Első rész: Az addikció nem választás, hanem válaszreakció az emberi szenvedésre
• Második rész: Együtt sírtam az alkoholbeteg klienssel, aztán továbbküldtem a háziorvosához
• Harmadik rész: Nem vagyok függő, én nem a kocsmában iszom
• Negyedik rész: Függőkön segítenek, mert ők is tudják, milyen a szenvedés
• Ötödik rész: Azért jó színész, mert iszik, vagy azért iszik, mert jó színész?