Amíg a nagyobb divatmárkák felmondták a leckét az olimpiai formaruhákkal, a kisebb márkák ellopták a show-t

Miért érdekel bárkit, hogy miben vonulgatnak a sportolók az olimpián? Mert nem mindegy, hogy a sportot hogyan és mivel próbálják meg eladni a nagyközönségnek. Nem véletlenül vannak például tele a hírek azzal, hogy Céline Dion és Lady Gaga is felléphet majd a megnyitón, Snoop Dogg és Salma Hayek is viheti az olimpiai lángot, és nem véletlen az sem, hogy a párizsi olimpia fő szponzora az LVMH luxusipari cégcsoport, amelynek ismertebb tagjai közé olyan divatmárkák tartoznak, mint a Louis Vuitton, a Christian Dior és a Givenchy.

Az olimpia körüli több hónapos hírverés egyik fontos eleme szintén a divatiparhoz kapcsolódik: a versenyeken részt vevő országok olimpiai bizottságai hosszan tartó casting után nagyjából májustól kezdve leplezik le, milyen ruhákban vesznek majd részt a versenyzőik a nyári játékokon. Ezt pedig nemcsak a sportrajongók, de a divatvilág is árgus szemekkel figyeli. Annak ellenére, hogy az olimpiai formaruhák hagyományosan kevés kivételtől eltekintve nem éppen az aktuális trendeket tükröző, valóban izgalmas divatpillanatokkal kecsegtető szettek. Éppen ezért kifejezetten üdítő, ha egy-egy tervező képes megtörni a monotonitást, és egyedi, figyelemfelkeltő ruhadarabokkal emeli ki az adott ország csapatát a többi közül – ami jól jön a csapatnak, az olimpia nézettségének, és nem utolsósorban a tervezőnek is.

Azt, hogy a sportolók öltöztetése mennyire nagy biznisz, már a számok is bizonyítják: az idei párizsi olimpián 206 ország 10 714 sportolója vesz részt (plusz semleges színekben 15 orosz és 16 belarusz sportoló). Nem véletlen, hogy jellemzően komoly pályáztatás előzi meg, hogy melyik cég tervezheti és gyárthatja le az adott ország olimpiai csapatának formaruháit és sportruházatát.

Mivel a formaruhák – ebben vonulnak fel a sportolók a megnyitón és a záráson – jellemzően reflektálnak az adott nemzet tradícióira, szimbólumaira, hagyományos motívumrendszerére, ezeknek a tervezését ismeretlenebb, hazai tervezőkre szokták bízni, hogy a világ legjelentősebb sporteseményén mutatkozhassanak be.

A sportruházatok ugyan valamilyen szinten szintén utalnak a viselője országára, ezek esetében mindent felülír a praktikum és a minőség, és nem is „elvárt”, hogy hazai tervező munkái legyenek, ezért a legnagyobb sportruházatgyártók akár több országtól is kaphatnak megrendelést (sőt, egy ország a különböző sportágak szerint különböző márkákkal is együttműködhet). Idén is rengeteg sportolót láthatunk majd Adidasban, Nikeban és Pumában például, bár egyre növekvő arányban képviseltetik magukat a kisebb sportmárkák is. Ebben a cikkben azonban nem ezekre, hanem kizárólag az ünnepi alkalmakon viselt formaruhákra koncentrálunk. És ezeken belül is csak a – szerintünk – legjobbakra.

A magyarok maradtak a biztonsági játéknál, a szomszédaink bátrabbak voltak

A magyar olimpiai csapat formaruháit is egy magyar márka, a Heavy Tools tervezte és gyártotta idén. A tervezésnél az alapgondolat az volt, hogy a felvonuló ruhákban a magyar nemzeti színek mellett kedveskedjenek a rendező franciáknak is, így a nőknél a zöld dominál, a férfiaknál pedig a kék. A 2012-es londoni olimpián a magyar csapat ruhadarabjait kalotaszegi hímzés díszítette (a ruhákat az Innoé Design tervezte), négy évvel később, a riói olimpián az egy évvel később megszűnt Use Unused kreációiban vonultak a magyar sportolók. A tokiói nyári olimpiai játékokon a Nubu formaruháit viselték a magyarok. A sportruházatot és az úgynevezett village weart, azaz a versenyek közötti időben, az olimpiai faluban viselt öltözékeket – ahogy az elmúlt hatvan évben mindig – ezúttal is az Adidastól kapják a magyar sportolók.

A román csapat formaruháit 2012 után idén is a székelyföldi divattervező és szobrász, Oláh Gyárfás tervezte. Kenderből készült, minimalista kollekcióival Oláh az elsők között hozta be a fenntarthatóság és természetközelség témáját a romániai divatiparba, a tervezővel korábban a Transtelex is készített interjút. A 2024-es formaruhák leleplezése után kisebb botrány kerekedett, Novák Eduárd korábbi sportminiszter ugyanis a Facebookon nekiment a dizájnnak, azt írta, „tudatában vagyok annak, hogy minden tervezőnek megvan a saját személyes látásmódja a műveiről, de ebben a kontextusban úgy vélem, hogy Románia többet és jobbat tehetett volna a sportolóink képéért, akik büszkén fogják képviselni hazánkat Párizsban”. Novák szerint ezután felhívta a Román Olimpiai és Sportbizottság (COSR) elnöke, Mihai Covaliu, és állítása szerint közölte vele, hogy „megsütött a nap, és úgy gondolja, hogy be kellene tenni valahová hűsölni”. A COSR szerint egyébként a formaruhák „Románia önbizalmát, optimizmusát és a soft powerét demonstrálják”. „A ruhák koncepciójának az erejével azt szeretném, ha Románia egy optimista nyilatkozatot tenne az egész világnak” – idézte a bizottság közleménye a tervezőt.

A régióban maradva említésre méltó a cseh csapat formaruhája, amit a cseh Jan Černý tervezett. A kollekció legszembetűnőbb eleme egy fehér alapon kék mintás kabát, amit a jellegzetes cseh „baloňák”, azaz a ballonkabát ihletett, ami Franciaországban is népszerű viselet. A kabátok tintafoltos mintázata Vladimír Boudník cseh grafikus munkásságára utal. A cseh csapat formaruhái igazolják, mennyit dobhat egy relatíve kis ország imázsán egy jól eltalált kollekció – a cseh formaruhák rendre feltűnnek a divatlapok „legjobb olimpiai szettek” válogatásaiban is.

A lengyelek formaruháit egy lengyel divatmárka, a BIZUU tervezte, a hozzájuk passzoló ékszereket a szintén lengyel Lilou. A kollekciót, amit a márka szerint a háború előtti és a háború utáni lengyel divat ihletett, a lengyel zászló színei (piros és fehér) dominálják. A ruhákon megjelenő nyomott mintázaton (amelyeket szintén lengyel grafikusok terveztek) olyan növények tűnnek fel, mint a rozs, a szeder, a kankalin, a csipkebokor, a pipacs, a búzavirág és a százszorszép.

A „nagyok” nem erőltették meg magukat

Kezdjük a házigazdákkal: a francia versenyzők formaruháit a francia luxusdivatmárka, a Berluti tervezte, a ruhadarabokat a cég Carine Roitfelddel, a francia Vogue egykori szerkesztőjével és a CR Fashion Book jelenlegi szerkesztőjével együtt tervezte. Ez a kollekció a legelegánsabb a felhozatalban a szmokingokat idéző darabokkal, amelyeknek a hajtókáin a francia zászló színei keverednek egymással.

Az öltönyzsebeket és a sálakat a fenntarthatóság jegyében szövethulladékokból készítették. Antoine Arnault, az LVMH cégcsoport vezérigazgatója (a világ egyik leggazdagabb embere) a formaruhák bemutatásakor azzal méltatta a Berlutit, hogy az „a testre szabott termékek temploma”, ezért képes felöltöztetni egy úszót, egy kosárlabdázót vagy egy tornászt is.

Az Egyesült Államok csapatát 2008 óta a Ralph Lauren öltözteti, idén sincs ez másként, az amerikai márka ráadásul két, egymástól eléggé eltérő kollekciót is tervezett az amerikai sportolók számára – az egyiket a megnyitón, a másikat a záráson fogják viselni. A nyitóünnepségen a sportolók hagyományos blézert viselnek majd csíkos inggel és farmerral – aminél amerikaibb viselet aligha akad. „Semmi sem szimbolizálja jobban Amerikát, mint a kék farmer, különösen, ha Párizsban vagyunk. Ráadásul a farmer lehetőséget ad a sportolóknak arra, hogy érezzék a kultúra erejét, ugyanakkor önmagukat, és egyfajta természetességet is” – magyarázta a kollekció bemutatóján David Lauren, a cég márkaépítési és innovációs vezetője, a márka alapítójának fia.

A záróünnepségre a Ralph Lauren fehér motorosdzsekit, vagy inkább a NASA űrhajósainak egyenruháját idéző kabátokat tervezett a sportolók számára. Ezeken már minden kétséget eloszlatva jelenik meg, hogy melyik országot képviselik a versenyzők.

Az Egyesült Államok atlétikai csapatának mezeit (és az amerikai csapat által az olimpiai faluban, valamint az érmek átvételénél viselt ruhákat) egyébként a Nike tervezi. Ezeknek a bemutatása nem sikerült zökkenőmentesre, hiába hangsúlyozta ugyanis a sportmárka, hogy a tervezés során konzultáltak a sportolókkal is, a tervek leleplezése után több női atléta is kiakadt azon, hogy a számukra készített egyrészes dressz merész bikinivonala finoman szólva sem praktikus. A Nike ezután sietett hangsúlyozni, hogy rengetegféle mezt terveztek, amik közül a versenyzők szabadon válogathatnak, nem kell olyat viselniük, ami kényelmetlen lehet számukra. A botrány hangjai mára elcsendesedtek.

Olaszország sem bízta a dolgot a véletlenre, a csapat formaruháit, ahogy 2012 óta mindig, idén is az Emporio Armani szállítja. Amennyire nagy név a divatvilágban az olasz luxusmárka, annyira jelentéktelenre sikeredett az olasz olimpiai csapat szerelése. A 90 éves Giorgio Armani tavaly azt nyilatkozta, izgalmas feladatot jelentett számára „az elegancia és a praktikum” ötvözése. Az olasz sportolók egyébként puskának is használhatják a ruhadarabokat, az olasz himnusz első versszaka olvasható ugyanis a pólók gallérjának belsején és a kabátok bélésén is.

A britek formaruháit az ikonikus brit ruházati cég, a Ben Sherman tervezte. A márkát már a harmadik egymást követő olimpiai játékokon bízták meg a brit olimpiai csapat egyenruháinak kivitelezésével. Különösebb izgalmakat ez a kollekció sem tartogat, hozza a megszokott elegáns, de sportos formát, és persze megidézi a brit lobogó színeit is, a ruhadarabokon feltűnő virágmintázat (az Angliát, Skóciát, Walest és Észak-Írországot jelképező rózsa, lándzsás aszat, nárcisz és lóhere) pedig a „brit nemzetek identitását és történelmét szimbolizálja”. Ennél több nem is kell.

Modern, innovatív, de a tradíciókat is tisztelő – a kisebb tervezők megtalálták a fantáziát a formában

Az idei olimpia közönségkedvence a legváratlanabb helyről érkezett: pár hete letarolta a közösségi médiát a mongol olimpiai csapat formaruhája, ami az internet egybehangzó véleménye szerint a legjobb az idei olimpiai kollekciók mezőnyében. De mivel érte el a mongol divatmárka, a Michel & Amazonka, hogy ennyien kapták fel a fejüket a ruháik láttán? Elsősorban talán a tradicionális, mongol népviseletet idéző szabással, és a ruhákat borító hímzésekkel, amelyek számos, a párizsi olimpiához és magához Mongóliához kapcsolódó szimbólumot és motívumot jelenítenek meg: feltűnik például a ruhákon az Eiffel-torony, az olimpiai karikák, az olimpiai láng, a mongol folklórban szereplő mitikus szarvas, a Gua-Maral és a mongol zászlón található szojombó jelkép is. A Mongol Nemzeti Olimpiai Bizottság szerint az egyes ruhadarabok elkészítése átlagosan 20 órát vett igénybe. A ruhákhoz ráadásul rengeteg feltűnő kiegészítő is tartozik: hímzett erszénytáskák, övek, fülbevalók, hegyes buryat kalapok és tradicionális gutal csizmák is.

Szintén a nemzeti hagyományokhoz nyúlt vissza az olasz-haiti származású tervező, Stella Jean. Haiti 15 sportolóból álló csapatának szoknyáit és nadrágjait a kortárs haiti festőművész, Philippe Dodard vibráló festményei díszítik, amelyeket a tervező hagyományos chambray ingekkel párosított. A férfi sportolók a szintén tradicionális haiti viselet, a guayabera ingek által inspirált zakókat viselnek. A ruhák maradék anyagokból készültek – Jean szerint ez nemcsak a fenntarthatóság miatt van így, az újrahasznosítás ugyanis Haitin nem csupán hagyomány, de szükségszerűség is. A tervező hangsúlyozta azt is, azért tartotta fontosnak, hogy minél többet mondjanak Haitiről az általa tervezett ruhák, mert „a sportolók megjelenése a zavargásokról, a szegénységről vagy a természeti katasztrófákról szóló hírek ellenpontja lesz”, ahogy fogalmazott, ez a kollekció „az első pozitív hír lesz Haitiről az elmúlt három évből”. Haitire valóban bőven ráfért már, hogy ne csak az országban uralkodó káosszal kerüljön be a hírekbe, és ezt az olimpiai formaruhákkal végre el is érte, a modernt és a hagyományosat tökéletesen ötvöző ruhadarabokról az összes divatlap elismerően nyilatkozott.

A mexikói olimpiai csapat formaruháin az Oaxaca, San Miguel de Allende és Michoacán államok ikonjait ábrázoló nyomatok láthatók. A „Victoria Alada” névre keresztelt kollekció modern szabású, bőrből készült, rózsaszín-fehér darabjai a mexikói függetlenségi háborúra emlékező Függetlenség Angyala, azaz El Ángel előtt tisztelegnek.

A tajvani csapat hivatalosan idén is Kínai Tajpej néven vehet részt az olimpiai játékokon. Ez régóta dühíti a tajvaniakat, akik számára sovány vigaszt jelenthet, hogy legalább a formaruháikon hangsúlyosan jelennek meg a tradicionális tajvani motívumok. A kollekciót a 2020-as tokiói olimpia után idén is a tajvani tervező, Justin Chou, a JUST IN XX avantgárd utcai ruhamárka alapítója készítette. Chou a kortárs tajvani művész, Paul Chiang Mountain Range of Taiwan című alkotását nyomtatta a sportolók pólóira, amelyeket a Tajvant körülölelő Csendes-óceán hullámait idéző kék öltönyökkel kombinált. Ezekre kerültek a tajvani képzőművész, Lin Pei-Ying által tervezett, Tajvan nemzeti virágait, a szilva- és repcevirágot mintázó kitűzők. A ruhákhoz tartozó övet és a cipők felsőrészét Yan Yu-Ying tajvani iparművész készítette banánrostból szőtt anyagból, amely egy ősi, Tajvanon használt textil. Chou a kényszerűségből használt országnevet is meghekkelte: Kokia Lin tajvani tipográfussal olyan „Chinese Taipei” feliratot terveztetett, amely egy optikai illúziónak köszönhetően a ruhákon „Cheer On”-nak (Szurkoljatok!) is olvasható.

A kanadai csapat formaruháiért és sportruházatáért is a lululemon felelt. A kanadai márka kollekciójának fókusza a funkcionalitás és a kényelem, nem véletlen, hogy olimpiai és paralimpiai sportolók együttműködésével tervezték a ruhadarabokat, hogy azok biztosan kielégítsék a sportolók igényeit. Ez persze nem jelenti azt, hogy a stílust ne tartották volna szem előtt: a piros-fehér jacquard bomberdzsekik hagyományos kanadai juharlevél-motívumokkal vannak díszítve, a kabátokat ugyanilyen mintás rövid- vagy melegítőnadrággal lehet párosítani. A megnyitóünnepségre tervezett szettekben a piros szín dominál, azokon pedig, amelyeket a sportolók a dobogón állva viselhetnek majd, a fehér. A záróceremóniára tervezett ruhák a tervezők szerint az önfeledt ünneplés jegyében készültek, az erre az alkalomra szánt ruhákat a sportmárka Mason Mashon kanadai fotográfussal együttműködve készítette el, a mintájukat az északi fény inspirálta.

Ez persze csak a töredéke azoknak a formaruháknak, amikkel péntek este lehet majd találkozni a párizsi megnyitóünnepségen. Addig azonban, amíg azokat – legalább a tévéképernyőn keresztül – megcsodálhatja, szavazzon, a fentiek közül melyik tetszik a legjobban önnek!