Illúzió, hogy két elbeszélgetéssel rá lehet venni egy nőt, hogy szüljön meg egy nem kívánt gyereket

Rengeteg szó esik a közbeszédben az abortuszon áteső nők stigmatizálásáról és arról is, miért ellenzik egyes országok kormányai és általában az egyházak az abortuszt; ugyanakkor jóval kevesebbet lehet hallani a másik oldal érveiről. Például, hogy miért gondolja egy nőgyógyász azt, hogy liberalizálni kellene az abortuszt.

A magyar orvosokat szigorú szabályozás köti a sajtóban történő megnyilvánulásra, ezért egy osztrák abortuszpárti orvost, dr. Christian Fialát kérdeztük a Patent Egyesület legfrissebb kutatását bemutató budapesti konferenciáján tartott előadása után. Az osztrák orvos évtizedek óta végez abortuszt, jó pár éve bécsi magánklinikáján is. Más egészségügyi területeken voltak ellentmondásos megnyilatkozásai, ezekért időről időre kritizálták, az abortuszt elfogadó hozzáállását ugyanakkor csak erkölcsi okokból szokták támadni.

A beszélgetésben szó esett a demokráciában élő ember önrendelkezéséről, az abortusztablettáról, a nőket gyámolító kormányokról, a magyar szívhangtörvényről, az eutanáziáról is és hogy mi köze az óvodák nyitvatartásának a születésszámhoz.

Gyakran hangoztatja és a mostani előadásában is egyértelműen kijelentette, hogy „minden egyes terhességmegszakítással megmenthető egy nő élete”. Mit ért ezen? Az illegális abortuszokat, Írország vagy Lengyelország sokat kritizált gyakorlatát vagy valami teljesen mást?

Ez az adott helyzettől függ. Ahol például tilos az abortusz, és emiatt az illegális abortuszt választja egy nő, ott könnyen lehet, hogy meghal. Ha legális lenne az országában a terhességmegszakítás, ez nem történne meg. De valamennyire átvitt értelemben is mondom ezt: a nők többsége szeretne családot előre eltervezett számú gyerekkel, és pontos elképzelései vannak arról is, hogyan szeretné kialakítani a családja életét. Egy család általában annyi gyereket vállal, amennyiről úgy gondolja, hogy felelősségteljesen fel tudja nevelni. Amikor viszont megszületik egy előre nem tervezett gyerek, onnantól kezdve az a nő nem úgy fogja élni a családi életét, ahogyan tervezte.

Nemrég például bejött hozzánk egy 18 éves nő, aki azért jelentkezett abortuszra, mert volt már két gyereke; és azt mondta, ennyi idősen nem akar egy harmadikat. Nem egy olyan 30-35 éves nővel is találkozunk, akiknek van már egy gyereke, és rögtön az első gyerek megszületése után újra teherbe esik, és úgy érzi, hogy elképesztő teher rakódik rá. Úgy gondolja, hogy a két gyerek egyikével sem tudna úgy törődni, ahogy szeretne. Ilyenkor átvitt értelemben mentjük meg őket és a családi életüket.

Bő harminc éve foglalkozik a terhességmegszakítás témájával, praktizál, és előadásokat is tart. 2023 augusztusában az Euronewsnak kritizálta a magyar törvénykezést abortuszügyben és azt is mondta, hogy a szabályozás nem korszerű. Min változtatna?

Minden társadalomnak fel kellene tennie magának a kérdést, hogy mit akar kezdeni azokkal a nőkkel, akik akaratuk ellenére esnek teherbe. Érdemes ezt megkérdezni az érintett nőktől is. Egy társadalomban a legfontosabb szerintem az, hogy a polgárai úgy tudják élni az életüket, ahogyan szeretnék. Az emberek többsége szeretne valamennyi gyereket. A legértelmesebb dolog, amit egy állam csinálhat, hogy ebben támogatja a polgárait; egyrészt a tervezett és akart gyerekekre irányuló célzott támogatással – mint amilyenek az óvodák –, másrészt abban kellene segítenie az embereket, hogy ne legyenek a nők akaratuk ellenére terhesek. Magyarországon és néhány nyugat-európai országban is, még mindig az a szemlélet uralkodik, hogy a nők fölött gyámkodni kell.

Mit mutat a lengyel példa, ahol tilos az abortusz?

Az a legrosszabb megoldás, mivel megnöveli az illegális abortuszok számát, amelyek halállal is végződhetnek. Európa-szerte Lengyelországban az egyik legalacsonyabb a születések száma, noha ott tilos az abortusz. Nincsenek jó kilátásaik a családalapítás előtt álló pároknak, és a kormánynak inkább ezen kellene dolgoznia, semmint további korlátozásokon agyalnia. Amennyiben a keretfeltételek jók a családok számára, akkor több gyerek születik, ha rosszak, mint például Lengyelországban, akkor kevesebb. De visszatérve Magyarországra: itt abortuszt csak műtéti úton lehet végezni, ráadásul rengeteg időrabló hercehurca után; mindez oda vezet, hogy aki teheti, gyorsan túlesik rajta külföldön, sok pénzért. Csak ez a pénz majd a családi kasszából fog hiányozni.

Mit javasolna ehelyett?

Azt kellene Magyarországon is megvalósítani, amit Kanada már 1988-ban megcsinált: törölték az abortuszt a büntető törvénykönyvből, mivel ez nem egy bűncselekmény. Emellett az egészségbiztosítás kellene hogy fizessen a nők helyett, mivel

teljesen igazságtalan, hogy egy nő és egy férfi együtt megy az ágyba, de a következményeket, mint amilyen a műtét és az abortuszért fizetendő pénz, a nő viseli.

Harmadik intézkedésként a terhességmegszakítás-tablettát nemcsak legálissá kellene tenni, de jó lenne, ha recept nélkül lehetne kapni. Ekkor az orvosok kiesnének a folyamatból. Most ugyanis sok orvos azt mondja, hogy azért nem akar terhességmegszakítást végezni, mert ilyenkor többé-kevésbé rendőri szerepbe kerül. Sok orvos az egészet nevetségesnek találja: minek kell nekem rendőrt játszanom, amikor nem azt a szakmát választottam? Ráadásul orvosilag unalmas is.

Európában sokáig Franciaország számított abortuszügyben a legliberálisabbnak. Ez továbbra is így van?

Franciaországban és Svédországban a legmagasabb a születésszám. Mindkét ország nagyon támogató: Franciaországban az óvodák már kora reggel nyitva vannak, amikor a nők munkába indulnak és késő délután zárnak. Az óvodák nyitvatartása mindig lényeges mutató, hiszen olyan szolgáltatást kellene nyújtaniuk, amely a dolgozó szülők munkaidejéhez illeszkedik. Vannak országok, és ilyen Ausztria és Németország is, amelyekben ez fordítva történik: a szülők munkaidejének kell igazodnia az óvodák nyitvatartásához. Ilyenkor történik az, hogy a szülők az első gyerekük után azt mondják: ez annyira fáradságos, hogy nem akarnak második és harmadik gyereket.

Érdekes kérdés, hogy miért Franciaországban és Svédországban a legmagasabb a születések száma, miközben az abortusztörvényük nagyon liberális,

a terhességmegszakítás pedig mindkét országban ingyenes.

Évek óta vezet egy abortuszklinikát Bécsben, és mint mondta, naponta 10-15 magyar nő keresi fel önöket, a budapesti előadásában pedig azt is említette, hogy vannak napok, amikor több magyar nővel találkozik, mint osztrákkal. Mit tapasztalnak, miért választják inkább önöket a magyar nők az itthoni abortusztarifa nagyjából ötszöröséért?

Többféle okból szoktak hozzánk jönni magyar nők: akik még időben vannak, gyakran a tablettáért. Van, aki a folyamatot gyorsítaná és nem akarja a hetekig húzódó magyar procedúrát, de olyan is van, amikor valaki egy rendellenes terhesség miatt jön hozzánk. Akik műtéti abortuszra érkeznek Magyarországról, sokszor azzal indokolják a döntésüket, hogy Bécsben emberségesebben bánnak velük, és tudják, hogy minden a megfelelő időben és jó minőségben történik majd. Sokan jönnek a magyarországi korlát, a 12. hét után is. A rengeteg adminisztrációval, tanácsadással és hasonlóval, aminek Magyarországon ki vannak téve a nők, csak az idő telik, és ez sok nő számára valódi dráma és versenyfutás az idővel. Ez egy kínzás, egy mondvacsinált probléma a kormány részéről, aminek nincs semmi haszna.

A 2022 őszén bevezetett, az abortuszt a magzati életjelek megtekintéséhez kötő úgynevezett szívhangtörvényről azt mondta, hogy messzemenően etikátlannak tartja, és úgy gondolja, hogy politikai döntés következménye.

Csak az. Így akarja a kormány arra kényszeríteni a nőket, hogy a lehető legtöbb terhességet hordják ki, csakhogy ez az elgondolás a középkorból, a Monarchiából és a fasizmusból ered. Nemcsak nem etikus, de politikailag buta is, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy semmilyen szigorítás nem veti vissza a számokat (erre utal, hogy a rendelet életbelépése után négy egymást követő hónapban emelkedett a terhességmegszakítások száma – a szerk.).

Illúzió a magyar kormány részéről, hogy azokat nőket, akik nem akartak teherbe esni, ám ez mégis megtörtént, két elbeszélgetéssel majd rá lehet venni arra, hogy mégiscsak szüljenek meg egy nem kívánt gyereket.

Ezt már Ceauşescu is megpróbálta és botrányba fulladt.

Az abortusztabletta Ausztriában a 9. hétig engedélyezett, Magyarországon sosem volt legális. Milyenek a tapasztalatok?
Nagyon jók, de ahogy mondtam, vénykötelezettség nélkül kellene hogy hozzájuthassanak a nők, éppen úgy, ahogyan Indiában.

Mindig a tabletta a jobbik opció?

Néha igen, néha nem, de legalább egy opció. Lényeges, hogy a nők tudjanak választani. Vannak olyanok, akik azt mondják, „nekem ez a jobb”.

A nőgyógyászaton kívül más orvosi területekre is rendre átlátogat. Tagja egy ÖGHL rövidítésű osztrák testületnek, amely a humánus életvégért küzd. Mit enged az aktuális eutanáziaszabályozás Ausztriában? Különösen aktuális kérdés most ez Magyarországon, Karsai Dániel, egy halálos betegséggel élő magyar alkotmányjogász éppen azért küzd, hogy méltósággal be tudja fejezni az életét, ám teljes közönnyel találkozik a kormány részéről.

Én azért küzdök, hogy az emberek minden területen maguk dönthessenek az életükről. Az élet vége az egyik legfontosabb területe ennek. Egy államnak egyszerűen nincs joga arra, hogy azt mondja egy embernek, hogy tudjuk, hogy szenvedsz és meg fogsz halni, de ezt nem engedjük meg neked, szenvedj tovább. Ausztriában az eutanázia nagyjából másfél éve szigorú adminisztratív procedúrához kötött, amelynek során a betegnek el kell mennie egy közjegyzőhöz és egy orvoshoz, és ezek után lehet engedélyeztetni egy gyógyszer, egy bizonyos altatószer alkalmazását, amelynek a bevétele után az ember elalszik és meghal.

Végső soron itt is arról van szó, mint az abortusz esetében, hogy az állam ki akarja sajátítani magának, hogy élet-halál kérdésben döntsön.

Nagyon ellentmondásos, ha egy demokráciában az állam azt mondja, hogy megválaszthatod a partneredet, a munkádat, de a legfontosabbról, a saját halálodról nem dönthetsz. Itt ugyanolyan kettős mércét alkalmaznak, mint a terhességmegszakításnál.

Vannak helyzetek, amikor az emberek maguk döntenek: leugranak egy hídról vagy a falnak hajtanak a kocsijukkal. Azaz sok ember annyira kétségbeesett, hogy így is, úgy is véghez viszi ezt. Az állam sem megállítani, aztán sem megbüntetni nem tudja ezeket az embereket, hiszen már halottak. Így az egyetlen dolog, amit tehet, hogy fenntartja a kettős mércét és távol tartja az emberektől a humánus életvéget. Miközben mennyivel emberségesebb lenne lehetővé tenni, hogy egy halálos beteg ember el tudjon búcsúzni a családjától, és tiszteletre méltó módon fejezhesse be az életét.

Mit mutatnak a tapasztalatok?

Volt ebben a témában egy személyes élményem: a testvéremnek néhány évvel ezelőtt nagyon súlyos rákbetegsége volt. Svájcban élt és igénybe vette az eutanáziát. Én voltam mellette és természetesen nehéz volt megélnem, hogy meg fog halni, hiszen a testvéremről van szó. Ugyanakkor a betegsége miatt két lehetősége volt: méltóságteljesen vagy nyomorúságosan hal meg természetes halállal. És bár a palliatív orvoslás nagyon fontos, de illúzió azt hinni, hogy az életvégi önrendelkezés alternatívája lenne. Hasonlóan illuzórikus, mint amikor valaki azt mondja, hogy a megszületett gyerek örökbe adása lenne az abortusz alternatívája. A saját életemről való döntésnek nincs semmilyen alternatívája.