Mit élhetnek át a politikusok gyerekei, mikor a teljes nyilvánosság éppen a szüleik magánéletén csámcsog?

Amikor egy közszereplő a nyilvánosság elé tárja a családi élete olyan részleteit is, ami a felnőtt társadalom számára is zavarba ejtő, míg a másik exházastárs rágalmazással vádolja őt emiatt, konfliktusuknak indirekt módon a kiskorú gyerekeik is a szereplőivé válnak a nyilvánosságban. Sőt, talán ők is onnan értesülnek róla.

De gyereknek lenni eleve terhelt egy olyan országban, ahol egy mesevideó elindításakor brüsszeli szankciókkal és háborúval ijesztget egy mély férfihang. Az elmúlt években a kiskorúak közösségeibe is beszivárgott a politika a fő karaktereivel és szólamaival együtt, és ezekbe a közösségekbe járnak azok a politikusgyerekek is, akiknek az apukája (nagyon ritkán: anyukája) nevét minden háromévesnél idősebb magyar állampolgár ismeri utcai plakátokról vagy a fizetett videóhirdetésekből.

A Telex állandó gyerekpszichológusát, Peer Krisztinát és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársát, Stáhly Katalint arról kérdeztük, hogyan hathat a szülők nyilvánosság előtt zajló durva konfliktusa a gyerekeikre, és egyáltalán, az évek óta kitartóan feszült politikai légkörben mit élhetnek át a magyar politikusgyerekek a saját kortárs közegükben.

A gyerek nehézségeit a politika és a média is súlyosbítja

Peer Krisztina azzal kezdi, ő is érzékeli azt a kíváncsiságot, amit egy ilyen sokrétegű ügy indukál az emberekben, de pszichológusként felelőtlennek tartaná, ha konkrét közszereplők és gyerekeik terápiás ismerete nélkül fogalmazna meg állításokat róluk. A témát és az arról való diskurzust ugyanakkor éppen a gyerekek védelme miatt tartja fontosnak. Például annak hangsúlyozását, hogy egy gyerek számára mennyire nehéz önmagában is átélni egy családi krízist, de ha ez nyilvánosan zajlik, az különösen szorongató lehet. Peer szerint pedig a média, a politika és a társadalom szerepe is kiemelt abban, hogy mindezt ne súlyosbítsa. Azaz hogy

„ne tegyék még nehezebbé a gyerekeknek az érzelmileg egyébként is nagyon megterhelő helyzetüket”.

„Egy gyereknek sokat árthat, ha azzal szembesül, hogy újságírók, közszereplők, pszichológus szakemberek vagy akár a szomszéd néni valótlanságokat állít a családjukról, és valós ismeretek hiányában tesz róluk állításokat, mond értékítéletet.”

Peer Krisztina azt is fontosnak tartaná, hogy egy közszereplő a lehető legkorábbi pillanattól kezdjen beszélgetni a gyerekével arról, ami őt körülveszi vagy amivel később találkozhat. „A gyerekeket az életkoruknak megfelelően előre érdemes felkészíteni, hogy amikor akaratlanul is részesévé válik olyasminek, aminek nem akart a részese lenni, legyenek megküzdési stratégiái és kapaszkodói. Amikor egy családi krízist a média is nyomon követ, akkor is érdemes a szülőnek a gyerekeivel arról beszélgetni, mi történik éppen, és őket mindez hogyan érinti. A saját érzések, viszonyulások megmutatása azért lehet fontos, mert ez a gyereket is segítheti abban, hogy a saját érzéseit meg tudja fogalmazni, és ki is tudja azokat mutatni. Ez ugyanakkor

rendkívül nehéz szülőként, hiszen a krízist ő maga is átéli, és valójában neki is szüksége lenne támogatásra ahhoz, hogy a gyerekének érzelmi biztonságot tudjon nyújtani”

– magyarázza Peer Krisztina.

Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány munkatársa szerint is alapvetően fontos, hogy a gyerekeket a szüleik minden olyan helyzettől megvédjék, amelyek kiszolgáltatottá tehetik őket, vagy amik manipulációra adhatnak okot, de ez fokozottan igaz a közszereplőkre, akiknek a gyerekei eleve kitettek a nyilvánosság és a nyílt politikai csatározások hatásainak. Ezért ők még erősebb védelmet igényelnek.

„Ha egy szülő közszereplő, attól még a gyereke, unokája nem az. Akkor sem, ha a nyilvánosság közszereplőként tekint ezekre a gyerekekre. És ezt az igényt nem is kellene kiszolgálni.”

Stáhly Katalin is hangsúlyozza, hogy a családon belüli hangos veszekedések vagy a szülők válása minden esetben nagyon érzékenyen érinti a gyerekeket, és ha ez a médiafelületein zajlik, az egyértelműen tovább növeli a sérülékenységüket.

„A gyerekek között a válás témája is sok esetben tabu, ritkán beszélnek róla a kortársaikkal. Ha a válás vagy a családdal kapcsolatos botrány nagy nyilvánosság előtt zajlik, az látszólag megkönnyítheti a gyerek feldolgozását, hiszen így már mindenki tud róla. De valójában nehezítheti az őszinte beszélgetést a gyerekkel és a gyerekek között is” – fogalmaz Stáhly Katalin, és hozzáteszi, a felnőtteknek soha nem szabad azt feltételezni, hogy a gyerekeknek jól megalapozott véleményük van a szüleik konfliktusairól.

„Ilyenkor a legfontosabb az lenne, hogy a szülők stabilitást biztosítsanak a gyerekeiknek, míg az, ha körülöttük mások is a szüleik ügyéről beszélnek, csak további szorongásokat okozhatnak bennük.”

Peer Krisztina azt is hozzáteszi, hogyha a magyar társadalomnak valóban fontos a gyerekek védelme és a gyerekjogok, akkor ideje lenne önmaguk felelősségén is gondolkodni, mert a felelősség mindannyiunké, függetlenül attól, hogy médiában dolgozó szakemberek, politikustársak, pszichológusok vagy éppen az utca emberei vagyunk.”

Mindenki tudja, „kinek a kije”

A gyerekjogi szakember szerint szerencsés esetben a politikusgyerekek közösségei, az iskola vagy a sportklub a politikusgyerekek jelenlétét megtanulja kezelni, de az igazán befolyásos szülők gyerekeivel szemben azért kialakulhat egyfajta óvatosság a közösségben, ami a gyerekeket távolíthatja a kortársaiktól.

„Egy sokak számára ismert politikustól, még ha esetleg szimpatizálnak is vele világnézetileg, valamennyire tartanak az emberek, ezáltal az iskolatársak is félhetnek a gyerekétől. Ennek pedig lehet olyan következménye, hogy a gyerek a nehezebben kapcsolódik a környezetéhez, elmagányosodik. Más esetekben viszont éppen az apja befolyása teheti a barátságukat vonzóvá a társaik számára. Ez a kiszámíthatatlanság viszont mindenképp jókora bizalmatlanságot alakíthat ki bennük” – fogalmaz Stáhly Katalin.

Megítélése szerint a hatalmi faktor miatt az a paradoxon is előfordulhat, hogy éppen a legmegosztóbb politikusok gyerekeit nem éri iskolai zaklatás (bullying) – mert egyszerűen őket nem merik bántani a társaik.

„Amikor az egész iskolai közösség tudja, hogy egy gyerek kinek a kije, az védettséget is adhat neki.”

Az online térben viszont – sokszor az anonimitás miatt – nyitottabb a pálya, ott már rengeteg bántás érheti őket akár a politikus szüleik miatt is. De sok függ az iskolában jellemző kultúrától is, a szakember szerint ha az iskolai bántalmazásnak teret adnak a közösségben, akkor bárki gyereke lehet bullying áldozata, a politikustól az autószerelőig. Ezért

olyan légkört kell kialakítani, amely nem tolerálja a bántást sem a gyerekek, sem a felnőttek között, és ebben mindenkinek, de kiváltképp a politikusoknak nagy felelőssége van.

Mivel jelenleg Magyarországon lényegében minden ismert politikus megosztó valamilyen módon, Stáhly szerint ennek hatása alól nem lehet kivonni a gyerekeiket sem, ezért az ő érdekük mindenképpen az, hogy minél távolabb tartsák őket azoktól a helyzetektől, ahol az emberek véleményt nyilváníthatnak róluk. „A kisebb közösségekben, például az iskolákban abban lehet bízni, hogy a felnőtteknek és rajtuk keresztül a kortársaknak is van érzékenységük arra, hogy a gyerekeket védjék a diszkriminációtól, és nem azonosítják a gyerekeket a szüleikkel, sem az általuk vállalt szerepekkel” – mondja a Hintalovon munkatársa.

De ha egy politikus rendszeresen mutatkozik együtt vagy posztol a gyerekéről, őt is felismerhetik az utcán, és ez végképp nagyon kényelmetlenül érintheti a gyereket. Ilyen helyzetben negatív érzések is megjelenhetnek benne a szüleivel szemben, mert olyasminek vált a részesévé, aminek nem akart, amihez nincs köze, és nem is képes kontrollálni.

A végletesen megosztó politikusokkal szembeni érzelmek pedig óhatatlanul rávetülhetnek a gyerekeikre is.

„A közterek politikai hirdetéseinek vagy a boltokban kirakott újságok címlapjainak készítői és megrendelői elfelejtik, hogy az utcákon és a boltokban gyerekek is járnak, ők is látják és hallják ezeket a tartalmakat – azok is, akiknek az apjuk szerepel a hirdetésen.” A Hintalovon pszichológusa szerint a gyerekek különösen védtelenek ezekben a helyzetekben. „Az óvodáskorúaknak azért nehéz, mert az ő megélt valóságuk nagyon más, mint a felnőtteké, így az ő kérdéseikre válaszokat adni sokszor nagy kihívás a felnőtteknek. A kamasz korosztálynak pedig egyenesen ciki és kínos lehet a szüleit látni címlapokon, óriásplakátokon.” (A Hintalovon néhány éve Gyermekjogi 1×1 politikai kampányok szervezőinek és politikusoknak címmel irányelveket is megfogalmazott a témával kapcsolatban.)

Lájkvadászat sütisütés közben

Stáhly Katalin szerint a politikusok sokszor maguk kérik – teljesen jogosan – a média szereplőitől, hogy tartsák tiszteletben a családjuk magánélethez való jogát, mégis sok esetben éppen ők maguk nem tartják tiszteletben a saját gyerekük magánélethez és emberi méltósághoz való jogát. „Ha egy politikus éppen válik vagy beteg, az nem tartozik ránk, az az ő magánügye. A gyereke is a magánélete része, ezért nem kellene mennünk azzal a társadalmi nyomással, hogy a róla alkotott teljes képhez hozzátartoznak a gyerekei is.

Attól nem lesz jobb vagy szimpatikusabb egy politikus, hogy vannak gyerekei, ha viszont azokat kívül tartja a nyilvános szereplésein, azzal komolyan veszi a magánéletük védelmét.”

Pedig mostanra tényleg százszámra jelentek meg – itthon elsősorban éppen a Hintalovonnak köszönhetően – olyan ajánlások, amelyek felhívták a figyelmet a gyerekjogokra, és arra, miért problémás a szerepeltetésük a közösségi médiában, különösen, ha marketingcélokra használják őket. A Telex egy korábbi cikkében olyan politikusokat kérdezett, akik időnként szívesen posztolnak képeket gyerekeikkel közös szánkózásról és lángosozásról. A parlamenti képviselők kérdésünkre akkor azt válaszolták, nem lájkvadászatból és nem is népszerűségnövelés céljára használják a gyerekeiket, ők ezúttal csak szülőként jelentek meg, mert a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy ők is családban élnek.

A gyerekjogi szakember azonban azt mondja, míg egy felnőtt dönthet úgy, hogy a magánéletét megmutatja a nagyobb nyilvánosságnak,

a gyerekeknek is joguk van a magánéletük védelméhez, ami viszont csak akkor tud érvényesülni, ha ezt a szülei lehetővé teszik.

Azért szerinte sem az a cél, hogy az online térből teljesen eltűnjenek a gyerekek, inkább csak arra kellene törekedni, hogy a közszereplő szüleik minél körültekintőbben járjanak el. „Egy politikus is posztolhat a gyerekekéről, de csak akkor, ha a gyerek dönthetett arról, hogy a fotón szeretne-e szerepelni, és ha tudjuk, hogy biztosan megértette, mihez adta a beleegyezését. És hogy a gyerek tisztában legyen azzal, hogy az apjával közösen készült fotó ha egyszer felkerült az internetre, az évtizedek múlva is ott lesz. Ugyanígy a politikusnak is fontos látnia azt is, hogy azzal, hogy a saját magánélete részleteit megosztja, a gyerekei magánéletét is érintő döntést hoz anélkül, hogy ők ebben a véleményüket kifejezhették volna.”