Narancsméretűre zsugorodik össze a tüdőd a mélyben, és ez teljesen normális

Az elmúlt hetekben érdekes együttállást figyelhettünk meg: a magyar Korok Fatima világcsúcsot döntött a szabadtüdős merülés egyik kategóriájában, és felkerült a Netflixre A legmélyebb lélegzet című dokumentumfilm, amely egy másik női szabadtüdős búvár portréján keresztül mutatja be ezt a sportot. Ha az egyik nem lett volna elég ahhoz, hogy valaki többet akarjon megtudni a szabadtüdőzésről, a másik után már biztosan kedvet kap hozzá.

(Cikkünk a filmmel kapcsolatos spoilereket is tartalmaz, ezért annak, aki nem szeretné ezeket előre megismerni, javasoljuk, hogy először a filmet nézze meg.)

Szabadtüdős rekordok

A dokumentumfilm egyik főhőse az olasz Alessia Zecchini, aki már kislányként a víz alatti világ megszállottja volt, kamaszkorában már megközelítette a felnőttek országos eredményeit. Később sorra nyerte a versenyeket, és amikor a filmben egy világrekordot is megdönt, a magyar néző azonnal próbálja ezt elhelyezni Korok Fatima eredményének relációjában. Gyors keresés után kiderül: ez nem az a rekord, a kettő nem azonos kategória.

A szabadtüdős merülésben a technikák alapján négy versenyszámot különböztetnek meg:

• A constant weight (CWT) kategóriában a búvár változatlan súllyal süllyed és emelkedik egy monofin (sellőuszony) használatával, és delfinmozgással halad. A női világrekordot jelenleg Alessia Zecchini tartja 123 méterrel – a film ennek a számnak a 2017-es, 104 méteres rekordját rögzítette. A férfi csúcstartó az orosz fenomén, Alekszej Molcsanov 133 méterrel.
• A constant weight bifin (CWTB) esetében a búvár páros uszonyt használ, de a delfinmozgás nem megengedett. A friss női világrekordot a szlovén Alenka Artnik érte el 109 méterrel, a francia Arnaud Jerald 122 méterig jutott.
• A constant weight no fins (CNF) számában a búvár uszony nélkül, speciális mellúszással halad le- és felfelé a kötél mellett, amelyhez nem érhet hozzá. A jelenlegi női világrekordot az ukrán Katerina Szadurszka érte el 76 méterrel, a férfiaknál az új-zélandi William Trubridge 102 métere a csúcs.
• A free immersion (FIM), azaz a szabadmerülés számában a búvár szintén nem használ uszonyt, de kézzel húzza le és fel magát a kötél mentén. Ebben a kategóriában döntött júliusban világrekordot Korok Fatima, amikor 3 perc 47 másodpercet a víz alatt töltve jutott le 102 méteres mélységig Bahama partjainál. A férfi rekorder Alekszej Molcsanov 133 méterrel.

Mély levegő

Engyel Ákos, a Freediving Hungary egyesület vezetője több mint húsz éve foglalkozik a szabadtüdős és készülékes merülések oktatásával. Korábban versenyzett is, szabadtüdős egyéni rekordja 65 méter volt, uszonnyal. Azt mondja, a búvárkodásnak ez az ága az elmúlt évtizedben hobbi- és versenyszinten is nagyon népszerűvé vált világszerte: sokan egyszerűen csak élvezik a merülés szabad, természetközeli állapotát, másokat a rekordok hajszolása vonz.

Az apnea gyűjtőfogalom alá tartozik minden olyan sport, amelyben az emberek csak a lélegzetüket használva, oxigénpalack vagy búvárfelszerelés nélkül merülnek a víz alá. Ezért ezek jó részéhez elég egy sima uszodai medence is. A dinamikus apnea például az egy levegővel megtett távolság sportja (van uszonyos és uszony nélküli változata is), a statikus apneát pedig egyszer minden gyerek kipróbálta a strandon vagy a fürdőkádban: a versenyző ilyenkor a víz felszínén, arccal a vízben lebeg, és próbál minél hosszabb ideig lent maradni. A szám Guinness-rekordere a szerb Budimir Šobat, aki 2021-ben

24 perc 37 másodpercet töltött egy medencében a víz alatt – és életben maradt.

Engyel Ákos azt mondja, amikor megpróbáljuk visszatartani a lélegzetünket, a fél-egy perc után jelentkező kellemetlen érzést a tévhittel ellentétben még nem az oxigén hiánya, hanem a tüdőszöveti feszülés okozza. Az oxigénhiányos állapot miatti tényleges légzési ingerek egy edzett szabadtüdős búvárnál csak később, 3-4 perc környékén jelentkeznek, de a szervezet tartalékai még így is hosszú percekig elegendők az életfunkciók fenntartásához. Kezdőként meg kell tanulni uralkodni az esetleges pánikon, és tudatosan meg kell fékezni a levegővétel iránti vágyunkat.

A mélymerülésnek is léteznek olyan formái, amelyekben versenyeket nem, világcsúcskísérleteket viszont rendeznek. Ilyen például a variable weight, azaz a merülés váltott súllyal, ahol a búvár egy „szán” segítségével merül, amelynek súlya a búvár testsúlyának harmada, majd saját erejéből emelkedik a felszínre. Míg a no-limit merülést ugyanez a szán, a felemelkedést pedig egy levegővel töltött ballon segíti. Ez a szám ad lehetőséget a legnagyobb mélység bejárására: az osztrák Herbert Nitsch 2007-ben 214 méterre ért le – ennél nagyobb mélységben egyetlen levegővétellel senki más nem járt a víz alatt.

Mi történik a testünkkel 100 méteres mélységben?

Az oktató szerint a szabadtüdős merülésekhez nem is kellenek kivételes képességek, egy látványos szint eléréséhez elég egy alapvető elméleti és technikai tudás és stabil erőnlét. Tapasztalatai szerint egy átlagos fizikumú ember megfelelő felkészítéssel, egy három-négy napos tanfolyam alatt akár 20 méteres mélységig is eljuthat szabadmerülésben. Ennél nagyobb mélységet viszont nem is nagyon engednek a kezdőknek. „A 20 és 25 méter közötti különbség nem tűnik soknak, pedig nagyon más terhelést jelent a szervezetnek. Egy méter pluszban lefelé, az visszafelé már kettő, ötnél pedig tíz. Ezért nagyon óvatosan kell emelni a távokat.”

Rendszeres és szakszerű tréningekkel viszont 100-130, de akár 200 méteres mélységet is kibír az emberi szervezet, és jól alkalmazkodik a víz alatti viszonyokhoz.

Ez pedig az ősemlős- vagy búvárreflexnek nevezett jelenségnek köszönhető.

Az emberi testben ilyenkor lezajló folyamatok ugyanis nagyon hasonlók egy fókánál is, illetve minden tüdővel merülő emlősnél. Engyel Ákos azt mondja, még egy átlagos orvos sincs feltétlenül tisztában a szabadtüdős mélymerülések emberi fiziológiájával, a tudományt viszont egyre jobban foglalkoztatja ez a terület, ezért több kutatás is zajlik a témában.

A búvár szakember résztelesen elmagyarázza, mi történik az emberi testtel a víz alatt: „A felszíni légköri nyomás 1 bar, ami megegyezik a víztömeg első tíz méterén tapasztalható nyomással, majd ez lefelé haladva folyamatosan növekedni kezd, mégpedig tízméterenként 1 barral. Tehát tíz méteren 2, húsz méteren 3, hatvanon 7 bar lesz a nyomás. Ehhez alkalmazkodnia kell a szervezetnek, amit tökéletesen meg is tesz. Merülés közben az egyik legfontosabb fiziológiai változás, hogy a tüdő a mélyebb szintek felé haladva elkezd összepréselődni. Viszonyításképpen ezt úgy kell elképzelni, hogy egy átlagember tüdőtérfogata kb. 6 liter, de 100 méter környékére már két narancs nagyságúra zsugorodik össze. A szervezet pedig ezt remekül kompenzálja” – magyarázza Engyel Ákos.

A levegőhiányos közegben a testünk fiziológiai változásai mindvégig azt szolgálják, hogy a szervezet minél hosszabb ideig fenn tudja tartani a szerveink oxigénellátottságát. Ahogyan nyomás hatására összeszűkülnek az erek, a szervezet az oxigénfelhasználás szempontjából gazdaságosabb üzemmódra kapcsol, és a végtagokból igyekszik visszairányítani az oxigénben gazdag vér nagy részét a legfontosabb szervekbe: a szívbe, a tüdőbe és az agyba. A visszaáramló vér abban is szerepet játszik, hogy a tüdő hajszálereiben megnövelje a nyomást annak érdekében, hogy az ott található szövetek se sérüljenek a préselő erők hatására. Ezenkívül a lép is extra működésre kapcsol, és egyre több vörösvérsejtet kezd kipréselni magából, ami szintén az oxigénszállító képességet növeli.

Egyenlítés szabadeséssel

A merülésekhez elengedhetetlen egy viszonylag egyszerűnek tűnő, mégis nagy precizitást igénylő technika, az egyenlítés is, amely nem teljesen azonos a repülőgép utasainak orrbefogós-nagyot fújós rutinjával. A búvár a hallóüregébe speciális módon préseli be a levegőt, hogy a külső nyomás ne szakítsa be a dobhártyáját. A beszakadt dobhártya nemcsak fájdalmas, de a fül hallójáratába beáramló víz megzavarhatja az egyensúlyközpontot is, ami orientációs zavart is okozhat. Márpedig ha a vertikális és horizontális irányokat nem tudja megkülönböztetni, az a mélyben eléggé problémás lehet.

A víz felhajtóereje nagyjából 15 méterig a legnagyobb, majd ez folyamatosan csökkenni kezd, a 30 métert elérve pedig elérkezik egy úgynevezett átesési pont, ahol ez megszűnik. Onnan a test zuhanni kezd, ami a tökéletes szabadesés állapotának felel meg. Beszámolók szerint ez a mélymerülés egyik legkellemesebb része.

„Olyan érzés, mintha repülnék. Egészen egyedülálló az a csend. Mintha a Föld legutolsó csendes pontján lennék”

– mondja a netflixes filmben Alessia Zecchini.

Ezután viszont jön a feketeleves: amíg a búvár nem éri el újra a 30 métert, olyan fizikai hatást érzékel, mintha plusz súlyok húznák a lábát, vagy árral szemben úszna.

Mentális megterhelés

A mélymerüléseknél rengeteg múlik a mentális felkészültségen. „A vízben 50-60 méter után már teljes a sötétség, és ott már biztosító búvárok sincsenek: egyedül vagy a sötét és adott esetben nagyon hideg vízben. Mindez pszichésen eléggé megterhelő” – magyarázza Engyel Ákos. Azt mondja, a mentális állóképesség erősítésére nincsenek egységes módszerek: valaki jógázik, más meditál, és megint más vizualizációs technikákat alkalmaz.

„A merülés előtt és közben tudni kell szinte teljesen kizárni a külvilágot, a negatív gondolatokat, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe, mondjuk, a csekkbefizetés. Minden zavaró gondolat nagyban ronthatja a koncentrációt.”

A profik esetében pánik legfeljebb csak akkor alakul ki, ha úgy érzik, ténylegesen életveszélyben vannak, minden más esetben képesek fölmérni a helyzetet, és olyan döntéseket hozni, amelyek után biztonságosan a felszínre emelkedhetnek. De ez nem minden esetben sikerül. A versenyen ugyanis mindenki bizonyítani szeretne, és gyakran ilyenkor történnek a balesetek.

Extrém sport, tehát veszélyes

A legmélyebb lélegzet a nyitójelenetében rögtön egy drámai eszméletvesztéssel indít: amint a felszínre ér a mélyből, Alessia Zecchini szeme a semmibe réved, láthatóan nincs magánál. Az eszméletvesztés viszonylag gyakori ebben a sportágban, ilyenkor az agy, hogy az oxigénhiányos állapotban védje magát, egyszerűen lekapcsol. Nem véletlen, hogy a versenyeken a sikeres merülések hitelesítéséhez a Szabadtüdős Merülés Nemzetközi Szövetség (AIDA) megköveteli, hogy a versenyzők a felszínre érve 15 másodpercen belül levegyék az orrcsipeszüket, kézmozdulatokkal jelezzék, hogy minden rendben van, majd egy hangos „I’m okay” kíséretében kell felmutatniuk a mélység elérését bizonyító címkét.

A Netflix filmjét pedig egy tragikus kimenetelű eset zárja. Alessia Zecchini párja és segítője, az ír Stephen Keenan 2017-ben Zecchini merülését biztosította a dahabi Blue Hole-nál. Becslések szerint a búvártemetőnek is nevezett helyen vesztette a legtöbb búvár az életét, az elmúlt 15 évben körülbelül kétszáz halálesetet jegyeztek fel.

Keenan Alessia Zecchini mentése közben halt meg, hivatalosan ő az első biztonsági búvár, aki a feladata ellátása közben halt meg.

A magyar oktató úgy látja, a Netflix-doku alapján egy rendkívül veszélyes sport képe alakulhat ki a nézőben, holott professzionális körülmények között a kockázat viszonylag jól csökkenthető. „Az elmúlt húsz évben valóban történt több szabadtüdős haláleset, de fontos kiemelni, hogy ezek – néhány kivétellel – nem versenykörülmények között történtek. A versenyek szigorú biztosítási feltételekkel, biztosítóbúvárok jelenlétében zajlanak: ők azok, akik ha bármilyen gond adódik, a felszínre segítik a versenyzőket. A végzetes eseteket legtöbbször a felelőtlen döntések és hibák sorozata okozza.”

A szabadtüdős búvárkodás nagyasszonya, Natalja Molcsanova volt az első nő, aki 100 méter mélyre merült, és életében nagyjából 40 rekordot tartott. Ő 2015-ben, 53 éves korában tűnt el Ibiza közelében. Holttestét soha nem találták meg, és csak találgatják, hogy mélyáramlat sodorta el, vagy egyszerűen elájult. Biztosítóbúvár nem volt vele.

Magyarok a világ mély vizeiben

A szabadmerülők Magyarországon viszonylag szűk közösséget alkotnak, Engyel Ákos szerint nagyjából néhány tucatnyian foglalkozhatnak komolyabb hobbiként ezzel a sporttal. Itthon tenger és megfelelő mélységű medence hiányában az apnea uszodai ágait művelhetjük, vagy végezhetünk ott edzéseket. A mélymerülések valódi gyakorlása viszont nem nagyon oldható meg mély víz nélkül, ezt nyílt vízen legközelebb Horvátország vagy Olaszország erre kijelölt helyein tehetjük meg. Olaszországban emellett egy speciális mesterséges medence is várja a mélymerülőket: az Y-40 elnevezésű medence 42 méter mély, ami annyira ritka, hogy csak néhány hasonló akad belőle a világon. Engyel Ákosék is tartanak itt edzéseket és tanfolyamokat.

Luc Besson A nagy kékség című, nyolcvanas évekbeli kultuszfilmje nemcsak egy egész generáció elvágyódását jelenítette meg, de jelentős lendületet adott a szabadtüdős búvárkodásnak is. Nem lennénk meglepve, ha hasonló történne A legmélyebb lélegzet után is, ezért izgalmas lesz figyelni, hogy egy magyar világsiker és egy látványos dokumentumfilm elég lesz-e ahhoz, hogy a magyarok vegyenek egy mély levegőt, és nagyobb számban meginduljanak a szabadtüdős kurzusok felé.