Kétmilliós fizetés, milánói bemutatók – Mit ért el Orbán Ráhel barátnője a magyar divat élén?

Bata-Jakab Zsófiát, Orbán Ráhel barátnőjét, egykori évfolyamtársát május végén nevezték ki a Magyar Turisztikai Ügynökség egyik vezérigazgató-helyettesévé, számolt be róla a Telex is. A 30 éves szakember megtartja másik pozícióját is, azaz ő marad a Magyar Design és Divat Ügynökség (MDDÜ) vezetője is. Utánajártunk, mit lehet tudni Bata-Jakabról, mivel foglalkozik és mit ért el eddig irányítása alatt a divatügynökség.

Bata-Jakab Zsófia LinkedIn-profilja szerint 2014-ben diplomázott a Budapesti Corvinus Egyetem marketing szakán, előtte egy évet töltött a Mannheimi Egyetemen, ahol szintén marketinget tanult. Szakmai tapasztalatait Zoób Kati mellett szerezte, akinek egy bécsi szalonjában üzletmenedzserként, majd itthon brandmenedzserként dolgozott. Többek között ő felelt a divatmárka marketingstratégiájáért, részt vett az éves költségvetési terv elkészítésében, felügyelte a gyártási és értékesítési folyamatokat, valamint koordinálta a kampányok és kiadványok fotózásait. Ezután az egykori Erzsébet téri Terminal étterem és bár sales- és event menedzsereként folytatta karrierjét, majd pedig az Inditex nevű spanyol ruházati nagyvállalatnál dolgozott osztályvezetőként. Huszonöt éves volt, amikor az Orbán Ráhel-közeliként számontartott céghez, a Magyar Turisztikai Ügynökséghez (MTÜ) került, ahol felkérték a hazai divatipari stratégia megalkotására. Ezután nevezték ki a Magyar Divat és Design Ügynökség vezérigazgatójának, amely szintén az MTÜ szárnyai alatt működik.

„Azt gondolom, hogy régiós szinten mi fogjuk betölteni azt a meghatározó szerepkört, amit tőlünk nyugatabbra Párizs jelent. Jó a földrajzi elhelyezkedésünk, gyönyörű a városunk, az emberek szeretnek ide jönni. Már megrendeztünk jó pár Budapest Central European Fashion Weeket, és láttuk a reakciókat. Olyan szereplőkké tudunk válni, ahol van oktatás, gyártás, ahol vannak piaci szereplők, és kereskedelmi is. Ezen feltételek együttállása tud egy olyan ökoszisztémát kialakítani, ami be tudja szívni a környező országok szakmabeli képviselőit. Ha olyan programokat szervezünk, ahova sok feltörekvő, fiatalabb márka el tud jönni, akkor a nemzetközi szakembereknek elég lesz Budapesten körülnézni. Az a vízióm, hogy ilyen típusú centrummá váljunk” – mondta Bata-Jakab másfél évvel ezelőtt egy Femina-interjúban, amelyben Szily Nórával beszélgetett a divatipar alakulásáról, a vásárlási szokások változásáról és a női szerepekről.

Bata-Jakab egyébként szívesen nyilatkozik, gyakran szerepel magazinokban, és bár azt sokan kiemelik, hogy közvetlenül nincs kapcsolatuk vele, a legtöbben pozitívan nyilatkoznak róla. „Egy helyes, barátságos csaj, aki próbálja komolyan venni a feladatot. Nagyon sokat tud róla beszélni, de nem igazán újszerűek a gondolatai a szektorról. Ő maga viszont semmiképpen nem egy kellemetlen jelenség, mint sokan a most berobbant csoda-neresek közül” – fogalmazott lapunknak egy újságíró.

Az állami divatügynökség

A Magyar Divat és Design Ügynökséget 2018-ban alapította az állam azzal a céllal, hogy megszervezze a magyar dizájn- és divatéletet, közvetítsen tervezők és iparági szereplők között, mentorálja a helyi tervezőket, és megalkossa a magyar divatstratégiát, amit tavaly el is fogadott a kormány.

Az ügynökség tevékenysége azonban rögtön botrányokkal – és túlzásokkal – indult. Az MDDÜ a kezdéskor egy Istenhegyi úti villából kialakított irodaházat és egymilliárd forintot kapott, az állami támogatásuk összege 2020-ban pedig már elérte a 2,3 milliárd forintot. A HVG közérdekűadat-igényléssel kikérte az ügynökség szerződéseit. Ez alapján kiderült az is, hogy az irodaház bérleti díja havi 2,5 millió forintba, az üzemeltetés pedig további havi 624 ezer forintba kerül, ezzel együtt kiderült Bata-Jakab akkori, közel 2 millió forintos fizetése is.

Az MDDÜ saját beszámolója alapján 2019-ben 26 hazai és nemzetközi rendezvényt szervezett vagy koordinált, és 83 divatmárka vett részt valamilyen hozzá köthető eseményen, a következő évben pedig már közel 200 iparági szereplő együttműködéséről beszéltek. És miközben kiemelt ágazattá nyilvánították a kreatívipart, a járványhelyzet miatt egy 15 milliárd forintos pályázati forrást tettek elérhetővé a hazai divat- és dizájnipari vállalkozásoknak.

A divatügynökség egyik fő küldetésének tekinti a magyar tervezők ismertségének növelését itthon és külföldön, amelyre különféle programokat kínál. Mentorprogramjain keresztül szakmai támogatást nyújt hazai feltörekvő divattervezőknek és dizájnereknek, akik a Hiventures kockázatitőkealap-kezelőnél is pályázhatnak díjmentes üzletfejlesztési képzésre, majd akár 20 millió forint tőkebefektetést is kaphatnak. A Hiventures a Magyar Fejlesztési Banktól, illetve EU-s pénzekből kapja a forrást kockázati tőkéjéhez, de annak ellenére, hogy állami pénzből gazdálkodik, ahogy a G7 írja, nem teszi közzé éves beszámolóit, vagyis nem lehet tudni, hogy kinek és mennyi pénzt adnak. Annyi biztosnak tűnik, hogy általában többlépcsős a rendszer, és a pályázóknak az üzleti tervek prezentálása mellett részt kell venniük az MDDÜ által szervezett mentorprogramon, illetve különböző szakmai továbbképzéseiken.

Az MDDÜ a magyar divatmárkák külföldi promotálása érdekében egy ernyőmárkát is létrehozott, így különböző hazai divattervezők Budapest Select márkanév alatt jelenhettek meg többek között a milánói divathéten is. A Budapest Select boltként és webshopként is működik, utóbbiban jelenleg több mint 70 márka terméke vásárolható meg. Nyilvános információt egyébként arról nem találtunk, hogy pontosan milyen kritériumok alapján dől el, mely márkák vehetnek részt külföldi rendezvényeken, de a hazai divatipar legfontosabb szereplői, az ABODI, az Elysian, a Kata Szegedi és a THEFOUR mind szoktak szerepelni. Emellett az MDDÜ szervezi a Budapest Fashion & Tech Summit divatipari konferenciát is, ahol ágazati szakemberek tartanak előadásokat. A folyamatos emberhiánnyal küszködő divatipar nélkülözhetetlen szakembereinek pótlására (varrónők, szabók, modellezők) szakképzésfejlesztési programot indítottak, és létezik gyártásfejlesztési stratégiájuk is.

„Úgy rántották ki alólunk a rendezvényt, hogy rossz volt nézni”

Az ügynökség első számú eseménye pedig az a Budapest Central European Fashion Week (BCEFW), amelyen saját megfogalmazásuk szerint „a legtehetségesebb hazai – köztük pályakezdő – és régiós tervezők” mutatják be friss kollekciójukat. A kezdetekkor szintén megbotránkoztatta a szakmát, hogy a korábban a Mercedes-Benz Fashion Week (előtte Toni&Guy Fashion Week) Central Europe néven futó divatipari rendezvény teljes rendezőgárdáját lecserélték.

„Úgy rántották ki alólunk a rendezvényt, hogy rossz volt nézni – mondja a Telexnek egy, a divathét beindításában főszerepet játszó szakember, akit a mai napig nagy tisztelet övez a szakmában, annak ellenére, hogy elhagyta a szektort. – Ha mi nem kezdünk el annak idején a magyar divattal foglalkozni, akkor a kutyának nem jut eszébe ehhez nyúlni. A bemutatónk piaci alapon működött, az egész divatipar felélénkülése ennek köszönhető. A saját pénzemet és rengeteg energiát tettem bele – aztán az államnak megtetszett, ezért elvették tőlem, és kész.”

Az állam és a piaci alapon működő vállalkozás csatája ismert a szakmában, a legtöbb piaci szereplő aktívan követte az eseményeket. Sokáig éppen emiatt nem voltak hajlandók az MDDÜ-vel együtt dolgozni. „Anno mindenki azt gondolta, hogy egy ideig csinálják, aztán megunják és újra szakmai alapokon működnek majd a dolgok, de nem így lett, és végül szinte mindenki beadta a derekát.

A divatszakma, ami tele van liberális gondolkodóval és nem egy tervező meleg, nyilván nem szívesen működik együtt a kormánnyal, amely az elveikkel ellentétes értékrendet képvisel. Mégis mindenkitől azt hallom, hogy alapvetően jó az, amit a divatügynökségnél csinálnak. De ki merne mást mondani?

– mondja a szakember. – Ez egy igazi sakk-matt helyzet. Hiszen tényleg vannak értékelhető eredményeik, és sokszor a jó szándék is látszik a működésükben, másrészt viszont a munkatársaik nagy részét nem szakmai alapon választották ki olyan emberek közül, akik korábban nem a divat területén dolgoztak, most pedig egy hatalmas büdzséből gazdálkodhatnak. Jelenleg ugyanis sokkal több támogatásból működik a hazai divatszakma, mint valaha. De kérdés, hogy hatékonyan és korszerűen teszik-e” – fogalmaz a szakember. Szerinte ha a divatipar piaci alapon működne, akkor nem forogna benne ennyi pénz. „Egyébként is vannak jó példák arra, hogy az állam beszáll a divatszektorba, például Belgiumban. Hiszen a divatnak erős a turisztikai és imázsépítő jellege, és senki nem kétli, hogy a Nanushka viszi az ország jó hírét. De ezek az összegek akkor is vadul hangzanak – egy ekkora büdzséből az egész iparágat lehetne nagyon komolyan megsegíteni.”

A szakember szerint az nem kérdés, miért éri meg a kormányzathoz köthető figuráknak a divatiparral foglalkozni. „Amellett, hogy Orbán Ráhel ezt tanulta és a divatnak magas a »menőségfaktora«, most is követik a kreatív szektorban már jól bevált módszert: átvilágítják a piacot, felkutatják a tehetséges fiatalokat, kiviszik őket külföldre, megnézik, közülük kik működnek jól a nemzetközi piacon, megdobják őket állam pénzekkel, végül beléjük fektetik a magánvagyonukat.”

„Adnak lehetőséget, és mi élni tudunk vele”

Az elmúlt négy évben a magyar tervezők számára tehát az ügynökség gyakorlatilag megkerülhetetlenné vált, már csak az egyetlen komolyan vehető hazai divatbemutató szervezőiként is. A politikai háttér miatt kezdetben többen is próbálták ugyan más módon bemutatni a kollekcióikat, a lehetőségek hiánya miatt azonban a tervezők döntő része mára beállt a sorba és különböző formában, de a legtöbb hazai divatmárka együttműködött vagy együttműködik velük.

A hazai divatszcéna szereplőivel beszélgetve egy segítő szándékú, minden márka számára nyitott, néha kissé régimódi gondolkodású, de szakmailag hiteles ügynökség képe bontakozik ki.

Azt sem vonják kétségbe, hogy az MDDÜ erőfeszítéseinek hála a magyar tervezőket valóban kezdik megismerni külföldön. „Amit mi csinálunk, az itthon nem mindenki számára befogadható, de nemzetközi szinten érdekes – mondja egy lapunknak szintén név nélkül nyilatkozó, népszerű magyar divattervező. – A milánói platform segített a vásárlógenerálásban, de néhány külföldi boltba is bekerültünk, ami egy magyar tervező számára óriási lehetőség. Pedig mi csak a mentorprogramban veszünk részt, soha nem volt befektetőnk, és anyagköltségre nem adnak pénzt. Adnak viszont lehetőséget, és mi élni tudunk vele.”

A tervezők nagy része egyetért abban is, hogy a pályázatok elbírálásánál valóban szakmai alapú döntések születnek, és „ma már sokan közülünk hisznek abban, hogy Forintos-Szűcs Anita (az MDDÜ vezérigazgató-helyettese) szakmai tudásával a magyar divatot nemzetközi szintre fogja emelni, ahogy Zsófi is felnőtt ehhez a feladathoz” – mondja a tervező. Egyetlen kritikát fogalmaz csak meg az MDDÜ tevékenységével kapcsolatban. „Nem a működés rovására írható, de nagyon lassúak a folyamatok. Persze a divatipar maga is ilyen: azt a networköt, amit felépítettek, nem egy perc alatt lehet megszerezni, illetve közbeszólt még a Covid is. De tényleg bizakodók vagyunk.”

Van reális esélye annak, hogy Budapest Kelet-Európa Párizsa legyen?

A divatnak hagyományosan négy fővárosa van: Párizs, New York, Milánó és London. Sokáig ezen a négy helyszínen tartották a legjelentősebb bemutatókat, a divatszakemberek (stylistok, újságírók, később az influenszerek) pedig a tavaszi és az őszi szezonban ide-oda cikáztak a négy város között. Az utóbbi években azonban egyre több ország kezdett el nagyobb show-kat rendezni, és tudott izgalmas tervezőket felmutatni Berlintől Mumbaiig. Persze nemcsak a legnagyobb városokban vannak tehetségek – néha egy-egy tervező megjelenése is elegendő arra, hogy egy újabb térséget fedezzen fel a divatipar.

A grúz Vetements sikere miatt 2017-ban még a Vogue is azt jósolta, hogy jön a divatban a keleti fordulat, és ebben a cikkben már a posztszovjet országoknak is nagy jövőt jósoltak a divatiparban. Vagy legalábbis 2017-re. A Vetements sikere egyébként maradt, a befektetők figyelme pedig valóban érezhető volt a térségben. A posztszovjet esztétika persze már jóval 2017 előtt izgatta a külföldi tervezők fantáziáját, ráadásul a térség könnyűipara, a szakemberek tudása és az olcsó munkaerő miatt számos külföldi luxusmárka a térségben készíttette el darabjait.

Magyarországon, az ország legszegényebb részein ma is számos varroda működik. Itt készültek és készülnek a Max Mara, a Gucci, a Stella McCartney vagy az YSL egyes ruhái, általában minimálbérért.

Innen persze messze van Párizs, főleg, hogy a lengyelek nagyobb figyelmet fordítottak a könnyűiparukra – nagyobb ország, nagyobb vásárlóerő. A cseheknél a divatra pedig inkább tekintenek a kultúra részeként, mint, mondjuk, Magyarországon.

De tény, hogy egy magyar márkának már sikerült nemzetközi sikereket elérnie. A Nanushka (amely nem az MDDÜ által kap támogatást) külföldi megítélése nem kérdéses: nincs olyan nemzetközi szereplő, aki ne hallott volna róla, a legnagyobb nemzetközi magazinok használják a kollekciójukat, a netaporter luxusportálon kaphatók a darabjaik.

Budapest tehát esélyes lehet a Kelet-Európa Párizsa címre, de több vetélytárssal kell megküzdenie. Esély azért is van, mert a divatipar óriási átalakuláson megy keresztül, már a Covid előtt is láthatók voltak a válság (fenntarthatóság, új ötletek hiánya stb.) jelei, de a koronavírus végképp betett a divatiparnak. Persze épp ez az átalakulás teremthet új nyerteseket.

Cikkünk készítésekor megkerestük az MDDÜ képviselőjét és Bata-Jakab Zsófiát is, de nem kívántak nekünk nyilatkozni.