Tabu a női mell, és még csak nem is a nők döntenek a megmutatásáról

Néhány héttel ezelőtt az Egyesült Királyságban betiltották az Adidas reklámját, ami meztelen női melleket ábrázolt, a brit reklámhatóság szerint a képek tárgyiasították a nőket, a cég viszont azt állítja, hogy éppen a női mell különböző formáinak és méreteinek ünneplésére, a sokszínűség illusztrálására szánták a kampányt. Egy-egy ilyen hír, vagy mondjuk egy művész vagy világsztár megnyilvánulása kapcsán újra középpontba kerül a kérdés, hogy miért kezeli ugyanolyan prűden a mai nyugati kultúra a női mellet, különösen a mellbimbót, mint mondjuk a háromezer évvel ezelőtti ókori társadalom.

Mikor vált tabuvá a női mell?

Kb. 3000 évvel ezelőtt. A minószi kultúra műalkotásain a nőket még fedetlen keblekkel ábrázolták hétköznapi tevékenységek közben, ami azt sugallja, hogy a félmeztelen nők látványa mindennapos lehetett, de vannak történészek, akik szerint az ókorban élő nők csak vallási szertartások alatt mutatkoztak félmeztelenül. A Földközi-tenger másik oldalán, az ókori Egyiptomban a nők a tervező szeszélyétől függően takarták el vagy éppen mutatták meg a melleiket például egy-egy sportrendezvény alkalmával.

A következő századokban azonban a női mell szigorúan privát testrésszé vált: az ókori athéni nők többrétegű, omlós anyagú, a mellnek még a formáját is elrejtő ruhákban jártak, a spártai nők is jellemzően a combjaikat mutatták meg, a melleiket mindig elfedték. Több szobor is arról árulkodik, hogy a görög istennők ábrázolásánál is megjelent a szemérmesség, ha mellekről volt szó, elég csak a Vénusz-ábrázolásokra gondolni, amelyek azt sugallják, hogy az ókoriak is úgy érezték, jobb a melleket eltakarni. Hogy pontosan mi volt ennek a hátterében, azt máig sem tudni, de történészek szerint nagy valószínűséggel azzal lehetett összefüggésben, hogy megváltozott a nők társadalmi szerepe. Az ókori Görögországban egyre inkább patriarchálissá vált a társadalom: a nők visszaszorultak az otthonaikba, leginkább az apjuk vagy a férjeik uralma alatt éltek, ritkán mutatkoztak nyilvánosan, a melleiket pedig – mint a női termékenység szimbólumait – még saját maguknál is jobban el kellett rejteniük. És a bibliai, ókori görög és római hagyományoknak megfelelően ez így is maradt több mint ezer éven át.

Tabuból szexszimbólum

Persze hogy először a francia arisztokraták kezdték el döntögetni a tabut az 1300-as években azzal, hogy a nők olyan, szűkebb ruhákban kezdtek járni, amik megmutatták a női mellek formáit. Agnès Soler, VII. Károly francia király szeretője például az 1400-as évek végén azzal sokkolta az udvart, hogy egyik mellét teljesen szabadon hagyva jelent meg egy festményen. A következő században Velence és Anglia legprovokatívabb női félmeztelenül sétálgattak az utcákon. Egyes utalások szerint az is előfordult, hogy maga I. Erzsébet is hordott olyan ruhákat, amikből majd kibuggyant a melle, pedig ez elég nagy bátorságra vall.

A mellek felszabadulása viszont csak átmeneti jelenség volt, az 1600-as évektől az európai társadalmakban általánosan tilos volt meztelen mellekkel megjelenni vagy azokat mutogatni.

A mellhez kapcsolódó kettős mérce egészen a századfordulóig szinte fel sem merült, ugyanis a férfiak és a nők nagy egyetértésben és viszonylagos egyenjogúságban, testüket hasonló mennyiségű textillel elfedve strandoltak és fürdőztek Amerikától Spanyolországig szerte a nyugati országokban. Aztán a 30-as években egyszer csak minden megváltozott, amikor beköszöntött egy új fürdőruhadivat. Ekkor ugyanis a férfiak egyszer csak félmeztelenre vetkőztek, és egy szál fürdőgatyára váltották a korábbi textilt. Az 1938-as Life magazin így számolt be az új divatról:

„Atlantic Cityben még mindig tilos toplessben fürödni, egyedül idén engedélyezték a férfiaknak, hogy szellőztessék a hátukat és a mellkasukat az ultrademokratikus Long Island Long Beachén.”

A divat aztán a következő tíz évben végigsöpört egész Amerikán és persze átgyűrűzött Európába is, így a II. világháború idején készült fotókon félmeztelenül mosolygó férfiakat, combig érő fürdőruhás nőket, félmeztelen kisfiúkat és combig érő fürdőruhás kislányokat láthatunk.

A nőknek ezután egy fél évszázadot kellett várniuk arra, hogy hasonló jogokhoz jussanak, mint a férfiak: New York állam 1992-ben legalizálta a női félmeztelenséget, miután a New York-i Fellebviteli Bíróság Ramona Santorelli és Mary Lou Schloss ügyében igazat adott a két nőnek, akik korábban fedetlen mellekkel jelentek meg a Rochester parkban. Ma az Egyesült Államok 36 szövetségi államában a nők is szabadon levehetik a felsőiket, és csak három állam – Utah, Tennessee, és Indiana – tiltja egyértelműen a női mellbimbó megmutatását.

A nudistastrandokon kívül a ruha nélkül megmutatott női mellbimbó viszont még mindig szeméremsértőnek számít szerte Amerikában és Európában is. Ez látszik a közösségi médiában is, és nem látszik utalás arra, hogy bármi változás készülődne akár a Facebook, akár az Instagram, akár a LinkedIn policyjében.

Magyarországon jelenleg nincs érvényben olyan törvény, amely egyértelműen tiltaná, hogy egy nő meztelen felsőtesttel jelenjen meg egy parkban. A 2012-es szabálysértési törvény 192. paragrafusa rendelkezik arról, hogy ha valaki közterületen, nyilvános helyen vagy tömegközlekedési eszközön a közerkölcsbe ütköző magatartást tanúsít, szabálysértést követ el, amiért helyszíni bírságot kaphat. Hogy mi a közerkölcs, azt nem határozza meg pontosan a jogszabály.

Mellbimbócenzúra az Instagramon és a Facebookon

A női mellbimbót övező tabut a média, azon belül a közösségi média is még inkább életben tartja. Pedig döntögetné a tabut Madonnától Penélope Cruzig sok befolyásos művész és sztár, sokan évek óta nyomasztják a Facebookot és az Instagramot amiatt, hogy kezeljék egyenlően a női és a férfi mellbimbót, de a próbálkozásaik egyelőre süket fülekre találtak a Szilícium-völgyben.

Az Instagram és a Facebook felhasználói irányelvei szerint tilos meztelen női mellbimbót megmutató fotót vagy képet posztolni, ez alól a festmények és szobrok képeznek kivételt, illetve hosszas nyomásgyakorlás után most már nem tiltják le a szoptatás, a szülés és a szülés utáni pillanatok kontextusában közzétett fotókat, és az egészségügyi témájú (például emlőeltávolító vagy nemi átalakító műtét utáni, valamint mellrákkal kapcsolatos tudatosságnövelést szolgáló képek) és a tiltakozás céljával készült fényképeket sem.

A csak önmagában és teljes egészében megmutatott női mell posztolása viszont tilos. Karina Newton, az Instagram közösségi irányelveiért felelős igazgatója a mellbimbó tiltásával kapcsolatos kritikákra korábban azt válaszolta:

Az Instagram nem próbálja meg erőltetni a saját értékítéletét azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell láttatni a mellbimbót a társadalomban. Irányelveinkben igyekszünk tükrözni a világ különböző kultúráinak és országainak széles és változatos skáláját megmutató érzékenységet.

Az Instagram azzal támasztja alá a mellbimbó cenzúráját, hogy amikor az egy élő ember testrészeként jelenik meg egy fotón, akkor személyiségi jogi aggályok merülnek fel. Ilyen például az, hogy nem lehet tudni, hogy a fotón szereplő személy hozzájárult-e a testrész megmutatásához. Leegyszerűsítve tehát az Instagram így szeretne egy jól látható, racionális vonalat húzni a fotográfia és a kortárs képzőművészet többi formája közé, és ezért van az, hogy egy Aphrodité-márványszoborról készült fotó tehát nem jelent különösebb gondot a cégnek. A beleegyezés kérése jelenleg nem opció, pedig lehetne, sőt annak kellene lennie.

Egyértelműen tiltja a női mellbimbó megmutatását a TikTok is, közösségi irányelveikben azt kérik felhasználóiktól, hogy ne posztoljanak nemi szerveket, feneket, szeméremtestet vagy női mellbimbót ábrázoló tartalmat.

Tudatában vagyunk annak, hogy egyes tartalmak bizonyos régiókban sértőek vagy kulturálisan nem helyénvalóak lehetnek, vagy nem minden korosztály számára megfelelőek

– indokolja a szabályozást a TikTok.

Macska-egér játék

A bimbócenzúra ledöntésére jött létre közel tíz évvel ezelőtt az egyik legerősebb kampány, a Free the nipple, amit Lina Esco amerikai színész-rendező, aktivista indított el azzal a dokumentumfilmjével, amiben meztelen felsőtesttel futott New York utcáin. Esco kampánya aztán az Instagramon is megjelent, követőtábora mára 315 ezresre duzzadt, és folyamatosan feszegeti a platform határait. Persze ez valójában egy macska-egér játék, amiben a macskának a mesterséges intelligencia mellett 15 ezer dolgozója van világszerte, hogy vizsgálja és azonnal le is tiltsa a meg nem engedett testrészt, legtöbbször a mellbimbót.

A Free the nipple feminista aktivistái nem kisebb céllal hozták létre mozgalmukat, mint hogy változtassanak a női mellek kulturális megítélésén, valamint hogy megszüntessék azt a szexista kettős mércét, amivel a férfi és női mellek nyilvános ábrázolását szabályozzák.

Azt szeretnék, hogy a társadalom többé ne tekintsen pusztán szexuális objektumokként a női mellekre,

és mellette hangosan felszólalnak a közösségi média szexista cenzúrája ellen is.

Miért nem tilos a férfi mellbimbó mutogatása?

Hermann Veronika, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének oktatója a női mell tabusításával kapcsolatban elsődlegesen azt emeli ki, hogy hagyományosan a női test mindig sokkal inkább politikus volt, mint a férfi test. Szerinte ennek kulturális és társadalmi előzményei vannak, nyomai jól láthatóak a nyugati művészettörténetben, például az ikonográfiában is. A nyugati társadalom egy patriarchális, férfiközpontú társadalom, amelyben évszázadokon keresztül a férfiak határozták meg a közbeszédet és a köztereket is, a nők pedig a 20. század elejéig a privát terekbe szorultak, sokszor kényszerből, feladatuk elsősorban a családhoz, a gyerekszüléshez, majd a neveléshez kapcsolódott.

A kutató szerint ezeket a nézeteket ma is megtaláljuk, főleg konzervatív politikai formációk portfóliójában, ezek szerint a nő mégiscsak a családi tűzhely őrzője, és alkalmatlanabb közfeladatokra és karrierépítésre, mint egy férfi. Tehát társadalomtörténeti okai is vannak, hogy miért politikusabb a női test, mint a férfi. A különböző testszabályozások esetében is azt látjuk, hogy a nők testét mindig sokkal több tiltás vette körül és veszi körül a mai napig. „Az Egyesült Államokban most zajló abortuszvita kapcsán például látszik, hogy a női test törvényi szabályozása hatalmi kérdés, és a társadalmi elnyomásnak egyfajta eszköze” – mondja a médiakutató.

Hermann Veronika szerint a tabusítás két oldalról történik: ahogyan az ikonográfiában is megjelenik:

a nőket vagy anyaként, Madonnaként ábrázolják, vagy a szajha, a Mária Magdolna típusban láthatóak.

Mivel a női test az anyaság és a szexuális vágytárgy oldaláról is megközelíthető, ez az a két pólus, ami a női testet politizálja és szexualizálja egyszerre. Ennek egyik nagyon evidens vizuális és testi, taktilis szimbóluma a női mell, ami egyszerre tud erotikus testrészként működni, másrészről viszont az anyasághoz, a gyermek táplálásához kapcsolódóan ezt a másik sztereotípiát is előhívja. A férfi test ehhez képest neutrális: nem kötik olyan szabályok, nincs annyira átszexualizálva és nincs átpolitizálva.

A női test megmutatása és eltakarása azonban politikai és gazdasági érdekek mentén alakul

– mondta a kutató.

Hermann Veronika nem lát esélyt arra, hogy a női mellel és mellbimbóval kapcsolatos irányelvek a közeljövőben megváltozzanak. A közösségi média meztelenséghez való viszonyában két oldalt láthatunk. Az egyik szerint a női mellet nem lehet megmutatni, a férfit viszont igen, mellbimbóval együtt. „Bizonyos értelemben ez egy kirekesztő gesztus, ami újraírja a régóta létező társadalmi tabut” – mondja a kutató. A másik oldalon viszont a közösségi médiában több példát is láthatunk arra – a bosszúpornótól kezdve a kukkolásig – amikor olyan képeket tettek ki emberekről, amikbe ők nem egyeztek bele. „Nehéz igazságot tenni ebben az ügyben, mert mind a két iskola tud meggyőző példákat hozni a saját igazára” – mondta Hermann Veronika.

Jó lenne-e a nőknek, ha ők is félmeztelenül flangálnának egy parkban, mint a férfiak?

A kutató erre kevés esélyt lát. „Ha azt feltételezzük, hogy egy nő fel tudja mérni azt, hogy mit szeretne a testéből láttatni, ennek nincs akadálya elviekben. Ahogy annak sem, hogy félmeztelenül napozzon egy közparkban, de tegyük hozzá, hogy ehhez egy sokkal nyitottabb társadalomra lenne szükség, még akkor is, ha felméri azt a kockázatot, hogy kiteszi magát a tárgyiasító tekinteteknek” – mondta. A kutató szerint a női mell körül kialakult tabu emlékeztet a nemi erőszak kapcsán kialakult áldozathibáztató diskurzusa.

„Addig, amíg az áldozathibáztatás még hatósági szinten is létezik Magyarországon, teljesen felesleges arra gondolni, hogy egy felszabadító mozgalom a kívánt hatást érné el, és nem fordulna a visszájára. Ez igaz a közösségi médiára is, amelyről most már egyre inkább azt látják a kutatók, hogy sokkal több kárt tesz akár társadalmi, akár politikai értelemben, akár az egyén önértékelésében, a szabadidő eltöltésének módjaiban, mint amennyi hasznot hoz” – mondta Hermann Veronika, aki emlékeztetett arra, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány volt az a fontos mérföldkő, ahol világossá vált, hogy a közösségi média sokkal inkább alkalmas károkozásra, mint azt korábban gondoltuk.

Akkor derült ki ugyanis, hogy a főleg Donald Trump stábja által terjesztett, nem ritkán Oroszországhoz is köthető trollhadseregek és irányított dezinformációs kampány adott esetben sokkal több embert képes elérni, mint a tényszerű újságírás korábban normatívnak számító, hagyományosabb formái

– mondta.

Hermann Veronika tehát nem lát esélyt arra, hogy a közeljövőben megváltozzon a női test körül kialakult tabu, és szkeptikus a közösségi oldalakkal és azok irányítóival kapcsolatban. „Azt gondolom, hogy őket egyáltalán nem a társadalmi jobbító szándék vezérli, hanem kizárólag az, hogy jogi értelemben bevédjék magukat, és profitorientáltan gondolkodnak. Így míg egy női test megjelenését korlátozzák, addig az orosz dezinformációs propagandát hagyják szabadon áramolni. Ugyanakkor találhatunk példát arra is, hogy valakinek épp a szabályozás miatt nem került ki a meztelen fotója. Tehát a róka fogta csuka esetéről beszélünk.”