BCG-tanulmányok: már 2024-ben jelezték az Orbán-kormánynak, hogy válság van az egészségügyi alapellátásban

Az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) összevonása, 180 teljes munkaidős álláshelynek megfelelő létszámcsökkentés, a vállalati felelősségbiztosítás megadóztatása – többek között ezek is szerepeltek opcióként a BCG 2024-es, eddig titkosított tanulmányában.

A kormány november 10-én nyilvánosságra hozta azt a hat darab, összesen mintegy 1650 oldalas BCG-tanulmányt, amelyeket a Boston Consulting Group készített a magyar egészségügy átalakításáról 2020 és 2024 között.

Ezek közül a legutóbbi, 2024-es tanulmány az akkori Belügyminisztérium megrendelésére készült. Két része van, az első a „Javaslatok a NEAK és az egészségügyi irányítási rendszer átalakítására” című 169 oldalas tanulmány, a második „Az egészségügyi átalakítás eredményeinek és finanszírozási szerkezetének vizsgálata” című 403 oldalas, úgynevezett záró dokumentum.

A dokumentumok alapján a rendszernek átfogó átalakításon kell átesnie. Rendszerszintű válság van az alapellátásban, a járóbetegellátáshoz való hozzáférés romlik, és így kevesebb az ellátott beteg.

Az államtitkárság túlszabályozottan működött

Az egészségügy egyik legfőbb kihívása, hogy az irányító feladatokat az intézményrendszer csak részben, vagy egyáltalán nem látja el. A probléma, hogy egyes feladatokat nem a megfelelő irányító szervezethez rendeltek ki, és részleges átfedések vannak a funkciók között. Ezért nem egyértelmű, hogy mikor, kinek, mi a felelőssége. Az egészségügyi államtitkárságot úgy jellemezték, mint aminek „túlszabályozott” a működése. A kapacitásai nagy részét a jogszabályok módosítása, előterjesztések, jogi és adminisztratív feladatok foglalják le.

A BCG 2024-ben is javasolta egy dedikált Egészségügyi Minisztérium létrehozását uniós példák alapján. A tanulmány azt is megállapította, hogy a lakosság felé nem volt egységes az ágazatirányítás kommunikációja, és

gyakran volt a kommunikált tartalom politikai töltetű.

Szerintük az intézmények több feladatot azért nem tudtak elvégezni, mert nem volt elég forrásuk, munkaerejük és megfelelő jogosítványuk hozzá. Ez nem is csoda annak tükrében, hogy a magyar egészségügyi kiadások aránya a felmérés idején 40 százalékkal a cseh, és 20 százalékkal a Visegrádi Együttműködés (V4) átlag alatt volt. Egész pontosan Magyarország valós egészségügyi kiadása a GDP 6,5 százaléka volt.

A 2024-es tanulmány alapvetően négy résztvevő feladatkörét vizsgálta meg jobban: a Belügyminisztériumot, az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő), a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNGYK) és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt (NEAK).

A tanulmány megállapította: a Belügyminisztériumnál kapacitás és szaktudás hiányában akadozott az irányítói feladatok ellátása.

A tanulmány kitért arra is, hogy az egészségügyi irányításban a szükségesnél kevesebben dolgoztak. Összehasonlítva: itthon 2597 munkavállaló dolgozott a központi egészségügyi irányításban, míg például Szlovákiában 4510, Csehországban több mint 10 ezer, Angliában több mint 58 ezer.

A tanulmány megoldásokat is javasolt attól függően, hogy van-e többletfinanszírozásra lehetőség. Ha nincs, akkor javaslatuk szerint

az Okfő-t és a NEAK-ot össze kell olvasztani.

Ehhez meg kellett volna szüntetni körülbelül 180 teljes munkaidős vezetői álláshelyet. Így létrejött volna a Nemzeti Egészségbiztosító és Ellátó – Egészségügyi finanszírozásért és állami fenntartású ellátásért együttesen felelős szerv.

Ha van pénz, akkor 18-27 milliárd forintos többlet forrásra lett volna szükség az irányítási modell megerősítésére. De mindkét esetben szükség lett volna a NEAK érdemi megújítására. Ehhez új arculatot, nevet javasoltak, és azt is, hogy a NEAK-ban akkori bruttó 690 ezer forintos fizetés közelítse meg az Okfő-ben elérhető átlagos 890 ezer forintos bért.

A mostani Egészségügyi Minisztérium a kormány oldalán kedden azt írta: a korábbi kormány a NEAK-ot lényegében a kifizetésekre koncentráló finanszírozói szerepében hagyta. „Nem újabb szervezeti ábrák hiányoztak, hanem a betegek érdekét érvényesítő, következetes működés.”

A tanulmány szerzői javaslatot tettek arra is, hogyan teremtse elő a kormány a többlet finanszírozást. Három forrást jelöltek meg.

• Felügyeleti díj bevezetése: ezt azt jelenti, hogy az állam a magánegészségügyi cégekkel és az egyetemi magánellátókkal fizettetné meg a saját ellenőrzésük költségeinek egy részét. Például felmerült a bevételek megadóztatása, éves fix díj befizetése.
• Adó bevezetése a vállalati felelősségbiztosításra: a munkahelyi balesetek és az egészségkárosodások anyagi terheit nem a társadalombiztosítás (az egészségügyi alap), hanem közvetlenül a munkáltatók viselnék, ezt pedig kötelező vállalati felelősségbiztosításhoz vagy külön adóterheléshez kötnék.
• Jövedéki adó növelése: különösen az egészkárosító hatású termékek esetén javasolták ezt bevezetni. Például felmerült a borokra kiterjesztett jövedéki adó, mint ami van már Franciaországban, Spanyolországban, Angliában. Illetve a cukrozott üdítők és hasonló termékek esetén megnövelt, 10 százalék fölötti jövedéki adó, ami például Olaszországban van.

A Tisza-kormány 2026 novemberétől egyébként megemelte a dohánytermékek és egyes szeszes italok jövedéki adóját éppen az egészségügy többletfinanszírozása érdekében.

A tervek között volt egy közös alap- és járóbeteg ellátó létrehozása

A 2020-as BCG tanulmányban – amit a Hvg szerzett meg, és hozott nyilvánosságra – korábban az szerepelt: a kórházakat 35 százalékkal, a járóbetegintézeteket 60 százalékkal kellene csökkenteni 2019 és 2035 között.

A 2024-es tanulmányban azt írták: így létrejönne országosan, szakterületenként egy intézmény, lennének regionális/klinikai központok, amiket a betegek 90 percen belül érhetnének el, itt a speciális ellátásra is fel lennének készülve. A vármegyei kórházakból megyénként egy lenne, a városi kórházakat 30-45 percen belül lehetne elérni, a járóbeteg ellátóközpontokat pedig 15-30 percen belül.

A tervek között volt egy integrált alap- és járóbeteg ellátó létrehozása. Az integrált ellátóközpontokban egyszerre lett volna alapellátás és járóbetegellátás kiegészítő szakmákkal. Így itt a háziorvosok és a szakorvosok egy helyen tudtak volna konzultálni. A tanulmány szerzői hangsúlyozták:

ez egy háziorvosi praxisokat kiegészítő és nem helyettesítő modell lett volna.

Az adatalapú egészségirányítást és a magasabb szintű digitalizációt is fontos célnak jelölték meg. Erre akarták létrehozni a digitális egészségügyi ügynökséget, amit 2025 első negyedévéig kellett volna megvalósítani. A BCG szakemberei egy digitális betegkapu létrehozását is javasolták, aminek feladata a betegek koordinálása lett volna MI-alapú megoldásokkal. Pontosabban a digitális előszűrés és triázs (betegek sürgősségének osztályozása) a mesterséges intelligencia és kérdőív segítségével. Szorgalmazták az online időpontfoglalási rendszer kiépítését alap- és járó-betegellátásra, illetve konzultációs lehetőség bevezetését képzett ápolókkal, szakorvosokkal.

Már akkor is fontos célkitűzés volt a várólisták csökkentése, amivel a Tisza-kormány azóta sokat foglalkozott. Ehhez a tanulmány szerzői szerint szükség van a magánszolgáltatók bevonására. Ezek segítségével a cél, hogy minden várólista hossza 60 nap alá csökkenjen, és a magánszolgáltatókat szelektíven bevonják ebbe.

Korábbi javaslatokról van szó, nem iránymutatásról

Az eddig tárgyalt dokumentumokon kívül tehát még kettő témában, négy tanulmányt tettek most közzé. A Hvg által korábban megszerzett, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által 2020-ban megrendelt Hippokratész projekt elnevezésű anyagot. Ez a tanulmány a betegutak és a kórházi, szakrendelői hálózat átszervezését is részletesen tárgyalja.

A második nagyobb csomag a „Magyarország magánegészségügyi stratégiája” című 45 oldalas dokumentum és az azt bemutató „Magánegészségügy jövőképének formálása” című 100 oldalas diasor volt. A szakmai javaslat az Innovációs és Technológiai Minisztérium megbízásából készült, ezzel még fogunk a Telexen foglalkozni.

Kérdés, hogy mindezeket a Tisza-kormány pontosan mire fogja tudni, és mire akarja használni.

„A tanulmányok között vannak értékes helyzetelemzések és megfontolásra érdemes szakmai gondolatok, de vitatható javaslatok és mára meghaladott feltételezések is. Közben a technológia, a társadalmi körülmények és az egészségügyi rendszerrel szembeni elvárások megváltoztak, így az akkori tervek a mai döntésekhez nem szolgálhatnak programként vagy változtatás nélkül alkalmazható útmutatóként” – írta a minisztérium a kormány oldalán.

A tanulmányok ezért az Egészségügyi Minisztériumnak nem jelentenek iránymutatást. Az anyagok nem kiindulópontjai, háttéranyagai vagy vitaalapjai a kormány Hugonnai Vilma Egészségügyi Programjának; a TISZA és a Kormány egészségpolitikája nem a BCG-tanulmányokra épül. Az anyagokat a minisztérium szerint azért hozták nyilvánosságra, mert a közpénzből készült, közügyeket érintő elemzések megismerése a társadalom joga, és mert ezek az anyagok fontos képet adnak a 2020 és 2024 közötti helyzetről és kormányzati elképzelésekről.

A Tisza-kormány 2026 májusában rendelte el az előző kormányzat által évekig titkosan kezelt BCG-tanulmányok felülvizsgálatát.