Hatórás fegyelmi tárgyaláson mutatta be Fürcht Pál, hogy a miniszterelnök után a titkosszolgálat következett a döntési láncban az aranykonvoj-ügyben

A Legfőbb Ügyészség berkein belül nem zajlott le semmiféle rendszerváltás, az új legfőbb ügyésznek pedig azzal kellene kezdenie a munkáját, hogy utánajárjon az aranykonvoj-ügynek – többek között ez hangzott el azon a csütörtöki sajtótájékoztatón, amelyet Horváth Lóránt ügyvéd tartott, aki a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) korábbi vezetőjét, Fürcht Pált védi. Az ügyvéd Fürcht szerdán tartott fegyelmi tárgyalásáról számolt be, ami elmondása szerint 6 órán keresztül tartott, az elhangzottakról 23 oldalas jegyzőkönyv készült. A tárgyalás középpontjában a Fürcht lemondásához vezető aranykonvoj-ügy volt, ezzel kapcsolatban mondta el Fürcht, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség akkori vezetőjeként mit tapasztalt.

Két hete derült ki, hogy Lajtár István, a legfőbb ügyész jogkörében eljáró legfőbbügyész-helyettes újabb fegyelmi eljárást kezdeményezett Fürcht Pállal szemben, emellett felfüggesztette ügyészi állásából.

A Központi Nyomozó Főügyészséget 2022 és 2026 között főügyészként vezető Fürcht Pál hosszú nyílt levélben reagált Baka András köztársasági elnöknek a parlamentben tett nyilatkozatára. Fürcht levelében rengeteg dolgot állított, például hogy:

• az ukrán pénzszállítók elfogására Orbán Viktor adott utasítást;
• az ügyben a legfőbb ügyészi posztra jelölt Szathmáry Zoltán ügyész testvére is fontos szerepet játszott;
• vele – mármint Fürchttel – szemben azért indíthattak fegyelmi eljárást, mert Szathmáry testvérének szerepét pedzegette;
• és a fegyelmi eljárást azért rendelték a legfőbb ügyész jogkörébe, hogy a büntetést már Szathmáry szabhassa ki rá.

Horváth Lóránt a csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, a Fürcht elleni két eddigi fegyelmi eljárást összevonták, a következő lépésként jövő csütörtökön fogja kérdezni a fegyelmi biztos a volt főügyészt. Közölte azt is, hogy Fürcht felfüggesztését a munkaügyi bíróság előtt is megtámadták, a kereset szerdán érkezett be a bíróságra.

A folyamatban lévő fegyelmi eljárás legsúlyosabb kimenetele a hivatalvesztés lenne, Horváth azonban bízik benne, hogy erre nem kerül sor. Szerinte a Legfőbb Ügyészség szabályszerűen és korrekt hozzáállással végzi a fegyelmi eljárást.

A szerdai tárgyaláson iratanyagokat is kaptak, amiben három vallomás is volt, ezeket csak a helyszínen tudták tanulmányozni: az egyik Nagy Gábor Bálint volt legfőbb ügyészé volt, rajta kívül a KNYF vezető ügyésze, illetve a nyomozást folytató ügyészé. Ezek Horváth beszámolója szerint több ponton alátámasztották a Fürcht által elmondottakat. Horváth Lóránt azt is belengette, a jövő hét elején indítványozni fogják, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) közhatalmi vonatkozások miatt vonja saját hatáskörébe az aranykonvoj-ügyet.

Az ügyvéd szerint Fürcht Pál volt főügyész vallomásának egyik alapvető eleme volt, hogy a Legfőbb Ügyészség az iratanyagok teljes vizsgálata nélkül alakította ki azt az álláspontot, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) munkatársainak helyszíni jelenléte jogszerű volt az ukrán pénzszállítók elleni akcióban, a nyomozás központi iránya pedig az elfogás jogszerűségének igazolása volt.

Fürcht állítása szerint a nyomozás közben felmerült, hogy kényszervallatás történhetett, amikor azonban ezt felvetette, azt a választ kapta, hogy „ezzel most nem kell foglalkozni”. Szerinte az AH munkatársai esetében a tanúkénti kihallgatás került előtérbe, a gyanúsítási folyamatban viszont már másra tették a fókuszt. Horváth szerint a megtekintett vallomása alapján a KNYF vezetője is azt állította: amikor felvetette a kényszervallatás lehetőségét, azt a választ kapta, „ezt később lehet vizsgálni, de most haladnia kell az ügynek.”

Fürcht szerint a gyanúsítási folyamatot úgy szűkítették a Legfőbb Ügyészségen, hogy a nyomozást eleve úgy alakították, hogy bizonyos szereplők gyanúsítása ne is merüljön fel. A volt főügyész azt is állította, a Legfőbb Ügyészség szerepét sem vizsgálták az ügyben – amikor ő maga felsőbb vezető kihallgatását kérte, ezt kerekperec megtiltották neki, miközben ezek a vezetők Fürcht szerint egyszerre voltak az eseménysor potenciális résztvevői és a nyomozás irányítói is.

Fürcht vallomása szerint a politikai szint vizsgálata már a nyomozás korai szakaszától szükséges lett volna, mivel, ahogy azt korábban is állította: egyértelmű, hogy az ügyészi intézkedés Orbán Viktor személyes, politikai utasítását követte le. Szerinte politikusi szintre azért nem jutott el a gyanúsítási folyamat, mert az oda vezető bizonyítási lánc már korábban megszakadt.

Fürcht szerint a miniszterelnöki után a titkosszolgálat következett a döntési láncban, ők hajtották végre a műveleti részt, és az AH munkatársai a pénzszállítók elfogásakor is jelen voltak. A Legfőbb Ügyészség vezetése már a feljelentés teljes elkészülte előtt tudta, hogy a NAV fogja az ügyet vizsgálni, és a feljelentés rövid idő alatt jutott el a NAV-hoz. Később a Legfőbb Ügyészség szakfőosztálya határozta meg, hogy kiket kell mielőbb meggyanúsítani, miközben az AH munkatársainak és a Legfőbb Ügyészségnek a saját szerepe nem került azonos súllyal a vizsgálat középpontjába.

Fürcht szerint a nyomozás már a kezdetén egy előre meghatározott intézményi és ügyészségi keretbe került, a későbbi iránymutatásokban pedig meghatározták, hogy milyen személyek és milyen bűncselekmények kerüljenek előtérbe, miközben az AH és a Legfőbb Ügyészség vezetésének saját szerepe kivizsgálatlanul maradt.

Horváth közlése szerint a nyomozó ügyészség vezetője is azt állította, hogy a vezetői megbeszéléseken nem formális, ügyészi törvény szerinti utasítás hangzott el, ugyanakkor konkrétan meghatározták a végrehajtandó cselekményeket és kilátásba helyezték az ügy elvételét, ha az elöljárók nem azonosulnak az elvárt iránnyal.

A formális utasítások teljes mértékben elmaradtak, annak ellenére, hogy Fürcht Pál is utalt arra: többször kért, tehát felterjesztett bizonyos kéréseket, hivatalos választ viszont állítása szerint nem kapott ezekre. A három tanú egybehangzó vallomása szerint két informális megbeszélést is összehívtak a Legfőbb Ügyészségen, amelyeken meghatározták a nyomozás irányát – a másodikra Fürchtöt már nem hívták meg.

Horváth Lóránt szerint Fürcht vallomása alátámasztja, hogy – a Legfőbb Ügyészség korábbi állításával szemben – nem egyszerű szakmai nézeteltérés vezetett Fürcht lemondásához. A konfliktus középpontjában az áll, hogy a nyomozás milyen mélységben tárja fel az aranykonvoj-ügy teljes döntési és végrehajtási láncát, a politikai döntési szinteket, az AH és a titkosszolgálati szervek szerepét, valamint a Legfőbb Ügyészség vezetőinek közreműködését.

A konfliktus lényege abban állt, hogy azok a szervek, akiknek a nyomozás vagy a nyomozás felügyelete lett volna a feladata, ugyanúgy szerepet játszottak az elkövetésben, tette hozzá az ügyvéd. „Ezek nem pusztán vélemények voltak Fürcht Pál részéről, hanem ezeket dokumentumokkal alátámasztottuk, benyújtottuk azokat a belső iratokat, illetve indítványoztuk azoknak az úgynevezett házi iratoknak a beszerzését, amelyek ezt alátámasztják.”

Horváth szerint nagyon nehéz megjósolni, hogy mi lesz a fegyelmi eljárás kimenetele. Szerinte Fürcht Pál vallomásának mindenképpen generálnia kell az ügyészségen belül egy olyan feltáró folyamatot, amelyben utánanéznek ezeknek az ügyeknek. Szerinte az új legfőbb ügyésznek is ezek feltárásával kell majd kezdenie a munkáját.