A jegyzőkönyvek is azt bizonyítják, hogy az önazonossági rendeleteket főleg romák ellen hozták

Mostanra több mint 240 településen vezetett be az önkormányzat olyan rendeletet, amely különféle feltételekhez köti a betelepülés feltételeit. Az ennek megágyazó helyi önazonosság védelméről szóló törvény megszületését az Orbán-kormány elsősorban az agglomerációk túlnépesedésének korlátozásával magyarázta, de a CEU két hallgatójának kutatása is azt bizonyítja, mint amit civil és jogvédő szervezetek már a tervezet kezdetei óta hangoztattak: a települések nagyrészt diszkriminatívan, romaellenes indíttatásból szigorították a szabályozást.

• A rendeletek ugyanis több mint felét nem agglomerációs környezetben, hanem Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fogadták el, ezeken a településeken pedig nemhogy nincs túlnépesedés, de 60 százalékukban csökkent a lakosságszám 2020 és 2025 között.
• Másrészt a rendeletet megszavazó képviselő-testületekben a jegyzőkönyvek szerint konkrétan nem hangzott el ugyan, hogy a romák kitiltása miatt akarják azt bevezetni, az érvek egyértelműen idegen- és romaellenességre utalnak.
• Egy Pest megyei település lakóival készített interjúkból pedig az derült ki, hogy a többségi társadalom a városban élő romákkal szembeni indulatai miatt a helyiek nemcsak örültek a korlátozásnak, de ezután erősebb felhatalmazást is éreztek arra, hogy a romák ellen forduljanak.

Magyar Péter 2025 júliusában, a zalaegerszegi országjárásán azt ígérte, hogy egy esetleges kormányváltás esetén az önazonossági törvény lesz az egyik jogszabály, amit visszavonnak. A törvény és a rendeletek azóta is hatályban vannak, ezért a TASZ most arra kéri a Tisza kormányzatát, hogy helyezzék azokat hatályon kívül.

Nem akarnak együtt élni „nemkívánatos” emberekkel

Horányi Hanna Zelma, a CEU nacionalizmus tanulmányok szakának mesterszakos hallgatójaként egyebek között azt szerette volna megvizsgálni a szakdolgozatában, hogy az egyes településeken mivel indokolták a rendelet szükségességét, és hogyan jellemezték azokat, akiket nem akarnak látni a településükön. Mivel a polgármesterek nem szívesen vállalták az interjúkat, az önkormányzati képviselő-testületi gyűlések jegyzőkönyveit kereste meg a rendeletek elfogadásáról. Végül nagyjából 100 jegyzőkönyvet talált nyilvánosan, amiket szisztematikusan elemzett.

Horányi Hanna Zelma szerint voltak ugyan eltérések az egyes önkormányzatok érvelései közt, de – főleg a kisebb falvakban – visszatérő indok volt, hogy nem akarnak együtt élni bűnözőkkel vagy olyanokkal, akik csak kihasználják a szociális ellátórendszert. És nem akartak olyanokat sem, akiknek problémás az életvitelük, ahogyan az is visszatérő magyarázat volt, hogy bizonyos emberek nem érdemlik meg, hogy a közösséghez tartozzanak. A rendeletalkotás célja tehát az volt, hogy a negatív külső elemektől megvédjék a település nyugalmát és a „nemkívánatos” embereket kiszűrjék. A kutató szerint a jegyzőkönyvekben konkrét és direkt utalás a romákra csak nagyon ritkán hangzott el. A romákra használt negatív sztereotípiák viszont nagyon gyakran megjelentek:

nagycsaládos emberek, gyökértelen emberek, vándorló életvitelt élő emberek, bűnöző családok.

És a rendeletek közel felében szerepelt olyan feltétel, mint a büntetlen előélet és a biztosított jogviszony vagy a munkaviszony. Ezek a TASZ és más jogvédők szerint egyértelműen diszkriminatív feltételek, holott maga a törvény szövege is tiltja a diszkriminatív alkalmazását.

Mikor a hallgató azt is megnézte, milyen típusú települések vezették be a rendeletet, azt találta, hogy a hivatkozott zsúfolt agglomerációs régiók, mint Budapest és a Balaton környéke helyett a rendeletek felét Borsodban, Nógrádban, Hevesben és Szabolcsban fogadták el. A települések 90 százaléka község vagy annál kisebb település volt, ezek 60 százalékában pedig az elmúlt öt évben csökkent a népesség.

„A rendeletek jelentős részét az ország szegényebb településein fogadták el. Ha ugyanis valaki egy lecsúszó társadalmi réteghez tartozik, akkor pozitív üzenetet jelenthet számára, hogy van, aki nálam is lentebb van, és ha őket eltávolítom a környezetemből, ezáltal védve leszek attól, hogy én lejjebb kerüljek.

Így fordítják szembe az egyik kiszolgáltatott csoportot egy másik, még kiszolgáltatottabb csoporttal.”

Horányi Hanna Zelma szerint a jegyzőkönyvekben rendszeresen előjött az is, hogy a drogterjesztőktől és a droghasználóktól akarják megvédeni a települést, úgy, hogy kitiltották a településről azokat, akiknek nem volt gimnáziumi érettségijük vagy rendszeres bevételük. Ez viszont nem a probléma kezelését jelentette, inkább látszatmegoldást.

A pilisiek üdvözölték a kitiltó rendeletet

A CEU Szociológia és Szociális Antropológia Tanszékének azóta végzett hallgatója, Barta Regina egy adott településen vizsgálta meg, hogyan vélekednek a kitiltó rendeletről a helyiek. A 12 ezer lakosú Pest megyei települést, Pilist választotta, ahol 2025. szeptember 1-jén lépett hatályba a rendelet, többek közt az erősen szélsőjobboldali nézeteket valló polgármester akaratának következtében. A rendelet értelmében nemcsak az nem kaphat itt lakcímet, aki nem beszél magyarul, vagy akinek priusza van, hanem az sem, akinek nincs legalább egyéves folyamatos tb-jogviszonya, vagy egyéves munkaviszonya, illetve nem tudja igazolni, hogy rendszeres, a minimálbért elérő jövedelme van.

Barta Regina interjúzott a pilisi lakosokkal és igyekezett minél változatosabb szocioökonómiai státuszból válogatni, de döntően a többségi társadalom tagjaival tudott beszélni. A tapasztalatairól azt mondta: sokkolók voltak. Barta Regina szerint jól érezhető volt a feszültség, ami a többségi társadalom és a helyi, főleg gábor cigányok között van. „A város számos problémával küzd, amelyek leginkább strukturális gondokból adódnak, de emiatt inkább a romák irányában éleződtek ki az indulatok, főleg a közbiztonság romlása miatt okolják őket. A beszámolók visszatérő eleme volt, hogy a gábor cigányok nem is szerény körülmények között, hanem nagy házakban élnek, nagy kocsikkal járnak.” Ezek után nem meglepő, hogy a pilisiek jellemzően üdvözölték a rendeletet.

De beszélt egy roma lakossal is, aki viszont arról számolt be, hogy mióta a rendeletet bevezették, a polgármester szólamaival együtt a helyiek jobban felhatalmazva érzik magukat, hogy a romák ellen forduljanak. Barta Regina szerint ezért a pilisi interjúkból az derült ki, hogy a törvény hozzájárulhat ahhoz, hogy

a szimbolikus határok intézményesített határokká váljanak, és mélyítsék a társadalmi szakadékokat, mivel egyfajta felhatalmazást adnak a rasszizmusra.

A CEU docensei, Váradi Luca és Kóczé Angéla voltak a két szakdolgozat konzulensei. Kóczé maga is foglalkozott a rendeletekkel egy tanulmányában, amelyben arról írt, hogy az „örökség” és a „közösségi értékek védelmének” fogalmai mögé bújtatva valójában a faji kirekesztést normalizálják helyi szinten.

Hasonló eredményre jutott néhány hazai szociológus, Simonovits Bori, Simonovits Gábor, Váradi Luca és Biszák Otília is, akik azt vizsgálták, hogy a magyar társadalom mennyire tartja elfogadhatónak, ha egy polgármester rendeleti úton megakadályozza, hogy roma családok költözzenek a településre. A nyílt romaellenesség továbbélése – Romaellenes attitűdök alakulása Magyarországon az 1990-es évektől napjainkig című tanulmányukban közzétett felmérés azt mutatta, hogy a válaszadók nem elhanyagolható része legalább részben elfogadhatónak tartja az ilyen típusú önkormányzati fellépést.

A TASZ továbbra is úgy látja, hogy a rendeletek közvetett és közvetlen diszkriminációt valósítanak meg és sértik a magánszférát, a szabad mozgást és a tulajdonjogot, ezért nemrég az Igazságügyi Minisztériumhoz fordultak, hogy módosítsák a probléma alapját jelentő törvényt és az Alaptörvény vonatkozó részét. A Görög Márta igazságügyi miniszternek küldött javaslatban úgy fogalmaztak: „a jogszabály nem a helyi közösségek autonómiáját erősíti, hanem tömeges, kirekesztő és súlyosan diszkriminatív helyi szabályozási hullámot indított el az országban”. A helyi rendeletek szerintük szinte kivétel nélkül jogsértők, mert nem a helyi közösség védelmét, hanem az egyének személyi státuszát célozzák. A javaslatot a TASZ mellett 14 másik civil szervezet írta alá, és a minisztériumtól azt az ígéretet kapták, hogy komolyan veszik majd a felvetéseiket.