Magyar Péter: Aki nem látja a bajt, az hazudik vagy rosszat akar az országnak
Hosszan araszolunk egy kővel megrakott utánfutós teherautó mögött a feketén kókadó napraforgók és rozsdabarnára száradt kukoricákkal szegélyezett úton. A jelenet minden eleme szorosan összefügg, mindennek az oka az aszály. A termőföldek élettelenek, a folyókban nincs elég víz, így az idén rekordalacsony szintet elért Dunában sincs. A teherautó épp ezért hajt a folyó paksi szakasza felé, hogy rakományát a mederbe öntse a fenékküszöb építéséhez, hogy ezzel biztosítsák az atomerőmű hűtővízéhez szükséges vízszintet a csekély vízhozam ellenére.
A munkálatokat a nyilvánosságnak Magyar Péter mutatta meg vasárnap sajtótájékoztatóval egybekötve, miután a kormányfő már szombaton bejelentette, hogy a vízszint emelkedése és az eddig végzett beavatkozás révén lehetővé vált az újraindítása a Paksi Atomerőmű harmadik turbinájának is a nyolcból. A sajtótájékoztatón Magyar közölte: szerdán az erőmű energiatermelése ismét eléri a 2000 megawattos értéket, ami a magyar energiafogyasztás csaknem negyven százalékát biztosítja. Tíz nappal ezelőtt a mélyponton az erőmű termelése csupán 240 megawatt volt, és a sajtótájékoztató idején az már elérte az 1000 megawattot: az erőmű négy blokkjából kettő mind a négy turbináját működésbe hozta.
A fenékküszöb építése Paksnál és a szemközti Dunaszentbenedeknél zajlik: folyamatosan jönnek a hatalmas teherautók a kövekkel, amelyeket bárkáról keréknyomra pontosan kijelölt helyről öntenek be a folyómederbe, majd a megfelelő mennyiségű billentés után átpozicionálják a bárkát és onnan folytatják a munkát, hogy egyenletesen szórják le a köveket. A két oldalról épülő fenékküszöb között már csak 150 méter maradt, eddig összesen 240 méter épült meg. Ruszin-Szendi Romolusz honvédelmi miniszter a Budapesti Műszaki Egyetem által megtervezett védműről elmondta, hogy az augusztus 14-én letett első kővel indult folyami munkálatok ütemét a vízügyi szakemberek adják meg, a honvédség pedig áldozatos munkával és technikai képességével végzi azt, szükség esetén akár helikoptereket is bevetve, ha a fenékküszöb teljes elzárásakor indokolt lenne az egy köbméteres betonkockák leeresztése a levegőből.
„Most már nem csak a jóisten kezében vagyunk” – mondta a kormányfő a munkálatok eredményéről, emlékeztetve, hogy az elmúlt 11 napban, volt, hogy pár milliméteren múlt az utolsó turbina leállítása is.
„Magyarország ismét megmutatta, ha összefog, akkor mindenre képes” – jelentette ki Magyar, nem messze az erőmű hidegvizes csatornájától, ahol a helyzet már megnyugtatóbb, mint 11 nappal ezelőtt, amikor a kormány döntött a fenékküszöb gyors megépítéséről, két bárka elsüllyesztését is tervbe véve. Erre végül nem volt szükség, már a 80 méter hosszú bárkák odavonszolásával is nőtt a vízszint egy centiméterrel az erőmű hidegvizes csatornájának torkolatánál, azóta pedig a 33 ezer tonna beöntött kőmennyiség 15-20 centiméter emelkedést hozott. Ami azonban most épül, az csak a legszükségesebb gyors megoldás, de ennél a hosszabb távú megoldáshoz általában is több kell, hiszen a klímaváltozás itt van:
„Ezek után soha többé nem dughatjuk a fejünket a homokba. Nem a 24. órában vagyunk hanem azon túl” – a kormányfő szerint a helyzet mutatja, hogy „a klímaváltozással kezdenünk kell valamit, hogy megmentsük a folyóinkat, tavainkat”.
„Aki nem látja a bajt, az hazudik vagy rosszat akar az országnak” – jegyezte meg Magyar, odaszúrva Orbán Viktornak is: „Nem lehet mindenki ellenzéki pártvezető, aki a tengerparton klottgatyában és simlisapkában nyaral”.
Orbán már csak azért is jöhetett elő a sajtótájékoztatón, mert a klímaváltozás nem most rúgta rá a Kárpát-medencére az ajtót, ám az előző kormány ezt kevéssé kezelte. „Semmi nem volt előkészítve” – mondta Magyar az előző kormány klímaügyi víz- és energiagazdálkodási munkájáról. A Tisza-kormány már ősszel számos jogszabály beterjesztését tervezi, előkészítendő, hogy minél több vizet lehessen megtartani a tájban, hogy tározók épüljenek annak érdekében hogy „egész évben megfelelő mennyiségű víz álljon rendelkezésére az embereknek, a mezőgazdaságnak, a vállalatoknak”. „Életet kell lehelni a folyóinkba”, amelyek, „ha nem teszünk semmit, akkor láthatóan a megsemmisülés felé haladnak”.
A klímatörvény előkészítése már zajlik, következik a szakmai társadalmi egyeztetés. „Nem fogunk olyan megoldást találni, ami mindenkinek tetszik, De lépnünk kell, nincs idő, a legrosszabb, amit tehetünk a várakozás” – a kormányfő szerint ősszel a törvények egy részét már elfogadják és kezdődhet a gyakorlati munka, ami attól is függ, hogy mennyi EU-s forrást sikerül összpontosítani egy-egy területre, legyen szó vízmegtartásról, a mezőgazdaság megsegítéséről vagy az energiagazdálkodásról.
Az energetikai diverzifikáció is elkerülhetetlen: az előző kormány csak a napenergiának adott nagyobb lendületet, a Tisza-kormány a szélerőművekre és a stabilitást biztosító energiatároló kapacitás növelésére helyezi a hangsúlyt. Utóbbi jelenleg mindössze ezer megawatt energia tárolására alkalmas, ezt legalább háromezerre kell növelni, és minden bizonnyal még tovább: Bulgáriában például ez a kapacitás már 13 ezer megawattnál tart. A sajtótájékoztatón Kapitány István energetikai miniszter is arról beszélt, hogy ez viszonylag gyorsan megvalósítható és nélkülözhetetlen is. Ennek híján ugyanis a Magyarországon megtermelt napenergiát kénytelenek vagyunk kedvezőtlen áron exportálni, viszont amikor szükségünk van külső forrásra, akkor sokszor csak drágán tudunk importálni.
„A cél, hogy soha többé ne legyünk kiszolgáltatva más országoknak” – adta ki az energetikai irányelvet a kormányfő, aki a kormány többi tagjával együtt a sajtótájékoztató alatt többször hangsúlyozta az összefogás jelentőségét: ez nem csak a vízügyesek, tűzoltók, a honvédség, az energetikai szakemberek együttműködését jelentette, amiről Ruszin-Szendi Romolusz honvédelmi miniszter számolt be, hanem magánszemélyek és vállalatok felajánlásáról.
Utóbbi jelentős mennyiségű követ és a felajánlott mennyiség szállítási költségeinek átvállalását is jelenti. Ennek köszönhetően a munkálatok 6,1 milliárdos költségvetése már százmillió forinttal csökkent, és Kádár Pál dandártábornok bejelentése szerint összesen a munkák végeztével 600 millió forintos kiadástól mentesíti a központi költségvetést.
A tervezett beruházás így gyorsabban halad és olcsóbb, „nem vagyunk ehhez hozzászokva”, mondta Magyar nagyobb távlatokba helyezve a hozzáállást:
„Teremtsünk ebből hagyományt, hogy van társadalmi felelősségvállalás. (…) Alakuljon ki a kultúrája annak is, hogy nem mindent az államtól várunk, hanem jelesül a nagyobb cégek is magukénak érzik ezt a hazát”. Mindezt a kormányfő nem csak a mostani sürgős beruházásra, de akár az 1956-os forradalom közelgő 70. évfordulójára is értette, miután az előző kormány csak pár százmilliót hagyott a kiemelten fontos rendezvényre. „Nem csak NER-es oligarchákra számítunk, nem Orbán Viktor apjára gondolok” – mondta Magyar egy újságírói kérdésre válaszolva.
Az összefogást Kapitány István is kiemelte, szerinte most azért lehet a legnagyobb baj, az erőmű fenyegető leállásának, elhárításáról beszélni, mert a társadalom valóban összefogott: a lakosság 84 százaléka csökkentette fogyasztását és ezer vállalat fogta vissza vagy ütemezte át termelését az energiaigény csökkentése érdekében.
A sajtótájékoztató második része az épülő fenékküszöb közelében a parton, majd magán a fenékküszöbön zajlott, amely egyébként most a felszínen van, de hamarosan víz alá kerül – ez a lényege.
„Ki kellene találni valami más elnevezést a fenékküszöb helyett, hogy ne ilyen csúnya szóval illessük” – mondta Magyar, de óvakodott attól, hogy alternatív javaslatot adjon akár a fenékre, akár a küszöbre.
De ha ezt meg is oldaná, még mindig maradnának velünk olyan mondatok, mint amilyen az egyik szakembertől hangzott el, hogy zavarba hozza a laikusokat, miszerint „az alvizen elkezdték az utófeneket biztosítani”. Ez egyébként a meder alján a gyors sodrás okozta alámosás megakadályozására irányuló munkálatokat jelent. A másik kedvencem viszont megállná a helyét egy Marvel-képregény ipari verziójában is: „a munka egy részét az úszóművön lévő polipkaros kotrógép végzi”.
A fenékküszöbre csónakokkal jutnak az újságírók a kormányfővel és a kormány tagjaival, valamint a dandártábornokkal, Gacsályi József az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettesével, Vígh Károllyal a Paksi Atomerőmű vezérigazgatójával és az erőmű kommunikációs igazgatójával, az olimpiai bajnok Kovács Antallal együtt. Ezen a ponton volt egy kis közjáték, Ruszin-Szendi Romulusz és Kapitány István csónakja sodródni kezdett, miután elromlott a motorja. Miután elhárult a baj, és a miniszterek is partot értek, az eseményeket élő adásban végigkommentáló Magyar Péter azon viccelődött, „nem őszinte a honvédelmi miniszter mosolya.”
„Nem akarok politizálni, de valóban nagyszerű dolog, hogy szakmai dolgokról valóban fontos ügyről érdemben lehet beszélni, nem pedig arról van szó, hogy a kormány eltorlaszolja a Dunát, vagy hogy Soros György kiitta a folyót” – mondta Kovács Antal, visszautalva Magyar sajtótájékoztatón elhangzott hasonló gondolatára, amikor a kormányfő a fideszes megnyilatkozásokat idézte fel: „Azt hazudták, hogy a kormány mindenféle alapos indok nélkül be akarja zárni paksot, nyugati liberális érdekekről papoltak.” Ahogy Magyar, úgy Kovács is üdvözölte, hogy végre a lényeges dolgokról lehet beszélni, azt nem viszi félre az ellenségkereső propaganda.
Az 1992-es barcelonai olimpia cselgáncsozó bajnoka, a közgazdász végzettségű Kovács szerint valóban érezni lehetett az összefogást, fontos volt a Paksi Atomerőmű számára is, hogy nem egyedül kellett mindennel megbirkóznia a cégnek. Így is nagy munka hárul rá, a szabadságokat is vissza kellett fogni: az energiatermelés csökkentése ugyanis nem kevesebb munkát jelent, hanem sokkal több odafigyelést. Minden vízszinthez megvan a forgatókönyv, de ehhez készenlétben kell állni. A helyzet épp akkor a legegyszerűbb, ha az erőmű a megszokott, közel teljes kapacitással dolgozhat.
Ilyen példátlan alacsony vízállásnál ez lehetetlen. Áthaladunk az erőmű hideg vizet betápláló csatornáján lévő átjárón, amely az uszadék feltartóztatását szolgálja, mindig a víz szintjével együtt emelkedik. Az átjáró két végén egy-egy nyolcméteres betonépítmény áll. „Gyakran rá is lehet könyökölni” – érzékelteti Kovács, hogy az uszadékfogó milyen magasan áll, ha a vízszint megfelelő. Most ez szinte elképzelhetetlen, ahogyan az is, hogy a máskor víz alatt van az erőműből kiérkező meleg vizet a folyóba eresztő betonépítmény, vagy, hogy a túloldalon lévő széles homokpart általában nem létezik, sőt, a jóval magasabban lévő part menti kocsma három éve részben víz alá került.