Ha az italba kevert drogot nem bizonyítják laborvizsgálattal, marad a bizonytalanság, ami a legrosszabb

Sebestyén Balázs szombati DJ Oti buliján Zacher Gábor is mentőorvosi szolgálatban volt, és bár a történetüket nyilvánosságra hozó érintettekkel nem találkozott, a toxikológus lapunknak azt mondta: gyakorló igazságügyi szakértőként nem tudja teljesen kizárni, hogy voltak droggal való visszaélések. Igaz, azt sem tartja valószínűnek, hogy tömegesen kábítottak el embereket a Szigeten.

Azóta mindenesetre a rosszullétek miatt kábítószer-birtoklás ügyében nyomoz a rendőrség, és az Országos Mentőszolgálat is vizsgálatot indított. Sebestyén Balázs 65 ezer nézővel megrendezett szombati DJ-show-ja után egy fiatal férfi arról számolt be a közösségi médiában, hogy a húga egy ponton összeesett, és nem reagált semmire. Egy 39 éves nő, Huszár Enikő pedig egy videóban szintén azt mesélte el, hogy miután megitta az italát, öt perc múlva minden erő kiszállt belőle, és rongybabaként csuklott össze. Mindketten azt valószínűsítik, hogy bedrogozták őket, és látva mások állapotát, szerintük feltehetően ez többekkel is megtörtént.

Huszár Enikő a Telexnek azt mondta, elismeri, hogy hibázott, hogy a VIP-részlegnél egy idegent kért meg, hogy hozzon nekik italt. Abban viszont teljesen biztos, hogy nem az alkoholtól lett ennyire rosszul. Azt azóta sem tudja, hogy pontosan mi okozta az állapotát.

Nem vettek tőle vért és vizeletmintát, és semmilyen laborvizsgálatot nem végeztek el rajta.

Több órán keresztül feküdt a Sziget ambulanciáján, majd másnap hajnalban hazaengedték. A rendőrség hétfő délután azonban tanúként hallgatta ki.

Tudatzavar, aluszékonyság, emlékezetkiesés

A titokban az italba csempészett szereknél általában a folyékony ecstasyként ismert gina, azaz a GHB nevű vegyületre szokás gyanakodni, ami emiatt a randidrog nevet kapta. Ez nagyobb dózisban gyors tudatzavart, aluszékonyságot és emlékezetkiesést okozhat, miközben a személy magánál van, irányítható és rávehető cselekvésekre. Zacher Gábor szerint a GHB lassan szívódik fel a szervezetben, és fokozatosan érezteti a hatását, vagyis ez esetben kevésbé jellemző a hirtelen rosszullét és ájulás.

A toxikológus szerint a szer italba csempészésének bizonyítását nehezíti, hogy a GHB nagyon gyorsan kiürül a szervezetből. Ezért ha valaki csak másnap vagy harmadnap tesz feljelentést a rendőrségen, és ezután küldik el őt vér- és vizeletminta-vételre, jó eséllyel már csak a normál értékű GHB-t tudják kimutatni a vizeletében – valamennyi GHB ugyanis minden ember szervezetében jelen van. A normál érték alapján pedig nem lehet megállapítani, hogy egy-két nappal korábban ugyanennyi volt-e az érték, vagy ennek a sokszorosa.

„A toxikológiai vizsgálat így negatív lesz, és ezt a negatív tesztet küldik el nekünk, igazságügyi szakértőknek. Mi viszont ezután legfeljebb azt írhatjuk le a jelentésünkben, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy az illető szervezetébe valamilyen kábító anyag került, de ez nem szolgál bizonyítékkal az ügyben” – mondta Zacher Gábor.

Túl sok alkohol vagy italba kevert drog?

A húga történetéről beszámoló férfi eleve kritizálta a mentősök lekezelő viselkedését, és Huszár Enikő is arról számolt be, hogy vele is hasonlóan bántak, és a mentő két óra alatt ért ki hozzá. Kérdés viszont, hogy az eszméletüket vesztő nőknél miért nem végezték el a vizsgálatot már a helyszínen? Zacher szerint azért, mert a mentőszolgálat csak hiperakut ellátást biztosít, és egy ilyen vér- és vizeletvizsgálatra nincs felkészülve, ahogyan a Sziget ambulanciája sem. A szombat esti esetekben pedig nem volt indokolt a páciensek sürgősségi osztályra vagy toxikológiára szállítása. A GHB pontos kimutatása ráadásul speciális laboratóriumot igényel, ami nincs minden kórházban. Bár léteznek GHB-gyorstesztek, a szer szintjének pontos meghatározására nem alkalmasak.

A Drogriporter szerkesztője, Sárosi Péter ezért úgy látja, az ilyen esetekben érdemes lenne a protokoll részévé tenni a vizsgálat elvégzését, és újra kellene gondolni az erre vonatkozó gyakorlatot, hogy az eredménnyel megnyugtassák az áldozatot – és ez esetben a közvéleményt is. Sárosi egy posztjában azt vetette fel, hogy bár minden olyan állítást komolyan kell venni, amely szerint valaki bűncselekmény áldozata lett, a „tömeges italba csempészésről” szóló állításokat érdemes szkepszissel kezelni. Szerinte tévhit például, hogy az alkoholnak nem lehet hasonló hatása. „Az alkoholmérgezésnek jóval nagyobb a kockázata a nőkre, mint a férfiakra. Ez a kockázat exponenciálisan magasabb, ha egy fiatal, kisebb testméretű nő hirtelen sokat iszik meleg, zsúfolt, párás környezetben.”

Ezt megerősítette Zacher Gábor is, aki azt mondta, az alkoholfogyasztás tágítja a perifériás ereket, ami további folyadékvesztéshez vezethet. A magas hőmérséklettel együtt mindez viszonylag kisebb alkoholfogyasztás mellett is nagyobb egészségügyi kockázatokkal jár.

Huszár Enikő viszont kérdésünkre azt mondta, jól ismeri a saját határait, szénhidrátot is evett előtte, és nagyon erősen hidratált. „Amikor valaki túlissza magát, annak van egy speciális érzete, de ez teljesen más volt. Nem szédültem, mint az alkoholnál, nem forgott velem a világ. Ez egy eszméletlen, öntudatlan állapot, amiben tehetetlenül fekszel.”

A nő ambuláns lapjára a mentők azt írták, hogy ittas állapotban vitték be, de ő annyira biztos volt abban, hogy nem az alkoholtól lett rosszul, hogy a Sziget ambulancián még az orvosnak is szólt, hogy ez „nem valid”. „A reakció az volt: tudjuk, hogy nem, és magán kívül vannak még páran, akik pontosan úgy jártak, mint ön” – mondta a Telexnek Huszár Enikő.

A legrosszabb a bizonytalanság

Sárosi ezért is gondolja úgy, hogy éppen a bizonytalanság és a rémhírek eloszlatása miatt lenne fontos ezeket az eseteket kivizsgálni. Erről a bizonytalanságról beszélt lapunknak a Patent Egyesület jogásza, Spronz Júlia is. Jogsegélyszolgálatuknál havi rendszerességgel jelentkeznek nők, akik arról számolnak be, hogy úgy követtek el rajtuk nemi erőszakot, hogy előtte elkábították őket. Ezek általában szórakozóhelyen, házibuliban jellemzőek, de találkozott már osztálykiránduláson vagy céges elvonuláson történt esettel is.

Spronz Júlia szerint ilyenkor általában csak emlékszilánkokból próbálják az áldozatok rekonstruálni, hogy mi történt velük. „A beszámolók alapján minden eset nagyon hasonlóan zajlik: amikor magukhoz térnek, semmire nem emlékeznek, csak rossz testi érzeteik vannak, és csak lassan, napokkal később áll össze számukra, hogy itt erőszak történt.” És Spronz szerint az áldozatok ebben a helyzetben nemcsak attól vannak nagyon összezavarodva, hogy nem tudják, pontosan, mi és hogyan történt velük, hanem attól is, hogy nem tudják, hogy mitől.

„Szinte minden áldozatnál megfigyelhető ez a bizonytalanság, és ettől a bizonytalanságtól szenvednek talán a leginkább.

A testi integritást elveszteni önmagában nagyon súlyos élmény, de amikor ez a test feletti kontrollvesztéssel is párosul, az nagyon félelmetes. Egy dupla trauma” – magyarázta a jogász, aki szerint ettől függetlenül az esetek nagyon jelentős része nem jut el az igazságszolgáltatásig. Egyrészt a bizonyíthatóság, a vegyületek kimutathatóságának nehézsége miatt, másrészt mert az áldozatok ilyenkor még hatványozottan magukat hibáztatják: magukat teszik felelőssé azért, amiért mondjuk nem figyeltek jobban az italukra.